A Párkányból elhurcolt és deportált emberekre, családokra emlékeztek az auschwitzi koncentrációs tábor felszabadításának évfordulóján, a holokauszt nemzetközi emléknapján a városháza előtti parkban található emlékműnél, amelyre 333 áldozat nevét vésték fel. Eugen Szabó polgármester visszatekintésében felidézte a nemzetiszocializmus mint államszervező erő kialakulását, a náci Németország erősödését és agresszivitását a múlt század harmincas éveiben, amely törvényszerűen vezetett a világháború kirobbanásához és végső soron a náci haláltáborokhoz, a szinte ipari méretű tömeggyilkosságokhoz és megsemmisítéshez. A holokauszt zsidó és nem zsidó áldozatai a mai napig arra figyelmeztetnek bennünket, hogy, bármilyen hihetetetlen, ha a rossz ellen nem teszünk, ha a szabadságot és a demokráciát, az emberi méltóságot nem védjük meg, nem teszünk érte semmit, akkor bizony a legaljasabb kegyetlenkedések is bármikor bekövetkezhetnek. Még ha nem is tételezzük fel, akkor is könnyen az erőszak, az elállatiasodás, a gyűlölet poklába kerülhet egy egész társadalom. „Akkor is sokan voltak, akik az utolsó pillanatban is azt hitték, nem, ez nem történhet meg – és mégis megtörtént“ – mondta a polgármester.

Béke és demokrácia nem „csak úgy van“, lett a semmiből…

Eugen Szabó hangsúlyozta, hogy a holokausztnak különösen a mai baljós időkben fontos a tanulsága, mert a parlamentáris demokráciát, a békét nem csak úgy készen kaptuk, amivel nem kell törődni, sőt, amivel csak úgy vissza lehet élni, vagy amiért egyáltalán semmit sem kell tenni. Mert mindezek olyan értékek, alapok, amelyek nélkül nincs civilizált állam, kultúra, fejlődés és jólét. Szabó történelmi visszatekintésében azt is felidézte, hány párkányi zsidó család pusztult el Auschwitzban és hogy akkor Dél- Szlovákiából hány ezer embert deportáltak a haláltáborokba. Az Antifasiszta Harcosok Szlovákiai Szövetségének helyi képviselője beszédében a Vörös Hadsereg érdemeit méltatta és felidézte a Tiso-rezsim. majd a megszállt Magyarország zsidóellenes politikáját. Beszéde végén a fiatalokat, a gimnazistákat arra figyelmeztette, hogy soha el ne feledjék mivel járt a háború, hogy a nagyszülők és dédszülők milyen áldozatot hoztak a békéért. Egy idős párkányi hölgy pedig elpusztított nagyszülei és családja nevében azt kérte a jelenlévő gimnazistáktól, hogy olvassanak, tanuljanak sokat, és soha ne higgyenek semmiféle holokauszttagadó, buta söpredéknek.

A koszorúzás után az emlékünnepség résztvevői a nemrég elhunyt Holováčné Weiss Márta, a holokauszt utolsó párkányi túlélője emlékhelyéhez sétáltak át, a park másik részébe, hogy leróják tiszteletüket.