Sárgult már a kukoricaszár, amikor Bandika és Ervin megtudta, hogy nem azért sárgul, mert ősz van, hanem mert sokáig nem esett az eső. Ez még silóba sem lesz jó, tartotta gyökérpipája tűztere fölé a gyufaszálat Bandika. A legnagyobb nyári hőségben általában visszatér a tiszta Virginia dohányokhoz, így történt ez most is. Keddre már esőt jelentettek, nyúlt egy megsárgult újságért Ervin. A homályos tekintetű homárhoz címzett nagyvárosi kiskocsmában ültek, éppen ott, ahol a lakótelep összeér az erdővel. Tudta, hogy lezuhant egy Szu–27-es repülőgép Ukrajnában egy légi parádén? Hetvennyolcan meghaltak, több mint százan megsérültek. Nem tudtam, fújta ki a füstöt Bandika. Ervin tovább olvasott.

A németországi Überlingen közelében összeütközött egy Tupolev-TU 154-es és egy Boeing 757-es repülőgép, szintén rengeteg a halott. Egy algériai piacon pokolgép robbant, huszonkilenc halott, Szerbiában pedig elrabolták és kivégezték Ivan Stambolić volt elnököt. A nagy árvízkárok miatt pedig – és most mindjárt lemegy csukafejesbe – elhalasztják az augusztus 20-ra tervezett budapesti tűzijátékot. Micsoda szörnyű hírek. Komolyan mondom, nagyon kegyetlen világban élünk. Régebben ez nem volt ám – nyúlt a pipaszurkálóért Bandika. Na várjon csak – folytatta Ervin. A moszkvai Dubrovka Színházban csecsen fegyveresek túszul ejtették a 850 fős közönséget. A rendőrök beavatkoztak, meghalt a negyven túszejtő, de kétszáznégy túsz is.

Milyen híreket olvas maga? Álhíreket? – csattant fel Bandika, észre sem véve, hogy a hőmérő higanyszála közben harminchatról harminchét fokra lopakodott. Ervin felmutatta a sárga újságot. Itt van feketén, fehéren, tarkán. Ezek történtek 2002 nyarán. Na jó, a moszkvai túszdráma már októberi. Szóval barátom, ennyivel volt barátságosabb a világ húsz éve. De van ám még itt, folytassam? Kolumbiában agyonlőnek egy érseket, Afganisztánban agyonvernek egy közlekedési minisztert, májusban történt a móri bankrablás, néhány hétre rá pedig a China Airlines 611-es járata belezuhant a tengerbe, 225 halott. Jól van, elég lesz – tette félre a pipáját Bandika. Fókuszáljunk a jelenre. Azt mondják, az augusztus 20-iki tűzijáték most is elmarad. Bár a budapesti épp nem, mert hogy azt állítólag nagyobb költség lenne lefújni. Ezt meg hogy érti? Nem tudom, sosem fújtam még le tűzijátékot. De biztos ennek a területnek is megvannak a maga szakemberei. Ha húsz-harminc évvel ezelőtt tudtam volna, hogy ez lesz, talán tűzijáték-lefújónak tanulok, nem karosszérialakatosnak. Ervin a panelházak képlékeny kontúrjait nézte, és azon tűnődött, milyen folyadékot vigyen be a szervezetébe.

A sör még nem drágul, a lakásárak viszont már csökkennek – mondta végül. Ettől picit mindketten megnyugodtak. A szomszéd utcából dudálás hallatszott. Ön szerint fogunk ezeken a dolgokon nevetni húsz év múlva? – szólt ismét Ervin. Attól, mert valaki nevet, még nem biztos, hogy örül, jegyezte meg Bandika, és mindketten egyetértettek abban, hogy két perc múlva háromnegyed négy.

A szerző a Vasárnap munkatársa