A szlovákiai magyar közbeszédben van egy olyan vélekedés, hogy a déli régiókban található kórházak elhanyagolt állapotban vannak. Ezt többek között az INEKO gazdaságkutató intézet és a Dôvera Egészségbiztosító éves értékelőire alapozzák, amelyekben a magyarlakta vidékeken található intézmények rendszerint a lista középső, vagy inkább a hátsó részében foglalnak helyet, néhány kivételtől eltekintve. Ön korábban parlamenti képviselőként is foglalkozott az egészségügy problémáival, sőt, idegsebészként dolgozik a kassai kórházban. Mit gondol, valóban nincsenek jó állapotban a déli kórházak?
A kórházakkal kapcsolatban valóban léteznek konkrét, objektív mutatók alapján készített értékelések, és ezekkel nem is érdemes vitatkozni. Én semmiképpen sem szeretném kétségbe vonni például az INEKO intézet méréseit. A Dôvera értékelése sem elhanyagolható, de ezzel kapcsolatban kiemelném, hogy elsősorban a páciensek elégedettségét méri, ők pedig nemcsak a személyzet munkáját értékelik, hanem az elszállásolás feltételeit, és egyéb tényezőket is, amelyek nem csak az orvosokon és a nővéreken múlnak. Kétségtelen, hogy a déli intézmények többsége a listák második felében kap helyet. Ugyanakkor én azt is hangsúlyoznám, hogy a teljes szlovákiai kórházhálózat elhanyagolt. Átfogó egészségügyi reformot utoljára 2004-ben hajtott végre a Dzurinda-kormány, amelynek célja a kórházak adósságának végleges felszámolása, illetve az intézmények modernizálása lett volna. Sajnos ez a reform végül nem teljesült be. Azóta pedig jöttek-mentek kormányok, amelyek különféle adósságmentesítésekkel és változásokkal próbálkoztak, de a helyzet még mindig, 18 év elteltével is súlyos. Az európai uniós forrásoknak köszönhetően ugyan sikerült felújítani vagy felépíteni néhány osztályt és kórházi részleget, de ezeket csak apróbb kozmetikásoknak nevezném.

Ha már az uniós forrásoknál tartunk, nemrégiben az Új Szó arról írt, hogy a magyarlakta területek kórházai talán nem részesülnek az Európai Unió helyreállítási csomagjából. A Szlovákiai Városok Uniója és a Szlovák Kórházszövetség ugyanis azt állítja, hogy a források lehívása során az állami intézmények lesznek előtérbe helyezve. Ez a déli országrész lakói számára rossz hír, hiszen itt főként magánkórházak vannak. Az említett két szervezet szerint azzal, hogy a minisztérium az állami kórházakat részesítené előnyben, diszkriminálja azokat a betegeket, akik olyan régiókban élnek, ahol elsősorban magánkézben lévő intézmények vannak. Önnek mi a véleménye erről? Az uniós forrásokat valóban az állami kórházak fejlesztésére kellene használni, vagy a magánkórházaknak is ugyanúgy kellene adni?
Vladimír Lengvarský egészségügyi miniszter nemrégiben úgy nyilatkozott, hogy a következő két hét folyamán bemutatja a kórházak felújítására vonatkozó tervét, úgyhogy akkor már konkrétumokat is fogunk tudni. Az utóbbi időben olyan információkról lehetett hallani, hogy valóban támogatnák az állami kórházakat, de a magáncégek által üzemeltetett intézményeknek is jutnának források. Bár elsőre úgy tűnhet, hogy az egymilliárd eurós támogatás valóban egy hatalmas összeg, de nézzünk szembe a tényekkel. Ha a kormány úgy dönt, hogy a helyreállítási alapból építi fel a Rázsochy Kórházat, akkor ennek az összegnek legalább az egyharmada ide fog elfolyni. Szó volt még a turócszentmártoni, a besztercebányai és a kassai állami intézmények felújításáról is, és ebben az esetben az említett egymilliárdból már nem is maradna olyan sok pénz. Ehhez még hozzá kell tenni, hogy az állami közbeszerzések lassúak, sokszor drágábbak is. A magáncégek egyszerűen jobbak az új intézmények felhúzásában, ezt ki kell mondani.

