Egy olyan dráma kibontakozását kísérhettük figyelemmel hat héten át, ahol az áldozat is bűnös, és az elkövető is áldozat. Az égszakadás utáni csendben pillantsunk hát vissza a tárgyalás azon momentumaira, amelyek mindannyiunk számára hordoznak némi útravalót.

A Rumnaplótól az esküdtszékig

Kicsit több mint tíz éve minden úgy történt, ahogy az egy romantikus moziban lenni szokott. A húszas évei elején járó feltörekvő Heard megismerkedett az akkorra nagy karriert befutott Depp-pel, s már az elején izzott közöttük a levegő. Csupán egy bökkenő volt: egyikük sem volt szabad. 2011-ben végül az a közös munka kapcsolta őket össze, a Rumnapló című film, amely szakmai elismerést ugyan nem, két szakítást is eredményező szerelmet mégis hozott számukra. Nem csupán Amber mondott búcsút akkori partnerének, Johnny is elhagyta 14 év után a feleségét filmbeli partneréért. Az eljegyzést követően Depp saját szigetén tartották az esküvőt. 15 hónappal később az új feleség mégis válópert kezdeményezett. Akkor labilisnak, ám rendkívül szenvedélyesnek és szeretettel telinek nevezték a kapcsolatukat. A válásuk után egy évvel a Washington Postban jelent meg egy a színésznő által írt véleménycikk, amelyben Heard a szexuális zaklatás áldozataival való kifogásolható bánásmódra mutatott rá, magára pedig a családon belüli erőszak ügyét képviselőre közszereplőként hivatkozott. Az írásban a volt férje neve egyszer sem szerepelt, azonban Depp a megjelenést követően Hollywood számkivetettje lett. A színész 2020-ban pert veszített az egyik brit bulvárlappal szemben, amely hasábjain „feleségverőnek” nevezte, ez pedig még nagyobb csapást mért a hírnevére. Most, két évvel később nem az Egyesült Királyságban, hanem az Egyesült Államokban álltak bíróság elé, ahol az alperes nem egy újabb kiadó, hanem maga Heard volt. A színésznő ellenkeresetet nyújtott be, amiért Depp jogi csapata „hamisnak” és „átverésnek” nevezte a családon belüli erőszak kapcsán tett kijelentéseit. Az ügy, amelyben az esküdtek végül Depp javára döntöttek, több olyan kérdést is a közbeszéd tárgyává tett, amely korábban tabunak számított. Ki a bántalmazó és ki az áldozat? Milyen is egy bántalmazó kapcsolat? Hogyan hatnak a nemi sztereotípiák a családon belüli erőszak esetében? S végül: a Depp–Heard csatározás tényleg a MeToo végét jelenti?

Kölcsönös bántalmazás

Mindkét színész hangfelvételekkel, videókkal, valamint tanúkkal igazolta, hogy a másik fél fizikai és érzelmi bántalmazást követett el ellene. Míg korábban jellemzően minden toxikus kapcsoltban megkerülhetetlen volt az úgynevezett elsődleges bántalmazó személye, a per ezen a téren előrelépést hozott. A színészpáros pszichoterapeutája, dr. Anderson ugyanis azt vallotta, kapcsolatuk idején mindketten rendkívül labilisak voltak. Heard több alkalommal maga kezdeményezett fizikai támadást, ez azonban volt férjét nem menti fel a kifogásolható viselkedése alól. E bonyolult dinamika pedig nem más, mint a kölcsönös bántalmazás, ami a családon belüli erőszak leggyakoribb működési mintája.

Az erőszaknak nincs neme

A legtöbb erőszakos bűncselekményre igaz, hogy az elkövetők többségben férfiak, a családon belüli erőszak kapcsán viszont nem ennyire egyértelműen fekete-fehér a helyzet. Bár a családon belüli erőszakot elszenvedők számára létrehozott menedékhelyeken, valamint a kórházak sürgősségi osztályain jelentkezők neme alapján arra következtethetnénk, hogy az efféle bántalmazást elsősorban nők szenvedik el, az abúzusnak nincs neme. A nemi sztereotípiák tovább erősítik azt a nézetet, mely szerint a női erőszak minden esetben reakció a férfi erőszakosságára. Azonban már az 1970-es években készült felmérések is alátámasztják, hogy a nők ugyanolyan gyakran követnek el erőszakot a partnerük ellen, mint a férfiak, ám a fizikális erőlétben tapasztalható különbségek miatt gyakran ezekben a támadásokban is a nők sérülnek meg. És arról sem szabad megfeledkezni, hogy egy ilyen helyzetben a férfiak még a nőknél is nehezebben nyílnak meg és kérnek segítséget. A Depp–Heard csatározás azonban ezen a fronton is elmozdulást érhet el.

