Vladimír Lengvarský (OĽaNO) egészségügyi miniszter átalakítaná a sürgősségi gyermekrendelők hálózatát, mivel túl sok az intézmény és túl kevés az orvos. Szerinte azokban a városokban nincs szükség sürgősségi rendelőkre, ahol van kórház is. Az orvoskamara vezetője egyetért a miniszterrel, viszont a kórházszövetség tiltakozik.
A minisztérium nemrégiben kidolgozott egy elemzést arról, hány általános orvos és gyermekorvos hiányzik a szlovák egészségügyből, és mely járásokban a legkritikusabb a munkaerőhiány. Ebből kiderült, hogy a gyermekorvosi ellátás akadálytalan működéséhez még legalább 223 szakemberre lenne szükség. Ez azonban csak a probléma egyik része: az adatok azt mutatják, hogy a gyermekorvosok átlagéletkora 59 év, és 48 százalékuk már 63 évnél is idősebb, vagyis a közeljövőben bármikor nyugdíjba vonulhat. A munkaerőhiány miatt az orvosoknak gyakran túl sok beteget kell ellátnia, aminek eredményeként a szakemberek leterheltté válnak, és a páciensek sem feltétlenül kapják meg a kellő időt és odafigyelést.
Az egészségügyi minisztérium készített egy elemzést arról, milyen állapotban van az általános orvosi és a gyermekorvosi rendelők hálózata. Az adatok alapján több száz szakember hiányzik a rendszerből. A tárca az Európai Unió helyreállítási alapját felhasználva támogatást nyújt az orvosoknak az újabb rendelők megnyitására.
A parlament 2021 decemberében fogadta el az egészségügyi minisztérium nagyszabású reformcsomagját, amelyet a sajtóban leegyszerűsítve csak kórházreformként emlegetnek, ugyanakkor a javaslat tartalmazta a rendelői hálózat fejlesztését is.
A parlament jóváhagyta a kórházreformot, amelyet az egészségügyi minisztérium a szlovák betegellátás egyik legnagyobb fejlesztéseként emleget. Amennyiben a köztársasági elnök is aláírja a javaslatot, a következő években hatalmas változások várnak a szlovák kórházakra, valamint a rendelőkre is. Néhány egészségügyi szakértő azonban attól tart, hogy ez a változás nem feltétlenül jelent fejlődést.
A jelenlévő 146 képviselő közül 76 támogatta a javaslatot. Boris Kollár (Sme rodina), a parlament elnöke a szavazás előtt 1 órával azt mondta, a pártja képviselői nem szavaznak a javaslat mellett, mert nem kapta meg a garanciát arra, hogy a kórházreform teljesíti az orvosok követeléseit. A koalícióban azonban így is találtak elegendő támogatót, vagyis jövőre elindulhat az évtized legnagyobb egészségügyi reformja.
Az alaphelyzet
Az egészségügyben dolgozó szakértők és szakszervezeti képviselők szinte kivétel nélkül egyetértenek abban, hogy a szlovák betegellátás már évtizedek óta egy átfogó reformra szorul. A fejlesztésekre a szektor minden területén szükség van, legyen szó akár a fekvőbeteg-, akár a járóbeteg-ellátásról
Az egyik legnagyobb probléma a munkaerőhiány, a minisztérium évek óta nem tudja megakadályozni az orvosok és a nővérek elvándorlását. Emellett a kórházak felszereltsége gyakran nem éri el a nyugat-európai színvonalat, az épületek jelentős része pedig felújításra szorulna. A dolgozók és a felszerelés hiánya miatt bizonyos beavatkozásokra akár hónapokig is várniuk kell a betegeknek, más intézményekben pedig a tapasztalatlan személyzet miatt az operációk nem mindig komplikációmentesek, így a páciensek gyakran visszakerülnek a kórházakba.
Ami a járóbeteg-ellátást illeti, a rendelői hálózat kialakítása nem megfelelő, aminek eredményeként számos régióban hiányoznak a szakorvosok, máshol pedig túl sok rendelő van egymáshoz közel.
A reform története
A felsorolt problémákat már az előző, Smer-SNS-Híd kormány idején is felismerte az egészségügyi tárca. 2016 és 2018 között több hazai és nemzetközi tanulmány is készült, amely a szlovák egészségügy nem hatékony működésére mutatott rá, legyen szó akár a kórházlátogatások hosszáról, a megismételt operációkról vagy az elkerülhető halálesetek számáról. Ezekben a mutatókban Szlovákia az európai összehasonlításokban mindig a lista hátsó részében található. A minisztérium szakértői ezért megnézték a külföldi országok betegellátását, és ezek alapján összeállították azt a modellt, amelyre a szlovák egészségügyet a következő években alapoznák.
A Smer által jelölt Andrea Kalavská egészségügyi miniszter 2018 nyarán mutatta be először a reformtervet, de két év alatt sem sikerült elegendő támogatót szereznie a koalícióban.
Az akkori miniszterelnök, Peter Pellegrini (korábban Smer, jelenleg Hlas) ugyan beállt a tárcavezető mögé, viszont párttársa, Robert Fico, a Smer vezetője nem volt hajlandó támogatni a javaslatot. Kalavskának ugyan sikerült elérnie, hogy a javaslat eljusson a parlamentig, ott azonban a saját pártja támogatása nélkül esélye sem volt, még úgy sem, hogy az ellenzék támogatta a minisztert.