Vagyis ezek szerint ön nem tartja jó ötletnek, hogy elsősorban az állami intézmények részesüljenek az uniós forrásokból.
Úgy fogalmaznék, hogy nem tartom hatékony felhasználásnak. A beruházások szétosztásakor nem azt kellene figyelembe venni, hogy állami vagy magánkórház kapja-e a pénzt, hanem hogy milyen régióban van valóban szükség a támogatásra, és hogy azt az adott intézmény miként tudja felhasználni. A fő szempontnak a megfelelő egészségügyi ellátásnak kellene lennie, függetlenül attól, hogy ki az üzemeltető. Továbbá azt is figyelembe kell venni, hogy ezeket az uniós forrásokat 2026-ig fel kell használni, szóval sürget az idő.

Vladimír Lengvarský ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy a helyreállítási alapból akár 3-4 új kórházat is fel lehetne építeni a következő négy évben. Ön reálisnak tartja ezt az elképzelést?
Ez az idő nagyon kevés, ráadásul feleslegesen vesztegetik. A kormány már decemberben is tudta, hogy egymilliárd eurót használhatnak a kórházak modernizációjára, és most, fél évvel később még azt mondják, hogy két héten belül mindössze a terveket fogják bemutatni. Csak a közbeszerzési eljárás elhúzódhat fél évig, és akkor még nem beszéltünk magáról az építkezésről.

Mit gondol, szükség van egyáltalán újabb intézményekre? A kórházhálózat optimalizációjának ugyanis éppen az a lényege, hogy a szlovák egészségügyben lenne elég kórházi ágy, csak rendkívül rosszul használjuk ki őket, ezért is van szükség az intézmények csoportosítására. Van értelme jelenleg újabb kórházakat építeni?
Igen, én úgy gondolom, hogy kellenek új kórházak, de ezzel együtt merésznek is kellene lenni, és be kellene zárni azokat a létesítményeket, amelyeknek a felújítása vagy a modernizációja szinte ugyanannyiba kerülne, mint egy új intézmény felépítése. Abban igaza van, hogy nem kellenek plusz osztályok vagy újabb ágyak, hiszen a meglévők sincsenek jól kihasználva, de úgy gondolom, hogy nincsen értelme olyan épületekben fejleszteni, amelyek manapság legfeljebb csak múzeumnak lennének jók. Azt kell látni, hogy Szlovákiában a kórházak épületeinek átlagéletkora meghaladja az 50 évet. Az 1960-as és 1970-es években még teljesen más szempontok alapján építkeztek, manapság már máshogy vannak kialakítva a modern egészségügyi épületek. Tehát fel kellene építeni új kórházakat, ezzel együtt pedig néhányat be is kellene zárni, vagy teljesen átalakítani, mondjuk szociális intézményekké. A szlovákiai betegek is megérdemlik, hogy klimatizált szobákban feküdjenek, hogy ne öten vagy hatan legyenek egy szobában, és hogy ne a folyosóra kelljen kijárni a WC-re.

