Szlovákiában viszonylag komoly hagyománya van annak, hogy a rendőrségről, ügyészségről, bíróságokról ilyen-olyan anyagok szivárognak ki, amiket aztán a sajtó a lehetőségeihez mérten igyekszik a nyilvánosság elé tárni. Egyik-másik ilyen eset akár komoly társadalmi hullámokat is elindíthat: gondoljunk például a Gorilla-tüntetésekre. Szinte minden alkalommal felmerül azonban az újságírói felelősség kérdése is: a Kuciakgyilkosság kiszivárgott iratai például egyesek szerint lehetőséget biztosítottak az elkövetőknek, hogy felkészüljenek a tárgyalásra, illetve hogy kikövetkeztessék a rendőrség további lépéseit. A média felelőssége ilyenkor valóban óriási, hiszen tényleg fennáll a lehetősége, hogy a nyilvánosságra kerülő információk keresztbe tesznek a bűnüldöző szerveknek. Ugyanakkor az újságíró feladata az is, hogy ha közérdekű információk kerülnek a birtokába, azokat valamilyen formában publikálja. Főleg egy olyan országban, ahol komoly társadalmi és mediális nyomás nélkül egészen a közelmúltig bele sem kezdtek a nagyobb fajsúlyú ügyek kivizsgálásába.

Aztán itt van ez a kis történet Robert Ficóról és barátairól a vadászházban. Mikor megjelent az első részlet, mindenki a második Gorillafelvételről beszélt, aztán ahogy jöttek az újabb hangfelvételek, a reakciók is változni kezdtek, míg a hét végére eljutottunk odáig, hogy minek írnak az újságok erről, miért nem a Matovič-kormány botrányaival foglalkozunk?! (Ilyet egyébként csak az kérdez, aki tényleg nem olvassa a lapot, mert bőven foglalkozunk azokkal is).

De lássuk: a vírustagadó és oltásellenes párt vezetője bevallja, hogy átesett a koronavíruson, sőt azt „szörnyű betegségnek” nevezi – ezt talán jó, ha tudják a választói. A szociális demokrácia élharcosának irodájából eltűnik 50 ezer euró, de ő csak legyint, mert nincs kedve megmagyarázni a rendőrségnek a pénz eredetét. Sejtettük ezt is, de egészen más személyesen tőle hallani az igazságot. Ez a helyzet a többi részlettel is: hogy Ficóék keresik az utat Žilinka főügyészhez, hogy Robert Kaliňák hamis tanúzásra készül, ezek mind olyan ügyek, amelyek súlyos következményeket vonhatnak maguk után, a nyilvánosságnak pedig joga van megismerni őket. Mégis, mit gondolnánk egy olyan újságíróról, aki ilyen anyagok birtokába jut, és megtartja őket magának?

Van azonban egy komoly probléma is ezekkel a videókkal, amiről mindenképp beszélni kell, és ami mellett az összes, így megszerzett információ fontossága eltörpül. Ez pedig a felvétel megszerzésének módja. Hogyan jutott a rendőrség az anyag birtokába? Mert lássuk be, a hivatalos történet kicsit gyanús. Orvvadászokat akartak lefülelni, de véletlenül besétált a képbe Fico a bandájával és elkezdtek sztorizgatni? Nem mondom, lehetséges, de akkor a kamerákat telepítő csapat kezdjen el gyorsan lottózni, mert ilyen mázlival gyorsan milliomosok lesznek. Ezt az egész sztorit nagyon gyorsan tisztázni kéne. Mert ha kiderül, hogy ez a kormány titkosszolgálati eszközökkel figyelteti az ellenzékét, az sokkal nagyobb problémát jelent, mint bármi, amit Fico és társai az eddig nyilvánosságra került felvételeken mondtak.