Bevallom, egy kis időre sikerült elvesznem Orbán Viktor miniszterelnök ezúttal is sommás bölcselkedésbe csomagolt tusványosi beszédének részleteiben, ami az utóbbi évekhez hasonlóan – leszámítva a karanténidőszak szellemi aszálykorszakát – most is az iránymutatás lángoló kardjaként fénylett a NER táborának tudásra ittas tömege előtt.

A nemzetvezető, mint általában, most is az aktuális kétharmadból merített önbizalom megkérdőjelezhetetlen hatalmával felvértezve vágott rendet a bizonytalanság sűrűjébe … aztán talán a kegyetlenül tűző naptól megszédülve, de egy kerek órára elfelejtette, hogy egy bizonyos demokráciának nevezett rendszerre épül pöffeszkedő birodalma, mely rendszer elméletileg nem tűri a rasszizmust, a xenofóbiát és a hasonló úri huncutságokat.

Mint mindig, ezúttal is a világról, a korról és annak értelmezéséről szólt a bálványosi monológ, megtűzdelve az igazságok, féligazságok és csúsztatások szokásos magasröptű kavalkádjával, amiben az örökké hanyatló Nyugat végóráit tekerte újból egy picit hátrébb a felcsúti Nostradamus – tekintve, hogy a megjósolt bukás csak nem akar bekövetkezni.

De minél többször hangzik el a Nyugat temetése, annál inkább tűnik úgy, hogy a NER-es fejekben most gyökeret verő, poszt-Nyugat nem más, mint az kép, amivé a Magyarországon túli világ válik a Fidesz görbe tükrében: a rossz birodalma, a felszínen levő párhuzamos univerzum, amivel szemben az orbáni Upside Down fejjel lefelé álló világa (hamis)valóság.

Mert mintha egy dologgal nem számolt volna a nemzeti virtualizácó: mégpedig, hogy miként hat majd a folyamatos feszültség alá helyezett néplélekre, ha hirtelen rászakad a valóság? Mert csak a napellenzős, propagandától simára csiszolt agyak hihetik el, hogy minden rossz, ami most az országgal történik, az a baloldal, Soros és a brüsszeliták hibája.

A kormányoldal, a rajongók és támogatók számára szükséges, hogy elhiggyék: kívül minden rossz, de a határokon belül minden szép és jó. Csak épp Orbán Viktor marad egyre inkább magára az illiberális lázálomban. Fogynak a szövetségesek, a harcostársak, és Brüsszel számára is egyre nyilvánvalóbb, hogy amikor a miniszterelnökkel tárgyalnak, nem egy vezetővel ülnek egy asztalnál, hanem egy kufárral. Mert a NER birodalmában valójában minden eladó, minden pénzre váltható, és minden csak egy kiválasztott csoport gyarapodását szolgálja.

Tusványos most sem a külföldnek zengett, most is a hazai tábort célozta meg a vezér, mert jól tudjuk: igazodni kell, ha jól akar járni a NER-huszár, ha a magyar adófizetők pénzét akarja költeni a határon túli politikus, aki a szemellenzőtől nem látja, hogy csak egy eszköz. Bár, igaz ami igaz, több is jut holmi harminc ezüstpénznél.

Bezárkózás van, nemzeti izolacionizmus, mert miből akar kimaradni a harcosok harcosa? Igazi összefogásból, egyenes gerincű kiállásból? Ukrajna a magyar kormány kommunikációjában még mindig csak egy renitens, aki nem fogadta el a behódolás megaláztatását. Bezzeg Brüsszellel harcolni dicső férfimunka! Nem, Orbán Orbánovics valójában soha nem szerette az olyan harcot, ahol igazi kockázatot kell vállalni. Az árnyékboksz nagy előnye, hogy nincs, aki valóban visszaüssön.

Ezért, aki kitartó volt és elszánt, jó óráig hallgathatta, miként magyarázta Magyarország miniszterelnöke a bizonyítványát, hogy „nekünk azért rossz, mert nekik jó”, de valójában nekik sokkal rosszabb, csak még nem tudják.

De feltette-e már bármelyik Karmelitába bekötött csinovnyik magában a kérdést: hogy ha 13 éve van a hatalmon a Fidesz, akkor hogy az életbe lehet, hogy még mindig a baloldal miatt szenved az ország? Iletve, van-e elég masszív mérőműszer, amivel a bőrt meg lehetne mérni Orbán képén, hogy 40 év elnyomás után képes azt mondani, hogy az oroszok már nem azok az oroszok, miközben Tusványoson arról rebegett, hogy bizony ezek a ruszkik csak a régi kommunikációt értik?!

A pávatánc folytatódik, de köszönhetően az idő változásának, a közönség cserélődik, a visegrádi mozit, ami időnként nem volt más, mint NER-es játszótér, lassan leveszik a programból és „családi film helyett” monodrámaként nézhetjük tovább az M1-en. Mert minden más, ami elhangzott nemrég Tusványosoan, nem egyéb, mint sci-fi és kosztümös kalandfilm, csak hát egy idő után megunja az ember a frencsájzokat, … vetíthetnének valami újat, mondjuk a valóságot.