A már említett helyreállítási alap legnagyobb beruházási tétele a kórházfelújítási csomag, közel 1 milliárd eurót akarnak elkölteni az épületek felújítására és a modern berendezések beszerzésére. A minisztérium úgy véli, hogy az egészségügyi dolgozók elvándorlásának egyik oka, hogy az itteni kórházak felszereltsége nem vetekedhet a nyugati standarddal, de ha sikerül ezen változtatni, akkor több orvos és nővér maradhat az országban. Mi a véleménye erről? Valóban úgy látja, hogy a jobban felszerelt kórházaknak köszönhetően marasztalni lehetne az egészségügyi dolgozókat?
Igen, ez egy fontos tényező, bár nem csak emiatt mennek el. Pár évvel ezelőtt az Egészségpolitikai Intézet (HPI) készített egy felmérést azoknak az orvosoknak a körében, akik külföldre mentek dolgozni. Megkérdezték tőlük, hogy mik voltak a fő indokaik az elvándorlásra. Az első helyen valóban a munkakörülményeket jelölték meg, a második helyen pedig a bérezés problémája állt. Ami a munkakörülményeket illeti, mondok egy konkrét példát: ha egy egészségügyi dolgozó megfordult a Bécsi Általános Kórházban, és látta az ottani helyzetet, jogosan tette fel magának a kérdést, hogy minek dolgozzon olyan helyen, mint mondjuk a pozsonyi Kramáre városrészben található Ladislav Dérer Akadémikus Kórház vagy a kassai Rastislavova utcában található öreg intézmény. Persze lehet ablakokat cserélni, vagy apróbb felújításokat végrehajtani, de attól az még mindig az a régi épület marad, amit 50–60 évvel ezelőtt építettek. Ez azonban csak az egyik része a problémának. A másik a régi műszerek kérdésköre. Én magam is voltam olyan helyzetben, hogy a kollégáimmal együtt azt mondtuk, nem vagyunk hajlandóak tovább a régi eszközöket használni, amikor a környező országokban sokkal modernebb és hatékonyabb műszerekkel dolgoznak. Ez nemcsak a munkánk megkönnyítéséről szól, hanem főleg minőségibb ellátást jelent a páciensek számára.

Említette a bérezést, ami Szlovákiában szintén régóta problémának számít. Ön szerint mennyire javult a helyzet ezen a téren az utóbbi években?
Szlovákiában mintegy tíz évvel ezelőtt bevezettek egy bérautomatát az orvosok, majd pár évvel később a nővérek és a többi egészségügyi dolgozó számára is. Ez azt jelenti, hogy a fizetések nagyságát a két évvel korábbi bruttó átlagbérhez igazították, és különféle szorzókat állapítottak meg a képzettség függvényében. Ez a rendszer jelenleg is működik, viszont a koronavírus-járvány jelentősen átrendezte a viszonyokat. A szomszédos országokban ugyanis – például Magyarországon, Csehországban vagy Lengyelországban – jelentősen megemelték az orvosok és a nővérek bérét. A szlovák kormány is hangsúlyozta a járvány idején, hogy mekkora „hősök” vagyunk, csak ez éppen a béremelésben nem látszott meg. Ez egyre nagyobb problémává válik. Vegyük például Komáromot: nagyon nehéz megmagyarázni egy ott élő nővérnek, hogy ugyan a híd másik oldalán jobban keresne, de ő inkább mégis maradjon itt.

Mennyire hatott negatívan a koronavírus-járvány a szlovák egészségügyben uralkodó munkaerőhiányra? Drámaian romlott a helyzet?
Azt kell, hogy mondjam, hogy a nővérek esetében igen, erősen lehet érezni, hogy a koronavírus-járvány után jelentősen csökkent a számuk. A nővérkamara is megerősíti, hogy százával távoznak el a szakképzett ápolók. Egy részük külföldre megy dolgozni, de ami ennél még sajnálatosabb, hogy sokan egyszerűen elhagyják az egészségügyi pályát, és más hivatást keresnek. Ez hatalmas érvágás a szlovák egészségügynek, hogy a szakképzett, tapasztalt munkaerő más területeken próbál elhelyezkedni. Jelenleg mintegy 31 ezer nővér dolgozik Szlovákiában, de emlékszem, néhány évvel ezelőtt még 36 ezren voltak. Ami az orvosokat illeti, a koronavírus-járvány után nem lehetett akkora elvándorlási hullámot érezni, mint a nővérek esetében. Még csak azt sem mondanám, hogy annyira kevés orvos lenne Szlovákiában, jelenleg körülbelül 20 ezren praktizálnak. A valódi problémát esetükben a generációs különbség jelenti. Az általános orvosoknál kifejezetten nagy probléma, hogy egy jelentős részük már 60 év körül van, nemsokára nyugdíjba mennek, utánpótlás pedig nincs. Ha a kormány nem fog lépni az egészségügyi dolgozók helyzetének stabilizálását illetően, egy-két éven belül problémás lesz olyan szinten tartani az egészségügyi ellátást, mint amilyenhez a koronavírus előtt hozzá voltunk szokva.