Andrea Kalavská egészségügyi miniszter egyelőre nem távozik a posztjáról, Peter Pellegrini kormányfő nem fogadta el a lemondását. A Smer-jelölte miniszter azért akart távozni, mert a párt képviselői miatt bukott el az egészségügyi reform.
Csaknem másfél évnyi huzavona után végleg eldőlt, hogy ez a kormány már biztosan nem indítja el a kórházreformot. Andrea Kalavská (Smer-jelölt) egészségügyi miniszter saját maga is elismerte, hogy a Smer belső viszálya állt a reform elfogadásának útjába. „Jelenleg már nincs lehetőség arra, hogy különféle részmegoldásokat fogadjunk el, melyek mögött nincs is igazán semmi” – jelentette ki, miután Peter Pellegrini kormányfő visszavonta a kórházreformról szóló javaslatot a parlament üléséről. Kalavská reformja mögé beálltak az egészségbiztosítók, a kórházakat és a rendelőket tömörítő szakszervezetek, a nővérek, ráadásul még az ellenzéki pártok jelentős része is. Az „egészséges változásként” emlegetett intézkedés azonban mégsem valósulhatott meg, mert Kalavská nem élvezte az őt jelölő párt támogatását. Pedig a reform nagy reményekkel indult.
A kezdetek
Kalavská tavaly júliusban, 3 hónappal a beiktatása után rukkolt elő a kórházreformmal kapcsolatos terveivel. A sajtótájékoztatón akkor részt vett Peter Pellegrini is, aki végig támogatásáról biztosította az egészségügyi minisztert. Az Egészségpolitikai Intézet (IZP) éveken keresztül dolgozott az adatok összegyűjtésén és feldolgozásán.
A reformot azonban csak idén sikerült beterjeszteni a parlament elé.
Fico első akadálya
Kalavská elmondása szerint a reformot egy éven keresztül tökéletesítették, így csak idén augusztusban kerülhetett a kormány elé. Utóbbi viszont kezdetben nem támogatta a javaslatot. Mint később kiderült, a reformot főként a Smer elnöke, Robert Fico ellenzi. „Nem támogathatunk olyan javaslatot a választás előtt, mely kórházak bezárásához vezethet” – jelentette ki az egykori miniszterelnök.
Janka Cigániková (SaS), a parlament egészségügyi bizottságának tagja többször is kiállt Kalavská mellett. Elmondása szerint a reform nem arról szól, hogy bezárják a kórházakat, ugyanakkor tagadhatatlan tény, hogy Szlovákiában túl sűrű a kórházhálózat, és a belé fektetett pénz egyszerűen nem térülhet meg hatékonyan. „Persze, hogy nehéz beismerni az embereknek, hogy például a hozzájuk közel lévő szülészetet be kell zárni, mert ott sokkal több anya és sokkal több gyermek hal meg feleslegesen, mint bárhol máshol, mivel nincs ott megfelelő felszerelés, nincs elég orvos és tapasztalat sem” – tette hozzá Cigániková.
Fico ennek ellenére állította: pártja csakis akkor hajlandó elfogadni a reformot, ha az egyszerű javaslat helyett alkotmánytörvény formájában kerül a parlament elé. Kalavská ezért átdolgozta a törvényjavaslatot, azonban az alkotmánymódosításhoz elutasítóan viszonyultak az ellenzéki pártok, valamint a szakmai közvélemény is. Kalavská végül úgy döntött, hogy mégis egyszerű javaslatként terjeszti be a reformot a kormány elé, ezzel ellentmondva a pártelnök akaratának.
Fico második akadálya
„Bennünket senki nem fog az orrunknál fogva vezetni” – dühöngött Fico az egészségügyi miniszter döntését követően. A Pellegrini vezette kormány ennek ellenére szeptember végén mégis elfogadta a reformot, így az a parlament elé került. A Smer elnöke leszögezte, hogy Kalavská így biztosan nem számíthat saját pártja támogatására. Az egészségügyi miniszter ezért októberben kétszer is meglátogatta az összes parlamenti pártot, és megpróbálta meggyőzni őket a reform elfogadásáról. A tárgyalások után úgy tűnt, hogy a reformnak mégis lehet esélye, mivel Fico ködösen fogalmazott, már nem utasította el egyértelműen a miniszter javaslatát. A parlament októberi ülésén azonban a szavazás előtti utolsó pillanatban felszólította Kalavskát, hogy vegye le a javaslatot a parlament napirendjéről.
A kritériumrendszert követően osztályozták volna az egyes kórházakat. Három fő kategóriát határoztak meg: lokális, regionális és nemzeti kórházak. A lokális intézményekben végezték volna az alapvető műtéteket, a regionális kórházakban már a bonyolultabb eseteket kezelték volna, a nemzeti kórházakban pedig a legkomplexebb egészségügyi ellátásra szoruló betegek kerültek volna.
A lokális kórházak 30 percen belül, a regionálisak 60 percen belül, a nemzeti kórházak pedig 120 percen belül elérhetőek lettek volna a lakosság több mint 90 százalékának.
A kihasználatlan intézményeket átalakították volna olyan kórházakká, melyben a krónikus betegségben szenvedő pácienseket látták volna el.
