Csakhogy a Covid itt is megjelent, s vele együtt az új kormány. Azzal pedig fel kellett volna számolni az adóssággerjesztési praktikákat, a szavazatvásárlásokat és a legiszlatív tornádókat. Mindenki meglepetésére ennek az ellenkezője történt. Igor Matovič vezetése alatt a szociális csomagok értéke elkezdett sokszorozódni, a törvényalkotási folyamat kutyafuttában zajlik, és a választók megvásárlása eddig elképzelhetetlen méreteket öltött.

Már nem százmilliókról, hanem milliárdokról van szó, melyekből a pénzügyminiszter a saját marketingterveit akarja finanszírozni. De ha a közpénzek felelőtlen szórása nem segített Robert Ficónak, Matovičnak sem fog. A reformok helyett egy csomó adósság és számtalan tarthatatlan szociális program marad majd utána a kormányban.

A jelenlegi kormánypártok a választás előtt kritizálták Szlovákia magas államadósságát, és azok most a harmadával magasabbak, mint voltak, de ez senkit nem izgat. Az országnak azonban nem az adósság a legnagyobb problémája, hanem az, hogy lerombolták egy működő állam alapjait.

Sokkolva érzi magát az, aki az északi országokban jár. Ott az emberek nemcsak önként fizetnek adót, hanem még dicsekednek is vele! Az óriási adóterheket a társadalmi összefogás támogatásának tartják. De akkor mitől olyan gazdagok a skandinávok? A pénztől? Aligha.

A kulcsszó a kultúrájuk, mely a mások rovására individuális érdekek előnybe helyezésével szöges ellentétben álló szolidaritáson alapul. De éppen erről szól a kelet-európai korrupció. Ha Szlovákia sikeres országgá akar válni, meg kell szabadulnia a korrupciós üledékektől. És éppen ez volt a legutóbbi választás üzenete.

Tudni, mi a probléma, és mégis oldani azt – két különböző dolog. A szlovák kabinet Igor Matovič közvetett vezetése alatt mindenkit üldözőbe vett, aki a korrupció árnyékába került. Mindegy, hogy jogosan vagy jogtalanul. Önmagában a gyanú is elég ahhoz, hogy beinduljon az állami gépezet, a cél: elítélni és megbüntetni. A törvényesség és a jogállamiság védelme a háttérbe szorult.

Nemcsak azok minősülnek rossznak, aki korrumpálhattak, hanem mindenki, aki vállalkozik és haszonra tesz szert. Az ugyanis az uralkodó dogma szerint nem normális. A vállalkozói haszon a korrupció és a csalás szinonimájává kezd válni. És sorra alkotják a terveket, hogyan büntessék mindazokat, akik keresnek, ideális esetben Szlovákia összes nagyobb cégét sikerül megbüntetniük.

Valójában a magas haszon nem oka, hanem tünete a problémáknak. Annak a ténynek a vetülete, hogy a termelés nem képes kielégíteni a keresletet. A haszon jutalom azok számára, akik alkotnak, miközben befektetésre és a termelési kapacitások növelésére ösztönöz. Csakis így lehet többet és olcsóbban produkálni.

A jelenlegi kabinet üzenete a vállalkozói szektornak az, hogy nem kívánatos. Csak az lehet a célja, hogy a pénzügyminiszter fejőstehenévé váljon a politikai céljai elérésére. Szlovákiában minden fordítva van. Törvényekbe foglalt üldözéssel akarnak javítani a gazdaságon, és így akarják kiirtani a korrupciót is. A legjobb, ha egy jogszabály kedden megszületik valakinek a fejében, szerdán már jóvá is hagyja a kormány, csütörtökön pedig a parlament. Mi értelme a szakmai párbeszédnek, az esetleges következmények és kockázatok elemzésének? Amíg Szlovákiának ott van Igor Matovič, addig az országnak másra nincs is szüksége.

Egy működőképes ország építése és a korrupcióellenes harc nem a korruptak fejbe ütögetéséről, hanem a társadalmi bizalom kialakításáról és arról szól, hogy a törvények mindenkire egyformán vonatkoznak. És hogy jó minőségű törvényeket alkotnak, melyekre lehet támaszkodni. A társadalom és a vállalkozók pedig biztosak lehetnek benne, hogy a dolgok működnek, és nem változnak egy-egy politikus szája íze szerint, hanem a társadalmi igényekre reagálnak.

Szlovákiában ennek az ellenkezőjét látjuk. A lakosok szeme láttára rombolják le az államot, a társadalmat és a gazdaságot, amire nincs bocsánat.

A szerző a Trend főszerkesztője