Adódik egy nagyon jó összehasonlítás: az oltáshoz való hozzáállás. Ebben az esetben is kiéleződnek a véleményellentétek. Ebben a kaotikusan vezetett kis országban (mint tudjuk, a káosz nem rendetlenséget jelent, hanem egy olyan rendszert, amelynek a működése nem látható előre, megjósolhatatlan) az érvek nem jelentenek semmit.

A nők helyzetével kapcsolatban is mindenkinek megvan a saját véleménye, érvektől függetlenül is. Gond akkor adódhat, amikor valaki a saját helyzetét szeretné megoldani, és akadályokba ütközik. Az életéről is lehet szó, mint annak a fiatal nőnek, akit Lengyelországban hagytak meghalni az orvosok, mert nem merték elvégezni az abortuszt, féltek a törvény általi megtorlástól, így megvárták, míg elhal a magzat, ezért az anya is meghalt vérmérgezésben. Ennek az anyának az élete nem volt fontos a lengyel hatalomnak. Melyik nő élete fontos a hatalomnak? Megvárjuk, amíg eljön Margaret Atwood Gileádja?

A társadalmi nem fogalma, a gender egyszerűen csak azt jelenti, hogy nőként és férfiként a társadalom bizonyos szerepeket ruház ránk. A feminizmus azt jelenti, hogy a nő is ember, ugyanolyan jogok illetik meg, mint a férfiakat. A feminizmusra válaszként jött az antifeminizmus, mert minden mozgalomnak van oppozíciója, ami önmagában nem baj. A baj az, hogy később, amikor a gender, vagyis a társadalmi nem fogalma széles körben elfogadottá kezdett válni és kialakult a társadalmi nemek tudománya, elfoglalva helyét a társadalomtudományok között, egy olyan, mára szinte világméretű kampány indult el, amely nagyon veszélyessé vált.

Világszerte több kutató és aktivista mutatott rá arra, hogy a genderellenesség mára már nemcsak azt jelenti, hogy a nők jogait kívánják megnyirbálni, hanem képviselői egy új politikai rezsimet, egy másféle társadalmat akarnak kialakítani.

A neokonzervatív diskurzusban a társadalmi nem (gender) az a társadalmi és kulturális rossz, amit a 20. század 60-as éveinek szexuális forradalma hozott. Ebben az értelemben a gender a feminizmust is jelenti és az LGBTQI embereket is, a „természetes rend” szétesését, összekapcsolja a család, a szexualitás, a nemzet és a hit fogalmát. A gender ezek szerint veszélyforrás is, amely külföldről jön és a kulturális, gazdasági és politikai kolonizálás a célja.

Szlovák viszonylatban felsorolható ennek sok vetülete. Az Európa Tanács Nők elleni erőszak megelőzését és felszámolását kidolgozó dokumentuma ratifikálásának elutasítása, az Alkotmány kiegészítése azzal, hogy a Szlovák Köztársaság védi a heteroszexuális házasságot, a Sme rodina szociális ügyi minisztériuma által a társadalmi nemi egyenrangúsággal foglalkozó és a feminista szervezetek támogatása helyett az Anna Záborskához közel álló szervezetek támogatása stb.

Az emberjogi, nőjogi aktivisták tere nagyon kicsi, a politikai hatalom a katolikus egyház hathatós segítségével fokozatosan háttérbe szorítja őket. De érdemes felemelni a szavunkat, érdemes kimenni az utcára, írni, beszélni a valóságról, arról, hogy emberi életekről van szó.

Megint csak egy szavazaton múlt, hogy Záborská „segítő” szándékú javaslata nem emelkedett törvényerőre. Ez volt a tizenkilencedik próbálkozás, hogy megnyirbálják a nők emberi jogait. Mennyi lesz még?