Fico harmadik akadálya
Kalavská elmondta: nem értett egyet a döntéssel, de politikai támogatás hiányában nem volt más lehetősége. Hozzátette: a parlament idei utolsó, novemberi ülésén már semmilyen körülmények között nem vonja vissza a javaslatot, akár megvan a kellő politikai támogatás, akár nincs. A reformról azonban végül mégsem szavaztak a képviselők. Mivel Kalavská már nem volt hajlandó, ezért a reformot végig támogató Pellegrini vonta vissza a javaslatot. Az egészségügyi tárca vezetője szerint a kormányfő azzal indokolta a döntését, hogy a reform biztosan elbukott volna, így nem akarta, hogy a sikertelenség szimbólumává váljon a választás előtti harcban. Kalavská a sajtótájékoztatóján nem fogta vissza magát, élesen bírálta a Smer parlamenti képviselőit. „Állampolgárként és anyaként azt szeretném, ha a választás után a parlamentben olyan képviselők ülnének, akik elsősorban az emberek érdekeit nézik” – fogalmazott az egészségügyi miniszter, hozzátéve: a reform körül kialakult helyzet egyszerre kínos, nevetséges és már-már groteszk is.
Borús jövőkép
Kalavská szerint egy átfogó reform nélkül az elkövetkezendő öt évben egyre csak romlani fog a helyzet. Az orvos- és nővérhiány egyre nagyobb méreteket ölt az országban, emiatt a betegeknek egyre többet kell várniuk az egyes kezelésekre. Az európai átlaggal összehasonlítva Szlovákiában rendkívül magas az elkerülhető halálesetek száma, elsősorban a rosszul elvégzett műtétek és a hiányos hosszú távú ellátás miatt. Ráadásul az állami kórházak fokozatosan eladósodnak, ennek következtében sok intézmény rendkívül elhanyagolt állapotban van.
A reform lebonyolítása
A kórházreform egyik legfontosabb újítása az lenne, hogy a kórházakat öt különböző kategóriába sorolnák, attól függően, hogy melyik intézményben mennyire kockázatos műtéteket végeznének. Az első, úgynevezett közösségi szintű kórházakban csak az alapvető ellátás lenne elérhető, a legutolsó, ötödik szinten pedig már a legbonyolultabb műtéteket végeznék, amelyeket más kórházakban nem tudnak lebonyolítani.
A minisztérium úgy véli, a kategorizálás elsősorban azért segítene, mert jelenleg túl sok intézményben végeznek különféle műtéteket, ami a minőség rovására megy.
„A reform, amellyel az utóbbi 17 évben több kormány is próbálkozott, de sikertelenül, javítana a kórházi ellátás minőségén. Leegyszerűsítve: nem fognak mindenhol mindent csinálni, kis mennyiségben. Ha egy munkahelyen nincs elegendő tapasztalat, fennáll a veszély, hogy a dolgozók nem képesek kezelni az esetleges komplikációkat. Különösen a műtétek során van szükség a szakmai gyakorlatra. Fontos, hogy csak az operáljon, aki az adott beavatkozást el is tudja végezni”
– írta Zuzana Eliášová, a tárca szóvivője.
Az egészségügyi minisztérium hamarosan útjára indítja az utóbbi 15 év legnagyobb egészségügyi reformját. A komplex változásokat ígérő tervezetet az utóbbi időben több oldalról is bírálat érte, legyen szó akár szakmai szervezetekről, akár ellenzéki képviselőkről. Tomáš Szalay segítségével megvizsgáltuk, mennyire megalapozottak a kórházreform ellen emelt vádak.
Vladimír Lengvarský (OĽaNO) egészségügyi miniszter nemrégiben bemutatta nagyszabású reformtervezetét, amellyel rendszerszintű változásokat ígér a szlovák betegellátásban. A szakértők az elmúlt években folyamatosan arra figyelmeztettek, hogy a hazai egészségügyet csakis egy átfogó törvénycsomag mentheti meg, amely alapjaiban változtatja meg a rendelők és a kórházak működését. A felhívások ellenére az előző évtizedben nem indult el a kívánt folyamat. Igaz, Andrea Kalavská korábbi egészségügyi tárcavezető megpróbálkozott egy ilyen reform elindításával, de végül az őt jelölő Smer gáncsolta el a javaslatot.
Andrea Kalavská egészségügyi miniszter egyelőre nem távozik a posztjáról, Peter Pellegrini kormányfő nem fogadta el a lemondását. A Smer-jelölte miniszter azért akart távozni, mert a párt képviselői miatt bukott el az egészségügyi reform.
Csaknem másfél évnyi huzavona után végleg eldőlt, hogy ez a kormány már biztosan nem indítja el a kórházreformot. Andrea Kalavská (Smer-jelölt) egészségügyi miniszter saját maga is elismerte, hogy a Smer belső viszálya állt a reform elfogadásának útjába. „Jelenleg már nincs lehetőség arra, hogy különféle részmegoldásokat fogadjunk el, melyek mögött nincs is igazán semmi” – jelentette ki, miután Peter Pellegrini kormányfő visszavonta a kórházreformról szóló javaslatot a parlament üléséről. Kalavská reformja mögé beálltak az egészségbiztosítók, a kórházakat és a rendelőket tömörítő szakszervezetek, a nővérek, ráadásul még az ellenzéki pártok jelentős része is. Az „egészséges változásként” emlegetett intézkedés azonban mégsem valósulhatott meg, mert Kalavská nem élvezte az őt jelölő párt támogatását. Pedig a reform nagy reményekkel indult.
