Tizenöten utaztak  ezen a délelőtti járaton, több megállón keresztül mindenkin volt maszk, de az orrkérdés csatabárdját nyugodtan kiáshatjuk. A tizenötből hárman orruk alatt hagyták, s a szakemberek szerint tulajdonképpen így olyan, mintha a maszk ott sem volna, hiszen ugyanúgy szabad útja van az esetleges fertőzésnek. Egy középkorú hölgy középen szállt fel, nincs rajta maszk, a fiatal sofőr nem szól neki, talán nem is látja, de a hölgy pár perc múlva kapcsol és elővarázsolja retiküljéből a maszkot.  

A visszafelé a 14B-járaton néhány megálló alatt 25-30 ember gyűlik össze. Akin van maszk, az szabályosan viseli, de egy hetven év körüli férfi legalább négy megállót utazik maszk nélkül, hátul ül, újságot olvas. Feledékeny volt, az egyik megállónál felveszi, s ugyanígy jár el egy középkorú hölgy. Egy 55 év körüli férfi pedig már felszálláskor ezt mondja a sofőrnek: „azonnal felteszem”. Így is tesz. Csakhogy maga a sofőr – egy középkorú férfi – az egyetlen a buszon, aki egyáltalán nem is szándékozott felvenni a maszkot, még csak az az állán sem tartott semmi a szabálykövetés ígéreteként. Ez talán nem is annyira az egészügyi kockázat miatt probléma – hiszen ő üvegfal mögött ül – inkább az, hogy bajosan szólhat rá ezek után a maszk nélküli utasra. Nem is szól rá.  

Mindazonáltal által az összkép pozitív, ezt vallja egy név nélkül nyilatkozó sofőr is, aki helyközi járatokat vezet a Győr-Moson-Sopronban. 

Mindenki viseli, nincs probléma. Mi is, bár többen morognak, mert nem kellemes egész nap így vezetni, és aki teljesen be van oltva, ugyanúgy köteles viselni, mint aki nem. Talán naponta egyszer fordul elő, hogy valakire rá kell szólni felszállásnál, legtöbbször az utas maga kap észbe, mert látja, hogy rajtam van. Épp ma volt egy diák, aki szabadkozott, hogy otthon hagyta, kapucnis pulóverben volt, végül felhúzta a cipzárt az orráig. Most szállítottam volna le, hogy ne jusson el az iskolába?”