A drámát Lukáš Brutovský fiatal szlovák rendező vitte színre. Brutovský számos hazai és cseh színházban bemutatkozott már, általában klasszikus darabokhoz nyúl. A Kísértetek a Nóra és a Hedda Gabler után Ibsen harmadik nagy női drámája. A norvég drámaíró, akit a színházi modernizmus és a modern dráma atyjaként tartanak számon, 1881-ben írta a darabot, premierjét Chicagóban tartották egy évvel később. A darab a bemutatót követően nagy botrányt kavart.

A Kísértetek középpontjában egy középkorú nő, Alvingné áll, Alving kapitány gazdag özvegye. Az özvegy férje halálának tizedik évfordulójára árvaházat építtet az elhunyt emlékére. A megnyitóünnepségre hazavárja rég nem látott fiát, aki festőként él Párizsban. De lehet-e bármit örömmel ünnepelni olyan világban, ahol álszentség leplez szégyenletes titkokat, kényszerű hazugságokat és elfojtott vágyakat? Alvingné egész életében férje bűneit titkolta és arra törekedett, hogy ezeket a közösségében ellensúlyozza. A férfi halála után azonban lassan kitudódnak ezek a hazugságok, és úgy tűnik, nem maradnak következmények nélkül.

A darab a drámaíró korában azért számított példátlannak, mivel tabunak tekintett társadalmi problémákat vet fel: olyanokat, mint például a szifilisz, az élettársi viszony, az incesztus, vagy épp a nők és férfiak azonos megítélése, miközben a család, a szülői tekintély és a vallás dogmáit kérdőjelezi meg. Formai tekintetben ez az egyik legradikálisabban szerkesztett Ibsen-darab, melyben a drámaíró lassan és kíméletlenül leplezi le a múltat.

A főszereplő, Helene Alving karakterét Bandor Éva játssza, Alvingné fiát, Osvaldot pedig Culka Ottó alakítja. Az előadásban szerepel Mokos Attila, Fabó Tibor és Hostomský Fanni is.

A produkció díszlettervezője Juraj Poliak, jelmeztervezője Peter Čanecký, rendező asszisztense Balázsy László és dramaturgja Miro Dacho.