A kezdetek
Kalavská tavaly júliusban, 3 hónappal a beiktatása után rukkolt elő a kórházreformmal kapcsolatos terveivel. A sajtótájékoztatón akkor részt vett Peter Pellegrini is, aki végig támogatásáról biztosította az egészségügyi minisztert. Az Egészségpolitikai Intézet (IZP) éveken keresztül dolgozott az adatok összegyűjtésén és feldolgozásán.
A reformot azonban csak idén sikerült beterjeszteni a parlament elé.
Fico első akadálya
Kalavská elmondása szerint a reformot egy éven keresztül tökéletesítették, így csak idén augusztusban kerülhetett a kormány elé. Utóbbi viszont kezdetben nem támogatta a javaslatot. Mint később kiderült, a reformot főként a Smer elnöke, Robert Fico ellenzi. „Nem támogathatunk olyan javaslatot a választás előtt, mely kórházak bezárásához vezethet” – jelentette ki az egykori miniszterelnök.
Janka Cigániková (SaS), a parlament egészségügyi bizottságának tagja többször is kiállt Kalavská mellett. Elmondása szerint a reform nem arról szól, hogy bezárják a kórházakat, ugyanakkor tagadhatatlan tény, hogy Szlovákiában túl sűrű a kórházhálózat, és a belé fektetett pénz egyszerűen nem térülhet meg hatékonyan. „Persze, hogy nehéz beismerni az embereknek, hogy például a hozzájuk közel lévő szülészetet be kell zárni, mert ott sokkal több anya és sokkal több gyermek hal meg feleslegesen, mint bárhol máshol, mivel nincs ott megfelelő felszerelés, nincs elég orvos és tapasztalat sem” – tette hozzá Cigániková.
Fico ennek ellenére állította: pártja csakis akkor hajlandó elfogadni a reformot, ha az egyszerű javaslat helyett alkotmánytörvény formájában kerül a parlament elé. Kalavská ezért átdolgozta a törvényjavaslatot, azonban az alkotmánymódosításhoz elutasítóan viszonyultak az ellenzéki pártok, valamint a szakmai közvélemény is. Kalavská végül úgy döntött, hogy mégis egyszerű javaslatként terjeszti be a reformot a kormány elé, ezzel ellentmondva a pártelnök akaratának.
Fico második akadálya
„Bennünket senki nem fog az orrunknál fogva vezetni” – dühöngött Fico az egészségügyi miniszter döntését követően. A Pellegrini vezette kormány ennek ellenére szeptember végén mégis elfogadta a reformot, így az a parlament elé került. A Smer elnöke leszögezte, hogy Kalavská így biztosan nem számíthat saját pártja támogatására. Az egészségügyi miniszter ezért októberben kétszer is meglátogatta az összes parlamenti pártot, és megpróbálta meggyőzni őket a reform elfogadásáról. A tárgyalások után úgy tűnt, hogy a reformnak mégis lehet esélye, mivel Fico ködösen fogalmazott, már nem utasította el egyértelműen a miniszter javaslatát. A parlament októberi ülésén azonban a szavazás előtti utolsó pillanatban felszólította Kalavskát, hogy vegye le a javaslatot a parlament napirendjéről.
A kritériumrendszert követően osztályozták volna az egyes kórházakat. Három fő kategóriát határoztak meg: lokális, regionális és nemzeti kórházak. A lokális intézményekben végezték volna az alapvető műtéteket, a regionális kórházakban már a bonyolultabb eseteket kezelték volna, a nemzeti kórházakban pedig a legkomplexebb egészségügyi ellátásra szoruló betegek kerültek volna.
A lokális kórházak 30 percen belül, a regionálisak 60 percen belül, a nemzeti kórházak pedig 120 percen belül elérhetőek lettek volna a lakosság több mint 90 százalékának.
A kihasználatlan intézményeket átalakították volna olyan kórházakká, melyben a krónikus betegségben szenvedő pácienseket látták volna el.
Fico harmadik akadálya
Kalavská elmondta: nem értett egyet a döntéssel, de politikai támogatás hiányában nem volt más lehetősége. Hozzátette: a parlament idei utolsó, novemberi ülésén már semmilyen körülmények között nem vonja vissza a javaslatot, akár megvan a kellő politikai támogatás, akár nincs. A reformról azonban végül mégsem szavaztak a képviselők. Mivel Kalavská már nem volt hajlandó, ezért a reformot végig támogató Pellegrini vonta vissza a javaslatot. Az egészségügyi tárca vezetője szerint a kormányfő azzal indokolta a döntését, hogy a reform biztosan elbukott volna, így nem akarta, hogy a sikertelenség szimbólumává váljon a választás előtti harcban. Kalavská a sajtótájékoztatóján nem fogta vissza magát, élesen bírálta a Smer parlamenti képviselőit. „Állampolgárként és anyaként azt szeretném, ha a választás után a parlamentben olyan képviselők ülnének, akik elsősorban az emberek érdekeit nézik” – fogalmazott az egészségügyi miniszter, hozzátéve: a reform körül kialakult helyzet egyszerre kínos, nevetséges és már-már groteszk is.
Borús jövőkép
Kalavská szerint egy átfogó reform nélkül az elkövetkezendő öt évben egyre csak romlani fog a helyzet. Az orvos- és nővérhiány egyre nagyobb méreteket ölt az országban, emiatt a betegeknek egyre többet kell várniuk az egyes kezelésekre. Az európai átlaggal összehasonlítva Szlovákiában rendkívül magas az elkerülhető halálesetek száma, elsősorban a rosszul elvégzett műtétek és a hiányos hosszú távú ellátás miatt. Ráadásul az állami kórházak fokozatosan eladósodnak, ennek következtében sok intézmény rendkívül elhanyagolt állapotban van.
