1. Köszönd meg. Ha valamit kapunk, illik megköszönni. A vérszem sem lehet kivétel. A köszönet kifejezésének módját viszont megválaszthatjuk magunk. Betelefonálhatunk például a Forrás rádió kívánságműsorába, és elmondhatjuk, hogy a Bonita című dalt kérnénk a Fiestától, különös tekintettel arra a sorra, hogy „tudod jól, hogy a tiéd a szívem, hiszen a szemeidben ott van Mexikó.” Mást nem is kell mondani, majd a műsorvezető kiegészíti azzal, hogy maradjanak velünk, hiszen hamarosan folytatjuk, meg ilyenek.

2. Állítsd le magad. Na, ez a legnehezebb. Aki ugyanis vérszemet kapott, elég nehezen tudja fékezni magát. Megy, mint akit az ág is húzza, keresztül tűzön és vízen, gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással. Az ilyeneknek általában beszélhetünk, akár a jéerdés lónak. Ráadásul, ha magunkat kell lefékeznünk, egyetlen segítőnk marad, a közegellenállás.

3. Nézz vele szembe. Nincs könnyű dolga annak sem, aki a saját (vér)szemével szeretne szembenézni. Az evolúció az élőlényeket úgy formálta, hogy szemeik ne fordulhassanak egymás felé. Mi, emberek még csak-csak megoldjuk, hogy egymás felé fordítjuk a szemeinket, ezt hívják bandzsításnak. A madarak vagy a halak viszont képtelenek erre, mert a szemeik sokkal távolabb vannak egymástól. Akinek nem tetszik, panaszkodjon Darwin Károlynál. Vagy Verne Gyulánál.

4. Írjál róla verset. Ez a legkönnyebb módszer, ráadásul azonnal hat. Figyeljünk azonban, hogy ne tekintsük alkotásunk azonnal véglegesnek, hanem adjunk neki némi időt, hogy összeérjenek a sorok. Néhány hét vagy hónap után sokkal nagyobbat üt, mi pedig közben lenyugszunk.

Orrom répa, szemem vér,

Minden ember célba ér.

Ki előre, ki hátra,

Ezért jöttünk világra.

Tévedtünk is… ki bánja.
 

5. Add tovább. Már a néphagyomány is ismerte ezt a gyógymódot: ha bajunk van, vagy bánatunk, le kell tenni egy fa tövébe, esetleg átadni másnak. Mint egy csomagot. Hisz jobb adni, mint kapni. Nem ide tartozik, de egy Londonban élő magyar lánynak egyszer megdöglött a cicája. Nem tudott vele mit kezdeni, becipzározta egy régebbi laptoptáskába, és elindult a városba, hogy majd valahol leteszi. Mire megállította őt egy suhanc, hogy tüzet kérjen, vagy útba igazítást. A lány a táskát maga elé tette, hogy segíthessen. Mire a suhanc villámgyorsan felkapta, és elszaladt vele. Vajon mire gondolhatott, amikor kicipzározta?