Aki úgy érzi, hogy mostanában minden oldalról özönlenek ránk a rossz hírek, az nem depressziós, nem is paranoiás, hanem igaza van. Járvány, háború, drágulás, menekültáradat, és ha ez még nem lenne elég, a repülőtársaságok sorra szüntetik meg a járataikat, a kórházakban halasztják a műtéteket, és úgy néz ki, még a nyáron újra maszkot kell viselnünk. Mit tehetünk, hogy a sok ránk zúduló negatív információ ne rontsa el a kedvünket?
Bármilyen meglepő, elsősorban azt, hogy készüljünk fel a rossz hírekre. Amikor bekapcsoljuk a tévét, rádiót, belelapozunk egy újságba, vagy felmegyünk a közösségi oldalakra, eleve számoljunk azzal, hogy csupa nyugtalanító, tragédiákról, ámokfutó gyilkosokról, a pandémia áldozatairól, félreműtött betegről és merényletekről szóló hír fogad (kivétel a Vasárnap, mert mi igyekszünk az élet jó oldalát is megmutatni). Mindez megfűszerezve mindentudó és gyűlölködő kommentekkel, amelyekből az derül ki, hogy ez már csak rosszabb lehet, mert az egész világ összeesküdött ellenünk, és úgyis tehetetlenek vagyunk.
Mi az a másodlagos trauma? Mi az, ami fokozza a másodlagos trauma hatását? Mi lenne a legegyszerűbb védekezés? Mi a legfontosabb, amit a szakemberek szerint tehetünk? Katie Day Good, a Miami Egyetem stratégiaikommunikáció professzora szerint mi által tesznek érzéketlenné bennünket a közösségi oldalak? Mit jelent a doomscrollozás, és miért az élet megrontója? Hogyan őrizzük meg a jókedvünket?
Vrabec Mária írását elolvashatják a már kapható Vasárnapban!
