A régészeti projektről tartott sajtótájékoztatón elhangzott, megkapták a Műemlékvédelmi Hivatal engedélyét, május elején már elkezdődhet a munka. Orosz Örs, a Sine Metu vezetője kifejtette, hat településen szűk egy hetet kutatnak, mindehol néhány szelvény erejéig tárják fel a zömmel Árpád-kori emlékeket, nyílt napokon mutatják be az érdeklődőknek a munka eredményét. A lelőhely komplexitása miatt augusztusban 4–6 hétig tarthat a kutatás Ipolyvisken. A munkát kisebb részben saját, nagyobb hányadban magyarországi forrásokból fedezik.

Zachar Pál, a Sine Metu Ipolyság környéki koordinátora elmondta, az ipolysági premontrei kolostor tavaly befejeződött ásatásakor olyan kapcsolatokat alakítottak ki a régészeti szakmával, amelyeket most tovább tudtak fejleszteni. 12 települést határoztak meg Juhász Gábornak, az Alsó-Garam és az Ipoly mente lelkes helytörténész aktivistájának segítségével. Ezt követően Stibrányi Máté régész és geofizikus közreműködésével egyebek mellett magas minőségű georadaros mérések segítségével döntötték el, mely helyszíneken érdemes régészeti kutatómunkát kezdeni.

Hét falu

A kutatandó helyszínek hét település kataszterében találatók. Ezek a következők: Ipolyvisk, Százd, Lüle, Farnad, Érsekkéty, Nagyölved és Kőhídgyarmat. Csupán egy érintett terület van az önkormányzat tulajdonában, kettő az egyházé, a többi magántulajdont képez, ám minden tulajdonossal sikerült megegyezni. További öt faluban (Lekér, Málas, Gamarsalló, Tornagörgő és Barsbaracska) is folytattak felméréseket, ám különféle okok miatt ezeken a helyeken – egyelőre – lemondtak az ásatásról.

Orosz Örs elmondta, legendáknak is utánajártak, például a tornagörgői Palota-dűlőn IV. Béla palotájának kellett volna lennie, de az a közeli kőbánya miatt valószínűleg megsemmisült. Más esetekben a Műemlékvédelmi Hivatal eddigi, rosszabb minőségű méréseit pontosították, s vannak eredeti felfedezéseik is. Megtaláltak például egy középkori települést is, amelyet a 15. században említettek utoljára mint Szent Kozma és Damján faluját.

Bali Henrietta, a Barsi Múzeum igazgatója kifejtette, több helyszínt ismertek eddig. Ám mivel a régészet destruktív műfaj, ezért nagy hasznát látják az előzetes geofizikai felmérésnek, mivel pontosan meg tudtak győződni arról, hol érdemes ásatást végezni. A lülei felfedezésnek külön örül, ott egy templomdombot lokalizáltak, amit mind ez ideig senki sem kutatott. Kiemelte Ipolyvisket is, amely nagyobb területű lelőhely, ahol a kőrézkortól a középkorig vannak izgalmas és fontos, feltárandó történeti rétegek.

Helyi identitás és turizmus

A munkálatokat követően elsősorban az önkormányzatok mérlegelhetik, mihez kezdenek az eredményekkel. A sajtótájékoztatón visszatérő téma volt a helyi identitásba és az idegenforgalmi kínálatba való beágyazás. Bali Henrietta például a lülei önkormányzatot dicsérte, amely az ásatásokban fantáziát láttak. Orosz Örs szerint a projekt hatással lehet a belső perifériának minősülő Ipoly és Garam mentének népszerűsítésére, amelyet akár együtt lehetne fejleszteni az Alsó-Ipoly mente magyarországi oldalával is, amely szintén rászorul arra, hogy reflektorfénybe kerüljön. „Az emlékezetpolitikában nehéz manapság újat mutatni – olyasmit, amivel sikerül a szélesebb közönség érdeklődését felkelteni. A hagyományos magyar emlékezetpolitika az emléktáblákon, szobrokon, koszorúzásokon alapul. Úgy gondolom, ezekkel ma már nem igazán lehet közösséget bővíteni” – fejette ki Orosz, aki szerint az embereket érdekli a lakhelyükhöz kapcsolódó műemlék és a szimbólummentések, mivel ezek részét képezhetik a helyi identitásuknak, s „megütik az ingerküszöbüket”.