Az Európai Unió helyreállítási alapja lehet a szlovák egészségügy egyik legnagyobb reformjának garanciája. Az állam összesen 1,533 milliárd eurót költhet el az egészségügyi fejlesztésekre, melyeket három fő kategóriába sorolnak.

A befektetések első csoportjával a modern és könnyedén elérhető egészségügyi ellátást szeretnék bebiztosítani. Ez számos reformot foglal magába, a kórház- és rendelőhálózat optimalizációjától kezdve az épületek és a felszerelés felújításán át egészen a digitalizációig. Az egészségügyi minisztérium a tervek szerint a lekérhető összeg legnagyobb részét – egész pontosan 1,163 milliárd eurót – ezekre a beruházásokra fordítja majd.

A másik két kategóriát a mentális egészséggel kapcsolatos fejlesztések és a hosszú távú betegellátással összefüggő reformok alkotják. Az előbbi esetében a beruházások összege 105 millió, az utóbbinál 265 millió euró.

Százéves épületek

Az utóbbi napokban főként az első csoportba tartozó reformokról zajlott a vita, azon belül is az új kórházak felépítéséről és a meglévők felújításáról. Ez a teljes egészségügyi csomag legnagyobb összegű befektetése, a minisztérium 998 millió eurót különít el erre a célra.

Ahogy az egészségüggyel kapcsolatos reformtervben írják, a „kórházak modernizációja az egyik lehetséges módja az egészségügyi dolgozók kinevelésének és megtartásának”. Szlovákiában ugyanis nagy gondot jelent az elvándorló egészségügyi munkaerő, a tárca pedig úgy véli, a külföldi elhelyezkedés egyik fő oka, hogy más országokban vonzóbbak a munkakörülmények.

„Az épületek korszerűsítése, a modern klinikai eljárások bevezetése, és a kórházhálózat új, anyagi-technikai felszereltsége növeli a munkakörnyezet vonzerejét az egészségügyi dolgozók számára”

– olvasható a dokumentumban.

Ugyanitt arról is szó esik, hogy Szlovákiában egy átlagos kórházi épület mintegy 50 éves, de vannak olyan intézmények is, amelyeket még 100 évvel ezelőtt húztak fel.

„A kórházak nincsenek felkészülve olyan külső sokkhatásokra, mint például a jelenlegi világjárvány. Még ha folyamatosan újítják is az eszközkészletüket, ezt a régi infrastruktúrában teszik, amely nem teszi lehetővé a hatékony felhasználásukat”

– jegyezte meg a minisztérium.

Kinek jut pénz?

A reform ütemtervében a kórházak felújítását és kiépítését 2025 negyedik negyedévéig kell teljesíteni, viszont arról már most is komoly vita zajlik, hogy mely kórházaknak jusson pénz.

A Szlovák Kórházszövetség (ANS) nemrégiben arra figyelmeztetett, hogy az anyagi források csak bizonyos intézmények számára lesznek elérhetőek.

„A helyreállítási alapnak köszönhetően az utóbbi 15 év legnagyobb egészségügyi reformjait hajthatjuk végre Szlovákiában. Fennáll azonban a veszély, hogy a kórházak felújítását és kiépítését célzó masszív beruházások néhány kiválasztott állami kórházba kerülnek. A Szlovák Kórházszövetség ezért határozottan elutasítja a több tucat vidéki intézmény, a több ezer egészségügyi dolgozó és a több millió páciens országos szintű diszkriminálását”

– reagált a szervezet.

Az ANS elsősorban a magánkézben lévő, kisebb vidéki városokban található intézményeket képviseli. Jelenleg 80 ilyen kórházról van szó, amelyek között több, magyarlakta régióban működő intézmény is található, például a dunaszerdahelyi, a galántai, a komáromi, a lévai vagy a tőketerebesi kórház.

Ha a helyreállítási alapból valóban csak az állami kórházak modernizálására jut pénz, akkor az említett intézmények felújítására nem kerülhetne sor.

