Tavaly után ismét a HC DAC naszvadi származású kézilabdázója, Bízik Réka lett a MOL Liga legjobb szlovákiai játékosa. A 30 éves balszélsővel a szövetség pozsonyi díjkiosztó gálája után beszélgettünk a díjakról, az elmúlt idényről és az irányító posztjáról.
Nem ez az első elismerése a szezon utáni ankéton, számított rá, hogy idén is díjazni fogják a teljesítményét?
Elég sok kategóriában jelöltek, az ember általában ilyenkor nyer azért valamit. Mégsem mondhatom, hogy számítottam rá. Tavaly szintén engem választottak meg a cseh–szlovák MOL Liga legjobb játékosának, nagyon örülök neki, hogy meg tudtam védeni a címemet a 2021/2022-es idényben is.
Elég komoly mezőnyt utasított maga mögé a szavazáson. Ön kiket tartott a legfőbb riválisainak?
Egy játékost tudok mondani, aki nagyon-nagyon megérdemelte volna az elsőséget, a nagymihályiak beállója, Nikoleta Trúnková. Nemcsak a válogatottban, hanem a klubjában is megmutatta, milyen jó kézilabdázó. Személy szerint nagyon sajnálom, hogy nem kapott díjat, megérdemelte volna. Úgy gondolom, jól tette, hogy Kisvárdába szerződött a következő idénytől, szerintem sokat fog fejlődni az NB I-ben.
Az előző szezonban a legjobb szlovákiai balszélsőnek is megválasztották, már nem először karrierje során. Nincs egy pici hiányérzete, hogy ezúttal Martina Popovcová nyerte a kategóriát?
Egyáltalán nincs, mivel ebben az idényben a klubomban alig játszottam balszélen. Talán minden poszton szerepeltem Dunaszerdahelyen, egyszer még a beállót is kipróbálhattam, mivel a sok sérülés miatt nagyon elfogytunk. Abszolút nincs bennem irigység, már csak azért sem, mert nagyon ügyesnek tartom Maťáť. Szurkolok neki, hogy jó karriert fusson. Szorítottam és gratuláltam is neki, nem érzek semmiféle irigységet, én inkább örülök, hogy ő is fel tudott már lépni erre a szintre. Szerintem egyébként bal szélen minden szlovákiai csapatban kitűnő játékosok vannak, mindegyiküknek kívánom, hogy messzire jussanak el.
Klubjával remekül helytálltak a nemzetközi porondon, ahol – a vb-n – a válogatottal is megmutathatta magát. Hogyan értékeli az elmúlt hónapokat?
A 2021/2022-es idény nagy hullámvölgy volt számomra, nagyon sokszor voltam fent és lent is. De semmiképpen nem cserélném el másra, mert kijutni a világbajnokságra, ott játszani eszméletlen nagy dolog volt számomra. Ezt azért nem mondhatja el magáról olyan rengeteg ember. Annak ellenére mondom ezt, hogy a szezon végére már nagyon-nagyon elfáradtam, éreztem, hogy a szervezetemnek is elfogytak az erőtartalékai, és óriási szükségem volt már a pihenésre. Talán még sosem használtam ki ennyire a nyári szünetet, mint most tervezem a július 11-i első edzésig. De nagyon büszke vagyok rá, hogy Eb-n és vb-n is szerepeltem már.
Esetleg az új idényben akkor már tartósan is más poszton keressük a pályán?
Én nagyon szeretek a labdával játszani, úgyhogy az átlövő a kedvenc posztom, a szélső nagyon ki van szolgáltatva a többieknek. Ha néha-néha átmehetek lövőbe vagy irányítóba, az már kielégíti a vágyaimat. Annak idején irányítóként kezdtem, de már nem cserélném le a szélső posztot semmiért sem. Belül egyébként sem vagyok megfelelőlen labdabiztos, Debre Viktor vezetőedző biztosan gyorsan kivezényelne a szélre… (nevet)
Zsinórban harmadszor lett az év kapusa Oguntoye Viktória, de a tavaly az év játékosának is megválasztott kézilabdázót ezúttal is meglepetésként érte a díj. „Igazából sosem számítok rá, de természetesen nagyon örülök neki – mondta lapunknak a párkányi származású hálóőr. – Jónak értékelem a szezonomat. A sérüléseim folyamatosan hátráltattak, de ez már csak ilyen. Összességében szép eredményt értünk el a HC DAC-cal.” A 31 éves kapus megerősítette, hogy távozik Dunaszerdahelyről és korábbi klubjában, Dunaújvárosban folytatja pályafutását a következő idénytől.
