Még a háború előtt épp e helyen írtam arról, hogy nem szeretném, ha idegen üstökben lekvárrá válnánk, értsd: idegen érdekek miatt válnánk földönfutóvá, halnánk meg egy háborúban. Akkor többen jelezték privát üzenetben, hogy teljesen egyetértenek, de ne haragudjak, nyilvánosan nem lájkolják, mert említem a Slavínt, és úgy tűnhetne, hogy ők oroszbarátok. Megértettem őket. Lehet, hogy az olyanoknak, akik most megrongálták az emlékművet, én is annak tűnhettem, pedig egyértelműen kijelentettem, hogy én békefil vagyok. Elutasítom az agressziót. De úgy látom, ez újabban nem elegendő kinyilatkoztatás.

A dolgok odáig fajultak, hogy az orosz fagyi, aminek semmi köze a politikához, ezután ukrán fagyi lesz. Orosz emberektől már szinte olyan „hűségnyilatkozatokat” várnak, mint a reszlovakizáció idejében tőlünk, magyaroktól. S nem csak olyan világklasszisokról van szó, mint Anna Nyetrebko, aki legutóbbi információm szerint ezután nem léphet fel a milánói Scalában.

Volt kolléganőm fia egy nyugat-európai multicég képviseletében éveket töltött a világban, Moszkvában is. Ott szeretett bele egy orosz lányba, el is vette. Sokévnyi külföldön töltött idő után a férfi hazavágyott, s jött vele az orosz asszony és az időközben született két kislányuk. Az egyik már alapiskolás. Beilleszkedett a szlovákiai környezetbe, jól érezte magát. Mostanáig. Az történt ugyanis, hogy a tanító néni elmesélte a gyerekeknek, hogy a rossz Oroszország megtámadta a jó Ukrajnát. A gyerekek ezután sugdolózni és mutogatni kezdtek Kátyára. Mire a tanító néni valami olyasmit mondott, hogy hagyjátok Kátyát, ő is tudja, hogy Oroszország rossz.Ugye, Kátya? A kislány meg sem tudott mukkanni. Ugye, te is így gondolod, kérdezte újra a tanító néni. Kátya elkezdett sírni. El tudják ezt képzelni? Egy tízéves gyerek a hős tanító nénivel és az osztállyal szemben. Másnap nem akart iskolába menni.

Ami a Slavínon történt vandalizmust illeti – hiszen az, nem? –, csak megjegyzem, hogy ott nem az orosz, hanem a volt szovjet hadsereg katonái nyugszanak, és nemcsak oroszok, a volt Szovjetunió minden részéből származtak. Ukrajnából is. Halló, ukránok is nyugszanak ott! Őket is meggyaláztátok! Arról nem is beszélve, mekkora gyűlölet fűtheti azokat, akik ezt csinálták. Persze, feltehetően a béke nevében.

Nem tudok arról, hogy zsidók gyaláztak volna meg német emlékművet a holokauszt miatt, vagy japánok amerikait, a két atombomba miatt. Az indiánokról sem hallottam ilyet, pedig nekik is lehetne rá okuk a spanyolok vagy az amerikaiak miatt. Folytassam?

Mindenki a békéről beszél, de mintha nem mindenki akarná igazán. Mert az biztos, hogy gyűlölettel nem lehet békét teremteni!