A tervek szerint 2022 júliusáig befejeződik a szenci zsinagóga felújítása. Lucia Formantól, Pozsony megye szóvivőjétől megtudtuk, ősszel megnyílik az új kultúrközpont az épületben, amely az elképzelések szerint nemcsak Szenc lakosai, hanem az egész megye érdeklődői előtt nyitva áll majd, és kulturális-kreatív központként működik. 

Elkészült a kiállítás

Az egykori helyi zsidó közösségről szóló kiállítás anyaga elkészült, ez is a zsinagógában kap helyet. Strešňák Gábor, a szenci múzeum igazgatója is részt vett a tárlat összeállításában. Lapunknak elmondta, a megyének már leadták az összeállított anyagot, amint véget ér a felújítás, elkezdődhet a tárlat összeállítása. „A kiállítás kurátora Maroš Borský, a pozsonyi Zsidó Kulturális Intézet igazgatója, rajta kívül Michala Lončíková történész, Jana Švantnerová, a Szlovák Nemzeti Galéria kurátora vett részt a kiállítási anyag összeállításában, jómagam pedig a szenci közösség történetét kutattam 1918-ig. Martin Lepej építész készítette a kiállítás vizualizációs terveit” – mondta el Strešňák Gábor. Kifejtette, a kiállítás két részből áll. „Az egyik a pozsony megyei nagyobb zsidó közösségeket bemutató kiállítás. Szimbolikusan egy-egy tárgyat hozzárendelve az egykori hitközségek történelmével ismerkednének meg a látogatók. A másik rész a szenci közösség történelméről szól, amely az első emeleten kap helyet. Tárgyi anyag nem maradt fenn, de nagyon érdekes eleme lesz a helyiségnek az a rózsaablak, amely az épület külső homlokzatán látható. A magas belmagasságú teremben galériát szeretnénk kialakítani, ahová fel lehetne menni és kitekinteni a rózsaablakon. Az érzelmi töltete az lenne, hogy ez alatt a rózsaablak alatt gyülekeztek 1944 májusában azok a zsidók, akiket összetereltek ide Szencről és környékéről, a közeli Bodóházára deportáltak három hétre, majd Érsekújváron keresztül az auschwitzi vagy más haláltáborba szállítottak. Az is a célunk, hogy a látogató megélje azt, hogy amit a történelemkönyvekben olvashat, az egykor a valóság volt” – egészítette ki Strešňák Gábor. Hozzátette, a kiállítás egyébként nem a holokausztra összpontosít, hanem inkább az azt megelőző időszakra. Azt szeretné bemutatni, hogy Szencen és környékén egy működő közösség élt, amelynek tagjai üzleteket üzemeltető egyének és családok, kézművesek voltak, ugyanúgy részt vettek az első világháborúban, mint egyébként a szenciek. „Néhány család példáján bemutatjuk a 19. századi zsidó közösség életét, majd az 1918 és 1944 közötti időszakot is. Sikerült több leszármazottal is kapcsolatba lépni és beszélgetéseket szervezni, amelyek szintén megjelennek majd a kiállítás anyagában, amely három nyelven, magyarul, szlovákul és angolul lesz olvasható, látható, az interjúk, rövidfilmek is két nyelven lesznek feliratozva, a magyar szövegek fordítását Korpás Árpád végezte. Ilyen például a szintén haláltáborba hurcolt utolsó szenci rabbi, Bresnitz Emmánuel, vagy ahogy a korabeli dokumentumokban szerepel, Manó négy lánya közül az egyikkel készült interjú” – részletezte a múzeumigazgató. Úgy véli, azért is fontos megvalósítani a kiállítást, mert Szenc történelme egy kevésbé feltárt része a történelemnek. Mivel egy nagyobb horderejű tárlat, ezért Strešňák Gábor szerint okot és teret adott arra, hogy mélyebbre hatoló kutatásokat végezzenek a készítői, amelyek mindig új információkhoz juttatják a kutatókat, nagyon sok új, eddig feltáratlan vagy elfeledett adatra bukkantak. Példaként említette, hogy az 1950-es években a szenci zsidó emlékezet 20-22 első világháborús katonáról tudott, a kutatás során viszont jóval többre bukkantak, és név szerint azonosították őket. Egy másik hozadéka a kutatásnak, hogy kiderült, valójában nem 1911-1913-ban, vagy a 19. század ‘90-es éveiben épült a zsinagóga, ahogy korábbi források említették, hanem 1905 márciusában kezdték szervezni az építkezést, 1906. szeptember 16-án nyitották meg és ünnepélyes keretek közt átadták rendeltetésének. „Képet kaptunk arról, hogy a helyi zsidóság a szenci lakosságban integráltan élt, nem gettósítva, és a kölcsönös jó kapcsolatok nagyon intenzívek és élők voltak. A 19. század végi, majd a későbbi társadalmi elit, a katolikus egyház és a város vezetése is nagyon pozitívan állt a zsidó közösséghez. Ennek jó példája, amikor 1936-ban Károlyi Alajos szenci esperes aranymiséjén az ünnepi beszédet Bresnitz Emmánuel rabbi mondta, amely hatalmas ovációt kapott és még a Prágai Magyar Hírlap is tudósított róla” – tette hozzá Strešňák Gábor. Előrevetítette, a jövőben a városon belül a két intézménynek, vagyis a múzeumnak és zsinagógának együtt kell működnie.