Uniós pénzből
Kalavská reformja sok tekintetben hasonlít Lengvarský terveihez, és ezt a mostani miniszter nem is titkolja. 2019 decemberében az akkor még ellenzékben lévő SaS és OĽaNO nyíltan kiálltak Kalavská mellett, és úgy vélték, hogy ha kisebb módosításokkal is, de a reformot mindenképpen el kell indítani.
A 2020-as parlamenti választás után aztán az új koalíció beledolgozta a kormányprogramba a tervezet néhány alapötletét, amelyet most az Európai Unió gazdaságmentő csomagjából szeretnének megvalósítani. Az úgynevezett helyreállítási alapból több mint 1,5 milliárd eurót különítenek el az egészségügy fejlesztésére.
Az alapgondolat
A reform kidolgozását számos kutatás előzte meg, amelyek rámutattak, hogy a szlovák kórházhálózat rosszul van kialakítva. Nagyon sok intézményben végeznek sokféle beavatkozást, gyakran olyan orvosok, akiknek az adott műtéttel kapcsolatban kevés a tapasztalata. Az már a külföldi tanulmányokból is kiderült, hogy minél többször végez el egy orvos egy operációt, annál kevesebbet hibázik, és a beteg így kisebb eséllyel kerül be újra a kórházba. A műtétek közben szerzett tapasztalatok tehát szorosan összefüggenek a kórházi újralátogatások számával és az elkerülhető halálesetek számával is. A szlovák egészségügy mindkét mutató esetében rosszul teljesít.
A probléma megoldására az egészségügyi tárca (külföldi mintára) azzal állt elő, hogy a kórházakat különféle kategóriákba fogják sorolni. Ez a besorolás dönt arról, hogy az adott intézményben milyen típusú egészségügyi ellátásban részesülnek majd a betegek. Ezáltal elkerülhetővé válik, hogy minden kórházban ugyanolyan műtéteket csináljanak. Ezt a folyamatot hívja a minisztérium a kórházhálózat optimalizációjának.
Új ágyak
A kórházak átalakításának van egy másik aspektusa is, ez pedig a kórházi ágyak kihasználtsága. Szlovákiában alapvető probléma, hogy túl sok ágy van az úgynevezett akut esetek számára, a lábadozó betegeknek pedig sokszor nem jut hely. Az optimalizáció során több ezer új ágyat alakíthatnak ki a hosszú távú betegségek kezelésére, a kihasználatlan sürgősségi ágyakat pedig lecserélnék.
A felvázolt folyamat azonban rendkívül összetett, a végrehajtása pedig akár több évig is elhúzódhat. A reform bemutatása után az ellenzéki képviselők és a szakmai szervezetek egyaránt jelezték, fenntartásaik vannak az egyes lépéseket illetően. Ennek eredményeként a sajtóban is egymásnak ellentmondó információk jelentek meg a reformról. Felkerestük Tomáš Szalayt, a Pozsony Megyei Önkormányzat egészségügyi osztályának igazgatóját, aki korábban az Egészségpolitikai Intézet (HPI) vezetőjeként maga is sokat foglalkozott a kórházhálózat optimalizációjával. Rákérdeztünk, mi is az igazság a kórházreform egyes pontjaival kapcsolatban.
Kórházbezárás?
A kórházreformot érintő egyik legfontosabb kérdés, hogy lesz-e kórházbezárás, vagy sem. Andrea Kalavská reformját éppen erre hivatkozva állította meg Robert Fico, a Smer elnöke. Bár az egészségügyi minisztérium állítja, hogy nincs szó bezárásokról, Richard Raši, a Hlas parlamenti képviselője nemrégiben mégis azt nyilatkozta, hogy az átalakítások miatt tulajdonképpen 22 regionális kórház szűnhet meg.
„Az egészségügyi minisztérium emellett nyíltan hangoztatja, hogy az akut ágyak 38 százalékát szeretnék felszámolni. Az adatok alapján, amit maga a tárca dolgozott ki, úgy tűnik, hogy 10 729 kórházi ágyról van szó. Ez azt jelenti, hogy teljes osztályok fognak megszűnni a regionális kórházakban, például a sebészeti, belgyógyászati, nőgyógyászati, szülészeti, neurológiai és számos egyéb osztály”
– jelentette ki Raši.
Szalay azonban hangsúlyozta, az osztályok átalakítása nem azt jelenti, hogy a kórházak be is fognak zárni.
„Néhány akut egészségügyi ellátást nyújtó kórházból olyan intézmények lesznek, amelyek hosszú távú ellátást biztosítanak”
– mondta a szakértő.
Megjegyezte, Raši nyilvános felszólalásai csalódást keltőek.
„Tudja jól, hogyan mennek a dolgok – a Smer műhelyéből, amelynek akkoriban ő az alelnöke volt, érkeztek javaslatok a kórházak osztályozására. Ez a reform lényegében ugyanaz, tehát ha ma elhatárolódik a populista érvelésével, akkor azoktól a javaslatokról is elhatárolódik, amelyeket az előző választási ciklusban még támogatott”
– nyilatkozta lapunknak Szalay.