„Gyerünk, Johnny, mondd csak el a világnak! Én, Johnny Depp, egy férfi, én is házasságon belül elkövetett erőszak áldozata vagyok… Csak figyelj, hány ember hisz majd neked, hányan fognak melléd állni. Nagyobb vagy és erősebb. Én egy 52 kilós nő vagyok. Tényleg fel fogsz állni, és azt mondod majd, hogy »ő kezdte«?”

– jelenti ki a bíróságon bemutatott egyik felvételen Amber. A tisztánlátás érdekében fontos megjegyezni, hogy nem csak Heard bántalmazta a férjét, Depp ugyanúgy elkövetőnek számít ezen a fronton, ám mégis ez az az idézet, amelyet az ügy kapcsán sokáig fognak még emlegetni. Hiszen ez a néhány sor felnyithatja a közvélemény szemét, hogy a patriarchális társadalmakban uralkodó nézet, mely szerint a párkapcsolaton belül rendszerszinten a férfiak követnek el erőszakot a nők ellen, helytelen, az erőszaknak ugyanis nincs neme.

A MeToo tényleg meghalt?

Az ítélet, amely Deppnek kedvezett, többek szerint a MeToo korszak végét jelenti. Meghan McCain, a The View talkshow házigazdája azt írta a közösségi oldalán, hogy „a MeToo meghalt”, Charlotte Proudman ügyvéd pedig a következőket mondta:

„A mozgalom meghalt és eltűnt, eltemették. A MeToo arról szólt, hogy a nőknek is van hangjuk. Most azt mondják a nőknek, hogy nem beszélhetnek az állítólagos bántalmazásról, amelyet esetleg elszenvedtek, nem említve az elkövetőjüket. Ez az eset azt az üzenetet küldi a családon belüli erőszak áldozatainak, hogy ha a bírósághoz fordulnak, akkor komoly árat kell fizetniük. Téged fognak hibáztatni, ha kinyitod a szádat.”

A MeToo évek óta azért harcol, hogy az áldozathibáztatás helyett minden olyan nő, aki bántalmazás elszenvedője, támogatásra leljen, és igazságot szolgáltassanak neki. Amikor Amber Heard közzétette a „segélykiáltását”, a közvélemény fenntartások nélkül állt mellé. Senki nem vitatta a mondandóját, nem vádolták csúsztatással, hazugsággal. A tárgyalás során azonban nyilvánvalóvá vált, hogy ő sem ártatlan. Egy olyan toxikus kapcsolatban élt, amelyben a felek kölcsönösen bántalmazták egymást, s ennek fényében született az ítélet is. A verdikt azonban nem a MeToo végét jelenti. Csupán egy új korszak kezdetét, hiszen az a mozgalom, amely képtelen a tagjaival és saját hitvallásával szemben kritikát megfogalmazni a fejlődés érdekében, nem több egy radikális csoportosulásnál, egy szektánál. Ugyanakkor Heard fiaskóját senkinek sem szabadna eszközként felhasználni az áldozathibáztatáshoz annak érdekében, hogy visszarepüljünk a MeToo előtti időkbe.

Az, hogy Depp és Heard csatározása a nyilvánosság előtt zajlott, sokakban régi sebeket tépett fel, mások pedig arra használják majd, hogy ezzel támasszák alá saját kifogásolható értékítéletüket. Egy érzelmileg és értelmileg érett világban azonban a történtek lehetnek egy másik, egy nyitottabb társadalom születésének alapkövei is, hiszen a színészpáros olyan példát nyújtott át nekünk, amely kétségkívül megmutatja, hogyan ne csináljuk.

Szöveg Tilajcsík Dóra