Az idei év összehasonlíthatatlan a tavalyival: ennyit tesz, ha helyén marad a Vág és a Kis-Duna. Gútán emellett továbbra is kísérleteznek a biológiai szúnyogirtással.
Ha a nyári időszakban a kánikula mellett valami még gondot szokott okozni az Alsó-Csallóközben, akkor azok a szúnyogok. Gúta óriási határában tavaly mintegy 170 hektárnyi területet fenyegettek az áradások. Idén viszont eddig csak 5-10 hektárra kellett figyelnie az önkormányzatnak, ami mondani sem kell, lényeges különbség.
„Nálunk egy meghatározó tényező van: hogy kiönt-e a Vág és a Kis-Duna az árterületre vagy sem. Idén hál’ istennek nem történt meg egy nap sem“
– mondta el érdeklődésünkre a Gútai Városi Hivatal vezetője, Finta Zoltán. Ugyan idén több nagyobb eső is esett a környéken, de az ezek nyomán keletkezett pocsolyák gyorsan kiszáradnak, s nem válnak olyan „szúnyogtenyészetté“, mint amikor az árteret 20-50 centiméter mély vizek borítják akár több héten át. „Volt úgy, hogy egy keréknyomban több millió lárva volt, mert hetekig benne maradt a víz“ – mondott egy érzékletes példát arra, hogy mit is jelent a hosszú ideig megmaradó pangó vízfelület. A többé-kevésbé állandóan víz által borított helyeken nincs sok gond, mivel a szúnyoglárvákat a természetes ellenségeik, például a békák ritkítják.
Gúta idén is végez biológiai szúnyoggyérítést, amely során az alsó-csallóközi települések önkormányzatai által már jól ismert szakemberrel, Nasir Ahmad Jalilivel is együttműködnek. Tavaly a térség több települése próbálta volna valamennyire koordináltan végezni a biológiai irtást, de ez végül nem igazán jött össze, emellett pedig az eljárás sem olcsó. A komáromi és a gútai városvezetés akkor jelezte az állami szerveknek, hogy a biológiai szúnyogirtást központilag kéne koordinálni, s csak akkor érhetné el a kívánt hatásfokot a környezetre nézve kíméletesebb eljárás.
Finta Zoltán elmondta, tapasztalataik szerint sokkal hatásosabb a vegyi irtás a biológiai eljárásnál. Ez azonban így túl egyszerűen hangzik, mivel a hátteret az is meghatározza, hogy miként alkalmazzák az utóbbit. Kulcsfontosságú például a kezelés rendszeressége, a jó időzítés, ami pedig kéz a kézben jár a szúnyoghelyzet folyamatos monitorozásával. A szakértői véleményekből ráadásul az is látszik, hogy az sem mindegy, milyen szúnyogfajokról van éppen szó. A konkrét években pedig az is számít, hogy mennyire árasztják el a folyók az ártereket, mivel ha nagyobb pangó vízfelületek maradnak, akkor biztosan nem elegendő a biológiai kezelés.