Elhanyagolt személyzet?
A kórházreformot nemcsak az ellenzéki politikusok, hanem a Szlovák Orvosi Kamara (SLK) is bírálta. Marian Kollár, a szervezet elnöke állítja, semmiféle reformnak nincs értelme addig, amíg az egészségügyi minisztérium nem rendezi a munkaerőhiány problémáját.
„Aki egy kicsit is jobban ismeri a szlovák egészségügy helyzetét, az tudja, hogy az alapprobléma nem a kórházhálózat optimalizációjával van, hanem a személyzet stabilizálásával, a szakembereink nemzetközi versenyképességével, a fizetéssel és a munkakörülményekkel”
– mondta az orvoskamara elnöke.
Hozzátette, a kórházhálózatot addig nincs is értelme elindítani, amíg az egészségügyi tárca nem rendezi a járóbeteg-ellátásban uralkodó munkaerőhiányt, erre pedig a kórházreformban nem gondoltak.
Zuzana Eliášová, a tárca szóvivője azonban állítja, a rendelői hálózat fejlesztése szintén a reform részét képezi, aminek eredményeként az ország azon területein is elérhetővé válik a járóbeteg-ellátás, ahol ezzel probléma van. Továbbá elmondta, a minisztérium egy hatékonyabb bérezési rendszer kialakításán is dolgozik.
Szalay bírálta Kollárt a kijelentései miatt.
„A Szlovák Orvosi Kamara az utóbbi években nem nagyon járult hozzá konstruktív javaslatokkal a szlovák egészségpolitikához. Még szerencse, hogy Kollár úr véleménye ebben a kérdésben egyáltalán nem releváns”
– mondta Pozsony megye főorvosa.
Végtelen történet?
A kórházreform elindítása korábban azért is ütközött akadályokba, mert egy évekig tartó folyamatról van szó, és az eredményeit rövid távon nehezebb kimutatni. Emiatt azt is nehéz meghatározni, hogy egyáltalán mikorra fejeződhet be a reform. A mostani kormány hivatali ideje 2024-ben jár le, és kérdéses, hogy egy esetleges új koalíció hajlandó-e lenne folytatni a megkezdett folyamatokat. Ha a reform megakad, akkor a kórházhálózat optimalizációja talán még az évtized végére sem fejeződik be. Szalay arra a kérdésre nem akart konkrét választ adni, hogy 2024 végéig befejeződhet-e a reform.
„Már annak is örülni fogunk, ha a folyamat egyáltalán elkezdődik. Úgy gondolom, hogy az optimalizáció sosem ér véget. Mindig lesznek új kihívások, amelyekkel szembe kell nézni. Hagyhatjuk, hogy ez spontán módon történjen, vagy megpróbálhatjuk irányítani a folyamatot”
– zárta a szakértő.
A reform másik fő elve, hogy a kórházi ágyak megfelelően legyenek felhasználva. A szlovák kórházakban ugyanis – legalábbis a tárca szerint – nagyon sok kihasználatlan akut ágy van. Azoknak a betegeknek viszont, akik hosszú ideig lábadoznak egy-egy komoly műtét után, gyakran nem jut hely, mert túl kevés olyan ágy van, ahol a krónikus betegeket tudnák kezelni. Ezek a páciensek vagy a számukra alkalmatlan akut ágyakban fekszenek, vagy pedig egyszerűen hazaküldik őket. Éppen ezért a minisztérium azt tervezi, hogy az első kategóriában található, úgynevezett közösségi kórházakban a kihasználatlan ágyakat átalakítják a hosszú távú betegek kezelésére alkalmas ágyakká.
Bezárás, vagy sem?
Az utóbb említett intézkedés az, amely a legnagyobb vitákat szülte az előző és a mostani koalícióban is. A Hlas politikusai, főként Richard Raši egykori egészségügyi miniszter hangsúlyozta, hogy a közösségi kórházakban, amelyek minden bizonnyal a kisebb vidéki városokban jönnek majd létre, az egyes osztályok átalakítása akár a teljes intézmények bezárásához is vezethet.
A minisztérium viszont hangsúlyozza, hogy nincs szó bezárásról, pusztán átalakításról. A vita tehát abból fakad, hogy az átalakított intézményeket, amelyekben javarészt a krónikus betegek lábadoznának, lehet-e kórháznak nevezni, vagy sem. Ebben a szakértők sem értenek teljesen egyet.
Vajon megoldás lehet a kórházreform a szlovák egészségügy rendszerszintű problémáira? Valóban lesznek bezárások? Mennyire érinti a magyarlakta területeket a szakorvosok hiánya? Egyebek mellett ezekről a témákról is beszélgettünk Czirfusz Attilával, a pozsonyi Szent Erzsébet Egyetem és a komáromi Selye János Egyetem professzorával.
A különféle egészségügyi szervezetek már évek óta arra figyelmeztetnek, hogy a szlovák betegellátás az összeomlás szélén áll. Az egészségügyi minisztérium a helyzet megoldására kidolgozta a sajtóban csak kórházreformként emlegetett javaslatot, amelynek célja, hogy 2024 végéig alapjaiban változtassa meg a kórházhálózat jelenlegi felépítését. Ön mit gondol erről a javaslatról? Tényleg ez lehet az a reform, amely helyrehozza a szlovák egészségügyet?
