Közben Magyarország egyik megmondóembere, akit azért jutalmaznak busásan, hogy hozza az elvárt pökhendi, „lealázlak te kis te” stílust, és szép új világot vizionáljon, most éppen

Fekete-Győr Andrást találta meg. Momentán azért, mert az ősellenség büszke apukaként pózolt csöppségével, babahordozóval a mellkasán, miközben a Baptista Szeretetszolgálat Cipősdoboz Akciójára készült. Ráadásul egy konyhában. Értik ezt? Egy konyhában! Szívéhez simuló csecsemővel!

Tudjuk az agyonfoltozott magyar alaptörvény óta, hogy az anya nő, az apa férfi, és most a legfőbb inkvizítor, bocsánat, influenszer, ki is bontotta, értelmezte ezt nekünk. Az apának a szivarszobában, az anyának a konyhában van a helye. Az apa párbajra, az anya havibajra nevel. Punktum.

Szlovákiában pedig, ahol lockdown és veszélyhelyzet van, éppen ezért tilos nyilvános gyűléseket tartani, a volt miniszterelnök dafke kivonul a híveivel az utcára, sokadszor, és ott jól letartóztatják, hogy aztán pár órával később kiengedjék. Amikor is drámai hangszínnel bejelenti a nagyérdeműnek, hogy „2021-ben véget ért Szlovákiában a demokrácia”. Nyakunkon az omikron variáns, ilyenkor a legjobb ezt a színjátékot eljátszani.

Ezalatt a szürkeségbe boruló horizont mögött, széles e hazákban jobbosok és balosok, alfák és béták, dunai és tiszai halászléhívők, oltottak és oltatlanok, a Facebookon minduntalan csak a maguk igazát erősítők szekértáboronként egymásnak esnek. Háttal a sokezernyi gyászolónak, akik arra várnak, hogy méltó búcsút vehessenek szeretteiktől és eltemethessék őket.

A győri kórház orvosa kiposztol egy, a 2021-es évet drámaian szimbolizáló kórházi röntgenképet, és csak ennyit ír alá: „Gyöngyhajú lány volt. Oltatlan. 18 éves. A Covid szétmarta a tüdejét.”

A kormányok pedig gyáván mutogatnak azóta is mindenfelé, ahelyett, hogy a kötelező oltás bevezetésével magukra vállalták volna, még időben, a felelősséget.

Mi hozhatna megbékélést a Rákay Philip-féle zsigeri kirohanások és a Robert Fico-féle teátrális utcára vonulások után? Mi csitíthatná a gyűlölködést? Mi késztethetne arra, hogy betemessük az árkokat? Hogyan lesz ebből az őrületből végül is karácsony?

Valahogy mindig. Az alatt a pár pillanat alatt, amíg a hétköznapi hajtásból, vagdalkozásból beesünk a nagyszoba csendjébe, a csengőhangra hirtelen átváltozunk. Hogy aztán harmadnapra, a mi kis átmeneti feltámadásunk után, mintha mi sem történt volna, visszazuhanjunk, és folytassuk értelmetlen viaskodásainkat megint.