Az érettségi igazi varázsszónak, vagy bűvös mumusnak számít a középiskolai oktatásban. Amikor elhangzik a tanár szájából, jobb esetben a leglustábbak is felkapják a fejüket a hátsó padokban, és belegondolnak, milyen lesz majd reszketni a szóbelin, illetve gubbasztani az üres papírlap előtt az írásbelin. Az iskola természetesen elsősorban a tudás megszerzéséről és megszilárdításáról szól, de ne szépítsük: legtöbben nem „maguknak” tanulnak négy éven keresztül, hanem az a bizonyos utolsó nagy megmérettetés lebeg a szemük előtt. Mert magát a tudást, a felhalmozott ismeretanyagot és a különböző készségeket csak évekkel később képesek értékelni. Ebben az életkorban ez teljesen normális.

Az online oktatás azonban – bármilyen jól is csinálják a pedagógusok – nem pótolhatja a hagyományos, tantermi oktatást. Több okból sem. Nincs meg a közvetlen reakció lehetősége, a tanár nehezebben tudja felmérni a rá bízott diákok tudását, a srácok figyelme elkalandozik, még az igyekvőknek is gondjaik adódhatnak e tekintetben. És persze nem tanulnak meg közönség előtt beszélni, hiszen elmaradnak a feleltetések. Szociális készségeik komoly mértékben sérülhetnek. Pszichológusok és szociológusok ezrei fogják kutatni ezt a problematikát a járvány után világszerte, illetve már most is sokan foglalkoznak vele. És a nyilvánosságra hozott részeredmények bizony nyugtalanítóak.

Ezért teljesen érthető az oktatási tárca igyekezete, hogy mindenütt a megszokott módon tarthassák meg a szóbeli és írásbeli érettségit. Ez utóbbinál egy érdekes változást foganatosítanának: minden tantárgy esetében 15 perccel több idő állna a diákok rendelkezésére.

A minisztérium több forgatókönyvvel is készül, a járványhelyzet alakulásától függően. De lényegében az áll a legutóbbi nyilatkozatban, hogy lehetségesnek tartják az érettségire való iskolai felkészülést az utolsó, legfontosabb időszakban. Enélkül nyilván nem lehet nekivágni a középiskolai tanulmányokat lezáró vizsgáknak. Ám engem az is érdekelne, hogyan jött ki nekik ama bizonyos tizenöt perc. Milyen számításokat végeztek ez ügyben? Esetleg arra jutottak, hogy a távoktatás alatt a diákok gondolkodása lelassult? Nem forognak olyan olajozottan azok a bizonyos kerekek az agyban? Vagy talán a kézírásuk lett bizonytalanabb? Vagy az illetékesek egyszerűen csak szükségét érezték valamiféle engedménynek – mint amikor a jobb futó ad pár méter előnyt a gyengébbnek, az esélyeket kiegyenlítendő. Vajon csupán valamiféle udvarias gesztusról, vagy tudományosan megalapozott döntésről van szó?

A Középiskolások Szövetsége találkozót kért Gröhling minisztertől, szerintük ugyanis a járványhelyzet lehetőséget kínál arra, hogy megnyissák az érettségi vizsgák teljes megreformálásának témáját. Szerintük ha másra nem, arra mindenképp rávilágított a pandémia, hogy a mostani rendszer nem képes megfelelően reagálni a 21. századi igényekre.

Meglátjuk, mire jutnak egymással, mindenesetre nincs sok idejük a reformálásra, mert március 15-én már kezdődnek az írásbeli vizsgák, a szóbeliket pedig május 23. és június 10. között tartják. Jelenleg legalábbis ez a terv.