Kora reggel Áron bácsi hatalmas fatörzset cipel az udvarára. Előveszi a szekercéjét és nyesegetni kezd. Megkérdi a szomszédja, mi lesz a fából. Mestergerenda – hangzik a válasz. Délben ugyanerre a kérdésre az a felelet érkezik, hogy szekérrúd. Délután meg az, hogy székláb készül. Alkonyatkor Áron bá már a bicskájával farigcsál, alig látszik ki a sok forgácsból. A szomszéd újabb érdeklődésére dühödten kiáltja át a kerítésen: „Fogpiszkáló lesz, ha ismét el nem cseszem!”

Valahogy így van ezzel a szlovák kormány is, csakhogy a téblábolása nem vicc, hanem a felháborodást, értetlenséget keltő valóság. A kormányprogramban ambiciózus reformokat hirdettek, de idáig semmi sem valósult meg. Sőt, hozzá sem kezdtek.

„A kormánykoalíció megfeneklett” – jellemezte a helyzetet Igor Matovič. Kirívó példa Mária Kolíková igazságügyi miniszter ügyködése, aki nemrég nagyszabású változtatásokat, például több mint húsz járásbíróság összevonását jelentette be. Mára már megelégedne néggyel is, de Boris Kollár, a Sme rodina elnöke és több kormánytag ezt is hevesen ellenzi. Egyelőre marad a főleg az érintetteket idegesítő szócséplés.

Nem csitul a nemzeti parkokról rendelkező törvény módosításával kapcsolatos vita sem a politikusok, a természetvédők és az erdészetek között. Ám a kórházi hálózat tervezett optimalizálása kavarta fel leginkább az indulatokat. Valóságos darázsfészekbe akarnak nyúlni az illetékesek, amitől az elmúlt két évtizedekben öt kormány rettent meg, s inkább visszahőkölt.

Pedig azt tulajdonképpen senki sem vitatja, hogy egészségügyünk évről évre betegebb, egyre több sebből vérzik. Abban is szinte minden szakember egyetért, hogy ez a helyzet sokáig már nem tartható. Holott állampolgári jog a korunk színvonalának megfelelő ellátás biztosítása, amitől sajnos – kevés kivételtől eltekintve – távol vagyunk. Országunkban aggasztóan sokan halnak meg olyan betegségekben, amelyet a mai orvostudomány gyógyíthatónak tart. Tény az is, hogy a Heger-kabinet jóváhagyta az egészségügyi reform főbb alapelveit és időrendjét, amely alapján a következő években másfél milliárd euró érkezhet a brüsszeli helyreállítási alapból. Amit célirányosan lehet felhasználni, de ezért is cselekedni kell.

De semmiképpen sem úgy, ahogy látjuk. Sem szakmai vita, sem részletes tájékoztatás nem előzte meg a kormány döntését. Neves szakértők javaslatait, vagy a déli és keleti régiók aggodalmait egyelőre senki sem vette figyelembe.

E héten a kormányfő és az egészségügyi miniszter a keleti végeken járt, és máshova is készül az átalakítások megmagyarázása és a jogos aggodalmak eloszlatása érdekében.

Mindeközben Boris Kollár az ottani egészségügyi alkalmazottakat és az embereket hergeli a tervezett intézkedések ellen. Azt is harsogja, hogy nem akar a leszakadó régiók sírásója lenni. Az viszont nem érdekli, hogy így az egyébként is ingatag, egymással acsarkodó kormánykoalíció (Matovič–Sulík, Kolíková–Remišová és mások csörtéi) sírásója lehet. A tisztességes politikus először a partnereivel közli észrevételeit, vívja meg jobbító szándékú csatáit és a közérdeket szem előtt tartva törekszik előremutató egyezségre. Kollár viszont csak önző, esetleg pártérdeket ismer, és ennek megfelelően igyekszik elkaszálni a reformokat.

A minap Rőcén járt, ahol egy jó hosszú botot adtak neki, hogy a fővárosban azzal kergesse ki a közéletből a polgároknak csak ártó, felkészületlen, acsarkodó képviselőket. Találóan jegyezte meg egy kommentelő: Önmagával kezdhetné. Aztán meg kevés parlamenti képviselő maradna, még kevesebb miniszter.