„Ha a befektetéseket nem igazságosan osztják el, akkor a vidéken élő betegek, akik a magánkézben lévő kórházakban kapnak ellátást, nem érzik meg a helyreállítási alap hatását. Ugyanakkor Szlovákia valamennyi kórházában már most elő vannak készítve a minőségi projektek, köztük új intézmények is, amelyeket a helyreállítási alap forrásai nélkül nem lehet megvalósítani”

– írja a kórházszövetség.

A főváros elnyeli a pénzt?

Emellett azt is állították, hogy a kormány jelenleg fontolgatja a Rázsochy Kórház helyreállítási alapból történő finanszírozását. Az említett intézmény felépítése már évtizedek óta húzódik, viszont az új kabinet a 2020-as kormányprogramban ígéretet tett a kórház befejezésére. Erre eredetileg az állami költségvetésből különítettek el forrásokat, az ANS szerint azonban az is napirendre került, hogy a helyreállítási alapot használják fel erre a célra.

„Mivel egy anyagi szempontból igencsak megterhelő projektről van szó, az a pénz, amelyre egész Szlovákiának szüksége lenne, csak a fővárosba vándorolna, nem pedig azokba a régiókba, amelyeket a járvány a leginkább sújtott”

– véli a kórházszövetség. Hangsúlyozták, mivel az intézmény felhúzása elvinné a lekérhető összeg jelentős részét, kérdésessé válna, hogy a vidéki kórházak akár egy centhez is hozzájuthatnak az uniós pénzből.

Konkrétumok nélkül

A Rázsochy Kórházzal kapcsolatban az egészségügyi minisztérium a TASR hírügynökségnek azt nyilatkozta, nem racionális elképzelés, hogy a teljes összeg egyetlen intézmény felépítésére menne el, tekintettel arra, hogy milyen hatalmas mennyiségű forrásról van szó. Ugyanakkor azt is megjegyezték, még nincs eldöntve, milyen kórházak részesülnek majd a helyreállítási alap befektetéseiből.

A témával kapcsolatban lapunk is felkereste az egészségügyi tárcát. Rákérdeztünk, meg tudják-e erősíteni, hogy valóban az állami kórházak számítanak prioritásnak, illetve hogy mikor teszik közzé a teljes kórházfelújítási csomag részleteit. A minisztérium sajtóosztálya kitérő választ adott.

„Ahogy az egészségügyi miniszter is közölte, a közeljövőben a koalíciós tanács elé terjeszti a javaslatot, amely meghatározza, milyen kórházakat lehetne felépíteni, tekintettel a határidőkre, amelyeket be kell tartani a helyreállítási alapban szereplő mérföldkövek teljesítéséhez. Az egészségügyi minisztérium több kidolgozott projektet és módszert is számon tart, amelyekkel teljesíteni lehet a beruházásokat a kért időpontokra. A kórházak felépítése és felújítása a helyreállítási alapon belül az egyik fő prioritás, és mindent megteszünk azért, hogy teljesítsük a hatáskörünkbe tartozó célokat és mérföldköveket. A tárca egyelőre semmilyen részletet nem tesz közzé. Köszönjük a megértést”

– reagált a minisztérium sajtóosztálya.

Háttértárgyalások

Azt, hogy a minisztérium valóban az állami kórházakat részesíti előnyben, lapunknak megerősítette a Szlovákiai Városok Uniója (ÚMS) is. Daniela Piršelová, a szervezet szóvivője megkeresésünkre elmondta, hogy az ÚMS képviselői részt vettek egy, a kormányhivatalban zajló tárgyaláson, amelyen az egészségügyi minisztérium ismertette a helyreállítási alapra vonatkozó terveit, és itt hangzott el, hogy az állami kórházak számítanak prioritásnak.

„Még mindig nem ismertek a feltételek a potenciális pályázók számára, ezért nincs is okunk a bizakodásra”

– reagált Piršelová. Arra a kérdésünkre, hogy terveznek-e valamilyen lépéseket tenni az ügyben, például újra tárgyalóasztalhoz ülnek-e a minisztériummal, a szóvivő nemmel felelt.