Először is azt kell látni, hogy a kórházak helyzete pusztán csak egy szeletét képezi az egészségügy rendkívül összetett problémakörének. Ha ezzel csak a kórházak besorolását oldják meg, azzal a teljes rendszer hiányosságait nem lehet felszámolni. A betegellátást négy alappillére lehet felosztani, amelyek egymással szimbiotikus viszonyban állnak. Elsőként említhetjük a fekvőbeteg-ellátást, ehhez tartoznak a kórházak is. A második pillér a járóbeteg-ellátás, amely az ambuláns szektort foglalja magába, vagyis elsősorban a rendelőket. A közbeszédben általában erről a két szektorról esik szó, viszont a másik két részterület is legalább ennyire fontos. A harmadik pillért az úgynevezett közös vizsgálati és kezelési összetevők alkotják, rövidítve SVaLZ, amely tulajdonképpen a kiegészítője, kiszolgálója az előző két részterületnek. Ide olyan osztályok tartoznak, mint a klinikai mikrobiológia és biokémia, hematológia, radiológia, és még sorolhatnám. A negyedik pillér pedig tulajdonképpen a gyógyszerellátás.
Az egészségügyi minisztérium viszont többször is hangsúlyozta, hogy a készülő reform nemcsak a kórházak optimalizációjával foglalkozik, hanem a rendelők helyzetével is.
Az egyik alapvető probléma ott van, hogy mind a négy pillér finanszírozási módszere nagy mértékben deformált. A másik probléma a minimális kórházhálózatról szóló törvény. Ennek a lényege az, hogy azok a kórházak, amelyeket annak idején ide soroltak – főként az egészségügyi minisztérium közvetlen irányítása alá tartozó intézmények –, óriási előnyt élveznek azáltal, hogy az egészségbiztosítók kötelesek leszerződni velük. Ha ezt a biztosítók nem teljesítik, akár vissza is vonhatják az engedélyüket. A többi kórházzal viszont a nem voltak kötelesek megegyezni, ezeknek a biztosítók diktálják a feltételeket. Többek között ezt is meg kellene változtatni: ha egy kórház teljesíti a törvény által előírt feltételeket, akkor ne a biztosítók döntsék el, hogy melyikükkel és főleg mennyiért fognak szerződést kötni.
Tudna erre egy konkrét példát is mondani?
Vegyük az Érsekújvári Egyetemi Kórházat, amely a minimális kórházhálózat része. Az ott elvégzett beavatkozásokért néha akár kétszer vagy háromszor annyit fizettek, mint például a Komáromi Kórházban, amely nem része a minimális hálózatnak. Ez egy óriási diszkrepancia. Mivel a biztosítók nem kötelesek a magánkézben lévő kórházzal szerződést kötni, akár azt is mondhatják, hogy ha nem tudja fenntartani az adott osztály működését a felajánlott összegért, akkor „racionalizáljon”, esetleg zárja be. Ezt a lehetőséget egyébként a biztosítók többször ki is használták. Ez természetesen az alaposztályokat csak részben érintette, ezeket nem lehet bezárni, mivel ha egy is megszűnne, akkor a törvény szerint automatikusan a kórház bezárásával járna.
És mit gondol, hogyan lehetne ezeket a különbségeket felszámolni?
Németországban, ahol nagyon sok biztosító működik, törvényileg nagyon pontosan meghatározták, hogy a páciensnek mire van jogosultsága, és ezért minimálisan mennyit köteles fizetni a biztosító. Szlovákiában is elméletileg bevezették a DRG-rendszert. Ennek az a lényege, hogy leírjuk, meghatározzuk, hogy az egyes betegségeket (diagnózisokat) hogyan kell kezelni, ezek milyen beavatkozásokat igényelnek, és ez összességében mennyibe kerül. Nyugaton ez a rendszer már évtizedek óta működik, és átláthatóbbá is vált a biztosítók finanszírozási rendszere. Nálunk azonban ez is deformált, az állami kórházakban sokkal magasabb szorzókkal operálnak, mint a kisebb, regionális intézményekben, ennek ellenére óriási veszteségeket termelnek, amelyeket az állam pár évenként rendre kifizet.
(A DRG-rendszerrel korábban részletesebben is foglalkoztunk, erről az alábbi cikkben olvashat.)
A szlovák egészségügy számos hiányossága közül az egyik legszembetűnőbb a kórházi ágyak nem hatékony kihasználása. Néhány kórházban„ keresni kell” a beteget, máshol pedig nincs hely.
Abban minden elemző egyetért, hogy az egészségügy Szlovákia azon problémakörei közé tartozik, melyben a felszínes intézkedések tulajdonképpen csak „kozmetikázásnak” tekinthetőek. Az egyes részterületek szorosan összefüggenek, és az összkép csakis úgy javítható, ha a mindegyik problémát egyszerre kezdik orvosolni. A rendszerszintű változások azonban az utóbbi években, évtizedekben elmaradtak, hiszen a szükséges intézkedések gyakran nem lettek volna túlságosan népszerűek, ez pedig visszatartotta a politikai vezetést.
Átlagban egy hétig fekszünk kórházban
Az egészségügyön belüli dominó-effektusra jó példa a kórházi ágyak kihasználatlansága. A probléma alapvetően ott kezdődik, hogy a hazai kórházakban átlagosan túl sok időt töltenek a betegek. Az ezzel kapcsolatos statisztikai adatok kissé eltérőek: az Eurostat legutóbbi kutatása szerint átlagosan 7,4 napot fekszenek kórházban a szlovákiai betegek, a pénzügyminisztérium tavaly októberi egészségügyi értékelésében viszont 8,3 nappal számolnak az elemzők.
