A csücsülő csincsillához címzett város széli kiskocsma teraszán ültek, pontosabban ültek volna, ha nem hullott volna a hó. Így aztán benn maradtak a csapszékben, a sarokasztalnál, és fáradt szemekkel figyelték a nyerőgépek megnyugtató villogását. Ekkor mondta be a rádió, hogy általános drágulásra lehet számítani az év során, alap-, közép- és felsőfokon egyaránt. Minden megdrágul, az építőanyagoktól a babaruhákig – nyúlt a korsója után Bandika. Hisz a babaruha eddig sem volt olcsó – egészítette ki Ervin. Akkor végül is semmi újdonság – mondta amaz. Semmi – tette hozzá emez. Nem is szóltak egymáshoz percekig, hanem aztán megszólalt a Hinta című hetvenes évekbeli sláger, Kati és a kerek perec előadásában. Bandika fel is vetette, hogy ha már ilyen időben megtudták, hogy drágulás következik, talán fel kéne valamiből tankolni. Horganyzott huzalból, tormás mustárból, ültetni való burgonyából. Érlelt sajtból, mert az nem romlik meg, legfeljebb tovább érik, strandpapucsból, mert bár lassan, de jön a meleg, és hát továbbra is szükségünk lesz olyan cikkekre, mint a biciklikülső (hivatalos nevén kerékpárköpeny), a fogköztisztító kefe, a neoprén zokni, meg a toalettpapír. Nem árt, ha van otthon néhány karton nullás liszt, de ha már megyünk, hozzunk tönkölylisztet is, simát meg félfogósat, és hát jó lenne, ha lenne itthon durumliszt, kamutliszt, kukoricaliszt és hajdinaliszt is, mert olcsóbb már az sem lesz. Ne feledkezzünk el a rizsről sem, hiszen laktató, egészséges, felhasználása pedig széles körű. Halmozzunk fel tartalékot a kövér szemű szusi- és rizottórizsekből, a jázmin- és basmati rizsből. Be kellene tehát tankolni valamelyest, ha nem is mindenből, de a legszükségesebbekből. Ami így is, úgy is elfogy, de ha most vesszük meg, talán spórolunk rajta valamicskét. Mondjuk egy kis húszast.

Hát érted. Ki ad magának csak úgy húsz eurót az utcán? Senki. Úgyhogy ha most megspóroljuk, fél év múlva, a legnagyobb drágaságban olyan lesz, mintha találnánk. Akkor aztán vehetünk rajta… akármit – magyarázta Bandika. Én is attól félek – hörpintette be a habot Ervin. Mitől, ha meg nem sértem? – kérdezett vissza ijedten Bandika. Hát, hogy akármit majd kapunk a pénzünkért, de bármit biztosan nem. Már ha tetszik érteni, hogy értem. Bandika bólintott, hogy érti, aztán onnantól kezdve ismét nem történt semmi egész estig. Akkor viszont eszükbe jutott, hogy mégis csak veszélyes ötlet ez a betankolás, hiszen magában rejti annak veszélyét, hogy olyasmit is megvásárolnak, amit egyébként nem vettek volna meg. Vagyis ahelyett, hogy megspórolnák azt a bizonyos húszast, elköltik feleslegesen. Így aztán abban egyeztek meg, hogy a legfelelősségteljesebb hozzáállás továbbra is az, ha nem csinálnak semmit.

A szerző a Vasárnap munkatársa