Az első könyveiért kapott tiszteletdíjakból vette egy idős pedagógus testvérpártól Prágától nem egész negyven kilométernyire, Nymburk közelében, ahol sörgyári gondnok volt az apja. Kerskónak hívják a helyet. Itt, ebben a napfényes kis erdőben próbált nyugalmat lelni, távol a prágai, lakótelepi lakásától, de mint írta: „Két nap alatt itt több barátom lett, mint amennyit Prágában összeszámoltam.” Szeretett itt lakni. Akkor is, ha írt, akkor is, ha a száztornyú városban kocsmázott. „Ha részeg vagyok, Kersko maga a Kilimandzsáró!” – mondogatta. De akkor is „megmászta”, mert mindannyiszor hazatalált. Népes macskaserege már a buszmegállóban vagy a ház előtt várta. És most ez a ház kerül vagy a közép-csehországi kerület, vagy egy messziről idevetődött orosz oligarcha birtokába.

Hol található pontosan ez a házikó? Mit építetett Hrabal a házhoz emelt garázs helyére? Mikor ürítette ki mindig a pöcegödröt, és miért pont akkor? Melyik műveit írta a kerskói házban? Milyen élelmet hordott Prágából a macskáinak? Hová bújt, amikor kíváncsiskodtak a háza előtt? Melyik írásaiban jelenik meg Kersko? Melyik Menzel-filmet forgatták itt? Kire hagyta Hrabal a házat? Lehet tudni, hogy mi lesz most a sorsa?

A már megvásárolható Vasárnapban többek között ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk Szabó G. László írásából.