Szerdától az eddiginél is többen kérdezik dühödten: hát akkor mi a fenét vacakolnak a kabinet tagjai, hiszen még télutón jelentették be, hogy a vágtató infláció és az áremelkedések következményeinek enyhítésére, főleg a súlyosbodó megélhetési gondokkal szembesülők megsegítésére, célirányos intézkedéseket foganatosítanak. Azóta eltelt három hónap, és a kormánypártok ugyanúgy személyeskednek, marakodnak, mint a bejelentésük idején. Azóta ezen a téren mindössze annyit tettek, hogy júliusra hozták előre a karácsony előtt esedékes 13. nyugdíj kifizetését, amely a havi járandóság összege szerint tesz különbséget. Vagyis a kisnyugdíjasok ekkor valamivel nagyobb segélyt kapnak, mint a hozzájuk képest havonta valamivel több pénzre jogosult sorstársaik. Tegnapelőtt meg csak abban egyeztek meg a miniszterek, hogy a leginkább rászoruló személyek és családok egyszeri, százeurós segélyt kapnak.

Vajúdtak a hegyek, aztán egeret szültek, idézhetnénk az ismert szólásmondást ironikusan, ha ez a több mint két éve viszálykodó kabinet tétlenségével nem keserítené meg főleg a nehéz sorsú rétegek életét. Szlovákiában jelenleg legalább 660 ezren élnek mélyszegénységben, és mind többen sodródnak ilyen sanyarú állapotba. Igor Matovič pénzügyminiszter hetekkel ezelőtt nagy csinnadrattával jelentette be, hogy egymilliárd eurót fordítanának elsősorban a családi pótlék meg a gyermekgondozási segély megemelésére. Ezt az összeget elképzelése szerint a nagy haszonnal tevékenykedő cégekre, továbbá az oligarchákra kivetett különadóból teremtenék elő. A szülők tervezett adóbónusza pedig azzal járna, hogy a helyi önkormányzatok jövőre több mint félmillióval kevesebb központi forráshoz jutnának. A pénzügyminiszter máig nem közölte, vajon a jelenlegi gazdasági válságban egyáltalán létezik-e országunkban száz, nagy haszonnal munkálkodó cég. Azonnal tiltakoztak az önkormányzatok, amelyekre a járvány meg az ukrajnai menekültek ügyében már eddig is aránytalanul nagy terhet rakott a kabinet. Richard Sulík ellenez bármiféle adóemelést, szerinte a segélycsomagra szánt pénzeket a költségvetésből kell kigazdálkodni. Azzal is zsarolta koalíciós kollégáit, hogy pártja csak akkor szavazza meg a tervezett intézkedések nekik is megfelelő részeit, ha a gazdasági versenyhivatal élére az ő jelöltjüket nevezik ki. Más övön aluli ütések is növelik a koalíción belüli feszültséget. Marek Krajčí volt egészségügyi miniszter utódját, Vladimír Lengvarskýt támadja a kórházak építésére, illetve felújítására felhasználható uniós forrásokkal kapcsolatos különtervei miatt, amelyekről senki sem hallott. A Sme rodina képviselői amiatt háborognak, hogy társaik szabotálják a bérlakások építéséről rendelkező törvény elfogadását. Branislav Gröhling, az oktatásügyi tárca vezetője pedig bejelentette, hogy ha a pedagógusok béremelést követelve sztrájkba lépnek, akkor ő is beáll a tüntetők közé.

Ebben a zűrzavaros helyzetben egyenesen dühítő Eduard Heger kormányfő viselkedése, aki hétfői sajtótájékoztatóján angyali nyugalommal állította, hogy jó irányba haladnak a koalíciós egyeztetések. Aztán negatív csúcsot felállítva, egyetlen konkrétummal sem támasztotta alá elképesztő állítását. Csupán közhelyekkel igyekezett nyugtatni a kormányának a sürgős tennivalókat elodázó, veszekedésekkel teli önző magatartása miatt háborgó polgárokat. Akik végre az eddiginél sokkal határozottabb és rugalmasabb lépéseket várnak el tőle is, mert már nagyon fogytán a lakosság egy részének a megélhetéshez szükséges kevéske pénze. És mindannyiunk türelme.