„Meg vagyunk győződve róla, hogy a tárgyalások során sem tudnának többet mondani, mint most”

– jegyezte meg Piršelová, hozzátéve, hogy a döntési folyamatot a minisztériumon kívül több külső tényező is befolyásolja. Azt azonban nem zárta ki, hogy ha változik a helyzet, akkor kezdeményezni fogják az egyeztetést.

Matovič blokkol?

Keszegh Béla, az ÚMS alelnöke és Komárom polgármestere lapunknak elmondta, az említett tárgyaláson konkrétan Igor Matovič (OĽaNO) jelentette ki, hogy az állami kórházakat részesítik előnyben.

A pénzügyminiszter azzal érvelt, hogy az uniós forrásokkal elsősorban az állami vagyont kell gazdagítani, nem pedig a magánvállalkozók zsebeit. Keszegh szerint azonban ennél összetettebb a probléma.

„A miniszter úr érvelésében lenne logika, viszont a valóság az, hogy az állítása több sebből vérzik. Vegyük akár a komáromi intézmény helyzetét. Az itteni kórház nem államiként van meghatározva, de azt látni kell, hogy a megyei önkormányzat tulajdonában van, és egy magáncég bérli. Ez azt jelenti, hogy az uniós pénz nem a magáncégek zsebébe jutna, hanem a megyét gazdagítanák vele”

– magyarázta a komáromi városvezető. Mint mondta, a másik probléma, hogy a vidéken élő emberek nem tehetnek arról, hogy a lakhelyük közelében nem állami kórházak működnek, ezzel pedig őket is diszkriminálják. Keszegh hangsúlyozta, a magyarlakta területek többségén magánkórházak vannak, így most is a déli régiók lakosai húzzák a rövidebbet.

Borús kilátások

Az ÚMS elnöke elmondta, Matovič úgy fogalmazott, hogy az állami kórházakat „előnyben részesítik”. Hogy ez pontosan mit jelent, azt egyelőre Keszegh sem tudta meghatározni, mivel a tárgyalásokon nem közöltek pontos számokat. A polgármester szerint az túlzás, hogy a vidéki kórházak egy centet sem kapnak, de valószínűleg sokkal kevesebbet, mint az államiak. Elmondása szerint ez már csak azért is kontraproduktív, mert a korábbi beruházások esetében is bebizonyosodott, hogy az állami intézmények kevésbé hatékonyan képesek lehívni a forrásokat.

„Az előző évek alapján is láthatjuk, hogy a magáncégek által kezelt közvagyonba sokkal sikeresebben lehetett beépíteni a fejlesztési támogatásokat”

– tette hozzá a városvezető.

Ami a jövőbeli tárgyalásokat illeti, Keszegh nem túl derűlátó azzal kapcsolatban, hogy sikerülhet-e megváltoztatni a pénzügyminiszter véleményét.

„Ismerem Matovič egyeztetési stratégiáját, magam is ültem már vele a tárgyalóasztalnál. Gyakran ismételgetett betanult paneleket és leegyszerűsített érveket, amelyek nem állják meg a helyüket. Éppen ezért kissé szkeptikus is vagyok azzal kapcsolatban, hogy sikerülhet megváltoztatni a véleményét”

– zárta a polgármester.

„Nem tudunk erről”

Felkerestük a pénzügyminisztérium sajtóosztályát, és rákérdeztünk, meg tudják-e erősíteni, hogy valóban Igor Matovič szorgalmazza-e az állami kórházak előtérbe helyezését, és ha igen, mit reagálnak azokra az érvekre, hogy ezzel a vidéki lakosságot is diszkriminálják.

„Az egészségügy és az ezzel összefüggő beruházások, illetve projektek teljes egészében az egészségügyi minisztérium, valamint a kormányhivatal helyreállítási alapot kezelő osztályának hatáskörébe tartoznak. A pénzügyminisztérium sajtóosztályának nincs tudomása az ön által említett állításokról”

– reagált a tárca.