Sarkos, egyenes véleménye van a volt kórházvezetőnek – a többi mellett arról is, hogy az oltási kötelezettségtől miért ódzkodtak Magyarországon még az egészségügyi dolgozók is, akik pedig nap mint nap szembesültek a Covid-okozta halálozással. „Azért, mert ők is emberből vannak – kezdte, majd így folytatta: – Az emberi attitűd része a kötelezőtől való elhatárolódás. Látjuk persze a különbségeket akár nemzetek között, akár egy országon belül az iskolázottságot tekintve. Japánban nem kell megmagyarázni a  maszkviselést és a távolságtartást – ott ha ezt kérik, kvázi parancsnak tekintik az emberek. Magyarországon az oltást eddig csak ajánlották, s ezt az ajánlást láthatóan többen vették komolyan azok közül, akik magasabb iskolai végzettséggel bírnak. Nem megbántva a Kelet-Magyarországon élőket, de mégiscsak azt mutatja a statisztika, hogy ott átlagban alacsonyabb az oltottság.” 

Dr. Tamás László János a döntés szabadságát nem kérdőjelezi meg, mint ahogy a személyiségi jogok fontosságát sem, de hangsúlyozza: „Kórházvezetőként ha olyan döntést kellett hozni, ami bizonyos szabadságot korlátozott – például a beteg hozzátartozó látogatását -, akkor azt mindig annak szellemében léptük meg, hogy a többség érdekét képviseljük ezzel. Most a többség érdeke az, hogy a vírus ne tudjon terjedni. Ezt azzal lehet elérni, ha az oltást kötelező teszik. Más betegségnél ez láthatóan könnyebben megy. Mondok egy példát: ha valaki az udvarán belelép a rozsdás szögbe, s ezzel elmegy a sürgősségi osztályra, nem kezd el tiltakozni, ha a kötelező tetanuszoltást megkapja. A BCG ellen sem lázadnak az emberek, pedig az is kötelező oltást.

Látni kell, hogy a vírusok nem tűnnek el a föld színéről, csak nem tudnak pusztítani, ha az immunitás megvan – az oltásoknak köszönhetően. A Covid esetében jó eséllyel lesz negyedik oltás, akár ötödik is, de ezzel a világjárvány megakadályozható. Most még nem, minden ország fekete, ezt is látjuk.” 

A több évtizedes tapasztalattal rendelkező szakember nem érti, miért nem lehet az orvosszakma tapasztalatait, kutatásait a nyilvánossággal megosztani. A már említett attitűdön ugyanis így lehetne változtatni, az oltásokkal szembeni ellenérzéseket pedig tompítani. „Nálunk egyre kevesebben küzdenek már azért, hadd mondják már el, mert ez szakmailag fontos. A döntés minden országban a kormányzó hatalom kezébe került, Magyarországon a nemzeti konzultáció eredménye a kalapból előhúzható érv: az emberek nem akarnak több korlátozást, fontosabbak a gazdasági érdekek. Nem „pc” kimondani, pedig gyakorlatilag arról beszélnek, hogy marginális veszteségnek tekintik az idős, egyébként is beteg emberek halálát; cserébe azért, hogy megmarad a munkájuk, az anyagi biztonságuk. 

Én ugyanakkor azt gondolom erről, hogy bármilyen magas százalékot is hoz ki egy konzultáció, a racionális döntés az – a generációk túléléséhez -, ha egy vírust a megfelelő eszközzel kordában tartanak. Ha kell, erőnek erejével, kötelező oltás bevezetésével.”