Az S-Cros aktuális generációja 2013-ban látott napvilágot, két évre rá egy speciális sorozat erejére új, biztonságot növelő technológiákkal vértezték fel, s kicsit átdolgozták az orrát. A valódi modernizációra aztán egy évvel később került sor, a valamivel agresszívabb külsőt egészen máig tartotta. Végül kilenc évvel az első bemutató után nagyon is megérett az idő a generációváltásra.

Az új S-Cross, amely csak néhány héttel ezelőtt érkezett meg a szlovák piacra, valóban úgy fest, mintha vadonatúj autó lenne, ha viszont közelebbről is megvizsgáljuk, kiderül, hogy tulajdonképpen csak egy következő, masszív modernizációról van szó. A Suzuki látszólag óvatos, kiváró taktikát választott, s nem nagyon akar vadonatúj modellt a piacra dobni azelőtt, hogy kiderülne, mit fog pontosan tartalmazni a közelgő, Euro 7-es károsanyag-kibocsátási norma.

Változások sora

Az S-Cross eredeti génjeit leginkább oldalról látni. A tervezők szerintem az autó elején végezték el a legjobb munkát. Valóban vagány vonalvezetést találtak ki, amely még inkább kihangsúlyozza az S-Cross SUV karakterét. Az autó hátsó részét is átdolgozták, de ez a már nem nyerte el annyira a tetszésemet. A Suzuki újdonsága egyszerűen jobban mutat elölről, mint hátulról. Ami az SUV-s karaktert illeti, nemcsak a vonalvezetésről van szó, nem hiányzik a kínálatból az összkerékhajtás, a hatgangos automata váltón kívül ugyanannyi sebességfokozattal rendelkező kézi váltót is rendelhetnek.

Ami az utasteret illeti, elsősorban a 12 colos érintőképernyőre és a teljes mértékben modernizált médiarendszerre terelném a figyelmet. Hatalmas dicséretben részesítem a Suzukit, amiért sikerült olyan felületet találnia az érintőképernyőre, amelyen szinte végképp nem látni az ujjlenyomatokat – ilyet pedig nagyon ritkán találni az autókban. Az S-Cross esetében újdonságnak számít a 360 fokos látószöget biztosító parkolókamera, amely a magasabb felszereltségi szintektől elérhető. A kamerák összetapasztott képe ugyan már messze van a tökéletességtől, mégis jól mutatja azt a helyet, ahova be szeretnénk parkolni. Nekem az is tetszett, hogy a képernyőn megjeleníthetjük a jobb visszapillantó tükör alatti kamera felvételét, így parkolásnál pontosan látni lehet a járdaszegélyt. Ugyancsak újdonságnak számít az S-Cross esetében a holttérfigyelő rendszer, amely már a második felszereltségi szinttől elérhető. Nem hiányzik az adaptív sebességtartó, vagy a sávelhagyásra figyelmeztető rendszer, amely eléggé érzékeny, így az esetek többségében inkább kikapcsoltam, mert túlságosan idegesített.

A 430 literes csomagtér elégségesnek bizonyult, a defektjavító készlet mellett egyébként még a pótkerékre is lenne hely a dupla padlóban.

Hibrid, de…

A Suzuki minden jel szerint nem szeretné, ha a megfelelő motor kiválasztásával túl sok időt töltenénk el, a kínálatban ezért csak egyetlen erőforrást, 1,4-es Boosterjet benzinmotort találnak. Bár hivatalosan hibridnek hívják, az igazság szerint csak egy mild-hybridről van szó, 48V-os kisegítéssel. Az igazi hibridrendszer csak az idei év második felében fog először megjelenni a márka modelljeiben.

Az erőforrás egytől egyig a Vita- rából ismert technikát tartalmazza. A négyhengeres benzinmotor 95 kW, s a 235 Nm-es forgatónyomaték kétezer fordulattól elérhető. A tesztelt modellben hatgangos kézi váltó volt, amely nagyon pontosan, az előző generációhoz képest jobban működött.

Egy kis kitérő

A kiszucai régió sajátossága, hogy míg az ember napsütötte délután érkezik meg a dombtetőn található hétvégi házába, könnyen előfordulhat, hogy másnap reggel már térdig érő hótakaró fogadja mindenütt. S ilyen közegben különösen értékelni lehet az összkerékhajtást. Az S-Cross ráadásul egy olyan meredek, jeges és behavazott úton is képes volt szemrebbenés nélkül felmászni, amelyről meggyőződésem volt, hogy már sok lesz neki. De nem. Besorolt egyes sebességfokozaton, konstans gázzal még a csúszás jelét sem mutatta. Hozzáteszem, az úton két, ugyancsak összkerékhajtású, francia márkához tartozó járgány nem tudott felmenni, így nekem kellett többször fordulnom, hogy felvigyem a holmit és az utasokat. Mindez persze korántsem ment volna olyan egyszerűen, ha az autón nincsenek teljesen új, minőségi téli abroncsok. Két-három éves kopott gumival már az összkerékhajtás sem tud kezdeni semmit.

Terepen jól teljesít

Az S-Cross fogyasztása is kellemes meglepetést okozott. A legjobb eredményt országutakon érte el, ahol öt liter alatti értékeket mutatott a fedélzeti számítógép. Az átlagos városi forgalomban 6,3 literes átlagot értem el, a csúcsforgalom idején pedig hét liternél nem volt rosszabb az eredmény. Autópályán 7,3 liter benzinre volt szüksége száz kilométeren, az egy hét utáni összesített átlag végül 6,4 liter volt.

Úgy éreztem, mintha az S-Crossterepen, egyenetlen úton jobban érezné magát, mint a pozsonyi széttört aszfalton. Az S-Cross ráadásul egy olyan meredek, jeges és behavazott úton is képes volt szemrebbenés nélkül felmászni, amelyről meggyőződésem volt, hogy már sok lesz neki. De nem. Besorolt egyes sebességfokozaton, konstans gázzal még a csúszás jelét sem mutatta.

A járgány hangszigetelése sajnos nem a legjobb, 130 km/órás sebesség felett már kifejezetten hangosra kell állítani a rádiót, hogy tisztán halljuk. Az ülések viszont kényelmeseknek bizonyultak, pedig először azt hittem, nem lesznek azok, mert túl keménynek tűntek.

Végezetül

Az új S-Crossnak csupán az alapváltozata kerül kevesebbe, mint 20 ezer euró. A legolcsóbb összkerékhajtású változat 22 290 eurónál kezdődik, s ha ehhez még automata váltót is akarnak, akkor minimum 24 050 eurót kell félretenniük. Ezért a pénzért egy fürge, terepen is meglepően magabiztos járgányt kapnak, amelynek hibridmeghajtásáról lehet lehet nem szereznek tudomást, holott valamilyen minimális üzemanyag-megtakarításhoz azért hozzájárul. A sportos vezetést nem nagyon szereti, de télen a behavazott és jeges utakon teljes biztonságot és magabiztosságot kínál a sofőrnek és az utasoknak. Sok embert szerintem a gazdag kínálattal is meggyőzhet, konkrétan például azzal a ténnyel, hogy a 4×4-es meghajtást hatgangos kézi váltóval is kombinálhatják – ami néhány évvel ezelőtt még természetes volt, ma már egyre ritkábbnak számító dolog.