– Egy öngyilkos férfihoz mentünk, aki nemhogy az életének nem vetett véget, de azonnal ránk lőtt, egyik kollégámat meg is sebesítette. Tűzpárbajba keveredtünk, a két autónkra összesen 150 lövést adott le. A Nissanon, amit én vezettem, 54 golyó ütötte lyuk volt, a járőrkocsin 18. Érkezett a segítség, túléltük. Az élet pedig megy tovább – mesélte a lapnak Kis Szabolcs alezredes, aki a Rendőrtiszti Főiskolát bűnügyi szakon végezte.  

Immár 17 éve bűnügyi technikus, s munkamódszeréről elmondta:  

– Egy helyszínre mindig úgy lépek be először, mintha én lennék az elkövető. Ha éjszaka történt egy bűncselekmény, akkor azzal kezdem, hogy leoltom a villanyokat, és fejlámpával megyek a területre. Próbálok annyit látni, érzékelni, mint a bűnözők, és kitalálni, mit vehettek észre, mihez nyúlhattak hozzá, minek mehettek neki, vagyis hol hagyhattak nyomokat. Érdekes játék, kivéve, hogy bűn-, néha halálesetekről van szó, és az utóbbi nekünk sem egyszerű. Valamilyen szinten elraktározódik bennünk. 

A teljes cikket a Zsaru Magazinra kattintva itt olvashatja: