Search by category:
Egyéb kategória

Az utolsó filmsztár, avagy a Tom Cruise-varázs

A hagyományos értelemben vett hollywoodi sztárok kihalófélben vannak. Napjaink mozifilmjeit nagyrészt a címek adják el, nem pedig a nevek.

 

Míg 30 éve az átlagnézőt azért érdekelte Batman, mert a maszk mögött Michael Keaton bujkált, a mai közönség fordítva közelíti meg a kérdést: azért érdekel minket Robert Pattinson, mert felveszi a maszkot. A hagyományos sztárkultusz parazsára nyomokban ugyan még rátalálhatunk, főleg a Disney-hírességek között, ám régen leáldozott már annak a kornak, amikor egy film minőségét leginkább a poszteren szereplő nevek garantálták. Még ebben a közegben is van azonban pár kitartó harcos, akik minden erejükkel igyekeznek fenntartani az Álomgyár egyénközpontúságának illúzióját. Közülük pedig talán senki sem örvend annyira töretlen népszerűségnek, mint Tom Cruise, az egyik utolsó színész, akit tevékenysége alapján még nevezhetünk filmsztárnak.

A név, mely kasszát robbant

Tom Cruise viszonylag fiatalon lépett színészi pályára, első kitörő alakítását a Kockázatos üzlet című vígjátékban hozta, a pár évvel később megjelenő Top Gunnal pedig szinte azonnal Hollywood legnagyobb nevei közé röppent. Nem lenne meglepő, ha egyszer kiderülne, hogy Cruise-t igazából nem is szülték, hanem gyárban öntötték, hiszen megtestesít mindent, ami a legrelevánsabb sztárokat jellemzi: jóképű, szinte azonnal szimpatikus, nem riad vissza az akciószerepektől, és évtizedeken keresztül jelentős tud maradni, annál is inkább, mivel a 2000-es évek elején minden jel szerint megállt az öregedésben. Nem is gondolnánk, hogy a felszín alatt egy mennyire értékes művész lapul. Valaki, aki minden szépséghibája és megkérdőjelezhető társadalmi állásfoglalása mellett egyedülálló szerepet tölt be a filmiparban és főleg a mozikultúra továbbörökítésében.

Olyan régóta él a köztudatban akciófilmszínészként, hogy azóta a kifejezés jelentése vagy háromszor megváltozott. Mostanában, nagyrészt a fantáziátlan modern közönségfilmeknek köszönhetően, nem egy kifejezetten hízelgő megnevezés, és szinte mindig éles kontrasztban áll a „valódi” színészekkel. Azokkal, akik drámákban, életrajzi filmekben szerepelnek. Cruise azonban egy olyan kor szülöttje, amikor a kettő még úton-útfélen összeforrt, hiszen a közönségbarátabb megjelenései mellett számtalanszor helytállt komoly szerepekben is. Sőt, ahogy a CinemaScore piackutató cég vezetője is mondta, Cruise talán az egyetlen színész Leonardo DiCaprio mellett, aki még egy hagyományos drámát is kasszasikerré tud varázsolni. Hiszen, ha kell, probléma nélkül tudja hozni a kétségbeesett jogászt, a traumatizált katonát, de a cinikus reklámügynököt is, mindezt sajátos eleganciájába és vonzerejébe csomagolva, amiért a szakma annak idején nemegy díjjal jutalmazta is. Amiben viszont egyértelműen eltér például DiCapriótól, hogy soha nem idegenkedett a közönségfilmektől, sőt a maga részéről mindent megtett, hogy azokból is kisajtolja a lehető legtöbbet.

Tűzön, vízen, levegőben

Az utóbbi 20 évben Cruise gyakorlatilag márkává vált Hollywoodban. A modern kor egyik nagy akcióhőseként tekintünk rá, köszönhetően főként a Mission: Impossible szériának, vagy az olyan filmeknek, mint Az utolsó szamuráj, a Különvélemény vagy a Jack Reacher. Talán el is süllyedt volna a látványfilmszínészek forgatagában, ha hozzáállásában nem marad töretlenül egyedi. Míg más akciósztárok azzal próbálnak elismerő pillantásokat kicsikarni a közönségükből, hogy Adonisszá gyúrják magukat egy-egy szerepre, Cruise magát a szerepet igyekszik maximálisan adoptálni. Ennek leghíresebb módja az, hogy az akciójelenetei és kaszkadőrmutatványai terjedelmes részét maga végzi. Teljesen mindegy, hogy lóháton való kardvívásról, repülőgép-vezetésről vagy hegymászásról van szó, Cruise igyekszik mindent számítógépes effektek nélkül, a lehető leghitelesebben megjeleníteni. Még akkor is, ha ez a részéről egész sportágak, harcművészetek elsajátítását igényli. Vagy akár azt, hogy kiugrik egy repülőgépből. Százszor. Egy interjú során egyszer azt mondta, nem érti, miért kérdezik őt mindig az akciójeleneteiről. „Gene Kellytől is megkérdeznétek, miért ő maga táncol?” Éppen úgy, ahogy Kelly sajátos táncstílusa elhagyhatatlan eleme volt megannyi hollywoodi musicalklasszikusnak, Cruise akciófilmjei is örökérvényűvé válnak azáltal, hogy trükkjeik a technológia fejlődésével nem avulnak el: hiszen valódiak. Ami pedig igazán különlegessé teszi mindezt, hogy a jelenetek valódisága teret ad Cruise-nak a színészkedésre: nincs még egy akciósztár, aki a talajon és egy felszálló repülőgép oldaláról lógva is ugyanúgy szerepben tud maradni.

Az sem elhanyagolandó továbbá, hogy a hitelességre való törekvésével gyakorlatilag életben tartja az akciófilmet mint művészetet. Egy olyan műfajt, mely a számítógépes megoldások elterjedésével egyre kevésbé szól feszültségről, találékonyságról, és egyre inkább a legkisebb problémák és kihívások kódsorokkal való áthidalásáról. Kétségtelen, hogy számtalan filmművészeti mérföldkövet köszönhetünk az animációs technológia fejlődésének, ám fékevesztett használatuk előbb-utóbb megöli az illúziót. Hiába néz ki a felszínen jól például egy modern szuperhősfilm, a többségük egyszerűen hamisnak érződik. Valami nem stimmel. A színvilág, a textúrák túl makulátlanok, hiányzik a valóság eredendő kiszámíthatatlansága. Cruise filmjeiből azonban nem hiányzik. Mivel a kameráknak valós mozdulatokat, a fizika valós reakcióit kell megörökíteniük, még a legprofibb beállításokban is felsejlik a természet tökéletlensége. Ez ad hitelt és karaktert az egésznek. Elhisszük, hogy a Mission: Impossible Ethan Huntja valóban megmássza a Burj Khalifát, hiszen Ethan Hunt maga Tom Cruise, és Tom Cruise is megmássza a Burj Khalifát! És bár nem olyan elegánsan, mint ahogy Vasember vagy Thor tenné, de éppen ettől olyan emberi. És miről szólnak az akciófilmek, ha nem tökéletlen emberekről magas intenzitású szituációkban?

Amikor sztárnak lenni hivatás

Sokan talán nem tudják, hogy Cruise a színészkedés mellett producer is, és a befolyása döntéshozóként nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a filmjei és a szerepei megőrizhessék sajátos stílusukat, még ha azt sokszor drágább és nehezebb is kivitelezni. A filmjei tagadhatatlanul nagyban építenek a saját egójára, amit itt most nem feltétlenül pejoratívan kell értelmezni. Cruise tisztában van vele, hogy az emberek azért fizetnek, mert a neve jelent valamit. A nézők tudják, hogy egy Tom Cruise-filmben látni fogják, ahogy Tom Cruise a saját fizikai határait feszegeti, ahogy tényleg megmássza azt a sziklát, tényleg lezuhan azzal a helikopterrel. Tudja, mit vár a közönsége, és minden tőle telhetőt megtesz, hogy ne hagyja őket cserben. Legyen szó akár a járványügyi megkötéseket hanyagoló stábtagok alapos kiosztásáról egy virális hangfelvételen, vagy csak az affelé irányuló erőfeszítésről, hogy az elődjéhez hasonlóan a Top Gun folytatása se okozzon csalódást zeneileg, akkor is, ha ehhez több potenciális zeneszerzőn is át kell magát rágnia. Cruise mindent elkövet azért, hogy a filmkészítés egy tudatos, biztonságos, mindazonáltal úttörő tevékenység is legyen. Hiszen számára Hollywood nemcsak egy hatalmas pénzszívó, hanem egy lehetőség arra, hogy az embereket tényleg elvarázsolja a mozivászon, ha csak rövid időre is. Színészként és filmkészítőként is tesz azért, hogy kapjunk a pénzünkért valami kézzel foghatót, ezt pedig csak értékelni tudom egy olyan korban, amikor a legtöbb milliárdos stúdió naphosszat azon agyal, hogyan lehetne a legkisebb erőfeszítésből a legtöbb pénzt kisajtolni.

Tom Cruise persze nem egy isten, hiszen a sztárléttől mindig is elvonatkoztathatatlanok voltak a botrányok, a megkérdőjelezhető magánéleti döntések, de valamennyire ezek is hozzáadnak e figurák sajátos misztikumához. Egy olyan világot képviselnek, amely a legtöbbünk számára felfoghatatlan, elérhetetlen, és nem feltétlenül kívánatos. Viszont kulturális ikonokként éppen ettől válnak annyira vonzóvá. Élik az extravagáns életüket, játszótérként tekintenek a világra, majd a tapasztalataikat filmre viszik. És ha ezek a filmek változatlanul illúziók is, a valóság és az emberség előtti tisztelgésükkel megidéznek egy olyan kort, amikor a hollywoodi élményeknek még volt presztízsük. Akárhogy is, filmtörténeti veszteség lesz, ha Tom Cruise egy nap visszavonul. Hiszen nem lehet tudni, marad-e még utána olyan filmsztár, aki nemcsak szereti, de tiszteli is a mozit és a szórakozást.

Szöveg Kulcsár Gábor

 

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2022/26. számában jelent meg

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Read More

Post Comment