Ez csak leheletnyivel kevesebb, mint a júliusban jósolt 6 százalék, ami azt jelenti, hogy a világgazdaság kilátásai az elmúlt negyedévben nem romlottak számottevően. De ez még korántsem jelenti azt, hogy minden rendben. Ellenkezőleg: az IMF előrejelzésének legfontosabb szava a bizonytalanság. A világgazdaság résztvevői egyre bizonytalanabb vizeken eveznek, és az óvatos optimizmus gyorsan pesszimizmusba csaphat át.

A legfontosabb bizonytalansági tényező továbbra is a globális koronavírus-járvány. A világ lakosságának több mint egy harmada ugyan már teljesen be van oltva, de továbbra is hatalmas különbségek vannak az átoltottságban. Míg a fejlett országokban a lakosság csaknem 60 százaléka már teljesen védett, az alacsony jövedelmű országokban az átoltottság alig haladja meg az 5 százalékot. A legszegényebb országoknak nincs elég pénzük a szükséges vakcinamennyiség beszerzésére, ezért a fejlett országok feladata, hogy ebben a lehető legnagyobb mértékben segítsék őket. Az alacsony átoltottságú országokból ugyanis bármikor érkezhet egy új mutáció, amely ellen a jelenleg létező vakcinák nem lesznek hatékonyak.

Talán még komolyabb aggodalomra adnak okot a globális ellátási láncokban mutatkozó fennakadások, melyek jelentősen hozzájárulnak az inflációhoz. Úgy tűnik, mindenből hiány van, legyen szó csipről, földgázról, konténerről, műtrágyáról vagy karácsonyi ajándékokról. A globális ellátási láncok gondjai várhatóan a jövő év első felében enyhülnek, de kérdés, hogy az addig fennálló piaci feszültség milyen mértékben járul hozzá a tartós inflációs várakozások kialakulásához. A legfontosabb központi bankok szerint a magasabb infláció csak átmeneti állapot, és a jövő évben fokozatosan visszaáll az általuk elvárt szintre. Az energiahordozók tartósan magasabb ára azonban sok termék és szolgáltatás árát növelheti, és ez hosszú ideig fenntarthatja a magasabb inflációt.

Vannak olyan közgazdászok, akik borúlátóbbak: a magas infláció és alacsony gazdasági növekedés együttállásától tartanak. A tartósan magas infláció ugyanis kamatemelésre késztetné a központi bankokat, ez pedig lassíthatja a globális gazdasági növekedést, vagy teljesen le is állíthatja. Előkerült már a régen halott stagfláció fogalma is (stagnálás és infláció), amikor az együtt jelentkező magas inflációnak és a gazdasági visszaesésnek komoly negatív gazdasági és társadalmi hatásai vannak.

A szlovák gazdaság a növekvő világgazdasági bizonytalanság ellenére is képes növekedésének fenntartására, de az IMF előrejelzése is csökkentette valamelyest a várható tempót. A szlovák autóipar is csip-hiánnyal küzd már hónapok óta, ez pedig jelentős termeléskiesést okoz. Ehhez jön a koronavírus-járvány harmadik hulláma, amely ugyan eddig nem járt annyira komoly gazdasági következményekkel, mint az előzőek, de néhány tizedet szintén elvesz a növekedési tempóból. Rossz hír az is, hogy Németországban, a szlovák export legfontosabb felvevőpiacán féléves minimumra csökkent a vállalkozói szektor hangulatindexe. Ennek ellenére az IMF optimista a szlovák gazdaság jövő évi növekedésével kapcsolatban, az októberi prognózis szerint jövőre meghaladja az 5 százalékot. Ez optimizmusra ad okot, de érdemes árgus szemekkel figyelni a világgazdasági kockázatok alakulását.