Larry Hall első ránézésre ártalmatlan, bár enyhén zakkant figurának tűnhet. A túlsúlyos, halkan motyogó, bizonytalan alakról a legrosszabb, amit el tudnánk képzelni, hogy gyerekként szerette kínozni az állatokat. Larry Hall azonban ennél sokkal durvább bűncselekményeket ismert be: állítása szerint fiatal lányokat gyilkolt meg. Azt gondolnánk, ezzel tálcán nyújtotta át magát a rendőrségnek, de volt ezzel egy probléma: egyrészt, a részletek kapcsán sok volt a bizonytalanság, hiányosság, másrészt, Hall több olyan bűncselekményt is magára vállalt, amelyet bizonyítottan nem ő követett el, ezért a zsaruk nem igazán vették komolyan. Ráadásul egy idő után azt állította, hogy a gyilkosságokról csak álmodott, valójában nem ő követte el őket.

Hall végül 1995-ben került rács mögé. A rendőrség szerint tizennégy lány haláláért lehet felelős, akiket berángatott a furgonjába, majd valamilyen elhagyott tájon megerőszakolta és meggyilkolta őket. Egyes feltételezések szerint Hall ennél jóval többször gyilkolt, a szám valójában a negyvenet is elérheti. Bár rács mögé került, az ügy nem ért nyugvópontra: Hall ügyvédje azzal védekezett, hogy kihasználva ügyfele ingatag elmeállapotát a rendőrök kikényszerítették a vallomását. Mivel viszonylag kevés bizonyíték állt rendelkezésre, a nyomozóknak gyorsan ki kellett találniuk valamit, ha nem akarták, hogy a fickó pár hónapon belül szabadlábra kerüljön. Meggyőztek egy drogügyekért és illegális fegyvertartásért tíz évre ítélt sármos simlist, Jimmy Keene-t, hogy a börtönben barátkozzon össze Hall-lal, és szedje ki belőle, hol ásta el a lányokat. Ha sikerül neki, elengedik a büntetését. Keene később Odabent az ördöggel címmel könyvet írt a történetéből, ebből született most meg a Fekete madár című Apple TV+ sorozat.

A sztori főhőse tehát Keene, és nem Larry Hall: utóbbit a főhős és a rendőrök szemszögéből ismerhetjük meg. Az amúgy is az elmebetegség határán táncoló karaktereiről (Richard Jewell balladája, Én, Tonya…) ismert Paul Walter Hauser félelmetesen hasonlít a valódi Hallra: a játékával eléri, hogy a figuráját eleinte együgyű alaknak lássuk, majd epizódról epizódra villantja meg egyre jobban a karakter sötét oldalát. Amit a harmadik rész nagyjelenetében művel, az egyik legfélelmetesebb dolog, amit valaha képernyőn láttam. A rácsok mögött arról mesél Keene-nek (a Rocketmanből ismert ifjú tehetség, Taron Egerton alakítja), hogy szerinte hazudik az a férfi, aki azt mondja, hogy a nők vaginája nedves is lehet, mert neki mindig csak szárazzal volt dolga…

A hatrészes minisorozat egyszerre követi a Hall ügyében nyomozó rendőrök munkáját, valamint mutatja be Keene és a sorozatgyilkos rács mögött alakuló kapcsolatát: Keene-nek úgy kell barátságot mímelnie, hogy közben valójában mélyen undorodik Halltól.

A könyvet a zseniális Dennis Lehane (Titokzatos folyó) adaptálta forgatókönyvvé, ami garancia a jól adagolt feszültségre, az életszerű párbeszédekre és a pazarul bemutatott karakterekre. A Fekete madár a nyár legjobb sorozata, kár lenne kihagyni.