Tomáš Szalay, a Közép-európai Egészségpolitikai Intézet (HPI) igazgatója elmondta: mivel nagyon nehéz lenne egységes módszertan alapján mérni a kórházi kezelések hosszát, ezért nem is véletlen, hogy az egyes intézmények eltérő számokkal rukkolnak elő. Szalay szerint viszont nem érdemes tizedesnyi eltéréseken fennakadni, hiszen ha nem is pontosak a számok, az mindenképpen látszik, hogy egy szlovákiai beteg átlagban körülbelül egy hetet tölt kórházban, ez a szám pedig a nyugat-európai országokhoz képest túl magas (Hollandiában például ez a szám 4,5 nap, Dániában pedig 5,5 nap). Andrea Kalavská korábbi egészségügyi minisztert szintén aggasztották az adatok, és a kórházreform segítségével szerette volna legalább 2 nappal lerövidíteni a kezelések átlagát.
A hosszú kórházi kezelések okai gyakran nem abban keresendők, hogy komplikációk léptek fel a beteg egészségügyi állapotában, ezért tovább bent kellett tartani őket. Tomáš Szalay szerint Szlovákiában egyáltalán nem ritka jelenség, hogy a kórházak kreálnak egy diagnózist a betegnek, hogy ne kelljen elbocsátani. Másképpen fogalmazva: tulajdonképpen már egészséges embereket „kezelnek”. Ennek az az oka, hogy a biztosítók a kezelések költségeinek visszatérítésekor figyelembe veszik, hogy a beteg mennyi időt töltött a kórházban, vagyis ha tovább bent marad, akkor a kórház több pénzt kaphat.
„Ha a biztosítókkal olyan szerződést kötnek, hogy például évi 10 ezer beteget kell kezelniük, és decemberben ebből még csak 8 ezret teljesítettek, akkor meg kell győzniük az embereket az utcán, hogy feküdjenek be hozzájuk. Természetesen most picit túlzok, de tényleg előfordul, hogy az osztályok iránymutató számokat kapnak a főorvostól, hogy például ma szükségünk lesz legalább 5 új betegre”
– magyarázta a HPI elnöke.
Szalay szavait alátámasztani látszanak az Egészségpolitikai Intézet (IZP) adatai, melyek szerint Szlovákiában a kórházi ágyak kihasználtsága mindössze 72 százalékos. Konkrét számokban kifejezve ez azt jelenti, hogy 32 ezer kórházi ágyból mindössze 23 ezer ágyat használnak ki a betegek. Az IZP szakemberei az elemzésben rá is mutatnak: a nem megfelelő betegmenedzselés oda vezet, hogy a hazai kórházak rosszabbul használják ki az ágyakat, mint az európai átlag.
Összefüggő problémák
Vannak kórházak, ahol a betegeket „keresni kell”, máshol viszont kapacitásbeli gondok adódnak. Példának okáért érdemes megemlíteni a lévai kórházban történt tavalyi esetet. Az orvosok egy idős rákbeteg nőt műtöttek meg, és mivel nem volt hely a sebészeti osztályon, kénytelenek voltak elhelyezni őt a folyosón. A nő pár nappal később elhunyt, a főorvosnak pedig távoznia kellett a kórházból.
A problémát tovább tetézi a hosszú távú betegellátás kaotikus helyzete. Lapunk korábban több olyan esetről is beszámolt, hogy a fiatalabb családtagok nem tudták elhelyezni idős hozzátartozójukat az egészségügyi és szociális otthonokban, ezért kénytelenek voltak otthon maradni és ápolni a beteget.
Kalavská kórházreformjának egyik legfontosabb célkitűzése az volt, hogy a kihasználatlan kórházi ágyakat átalakítsák. Elfekvő osztályokat akartak létrehozni, ahol az idős betegeket kezelték volna. Az egykori egészségügyi miniszter úgy vélte, hogy a jobb betegmenedzselésnek köszönhetően a kórházi ágyak kihasználtsága jelentősen javul majd, így a 32 ezer ágy helyett bőven elég lesz 26 ezer. A reform azonban megbukott, az pedig még kérdéses, hogy az új kormány hajlandó-e lesz elindítani a csaknem 10 éves tervet.
Lenne megoldás
Tomáš Szalay szerint a jobb betegmenedzselésre lenne egy megoldás, mely a nyugat-európai országokban már bevált, nálunk azonban egyelőre nem sikerült bevezetni.
„A DRG-rendszer egy amerikai találmány, mely eredetileg arra szolgált, hogy meg tudják határozni, mit is csinál egy kórház, pontosabban fogalmazva: mi a kórházak tevékenységének eredménye. Azt mondani, hogy a kórházakban gyógyítanak, nagyon általános megfogalmazás. Arra volt szükség, hogy az egyes kórházak tevékenységét össze tudják hasonlítani, és megmondani, hogy melyik működik hatékonyabban”
– pontosított a szakértő.
Ennek érdekében a szakértők elkezdték összegyűjteni a betegek közös jellegzetességeit (például a kor, a nem, a páciens korábbi diagnózisai), és ezek alapján különféle kategóriákba sorolták őket.
„A hasonló jegyek alapján az azonos kategóriába tartozó betegek nagyjából hasonló kezelésekre szorulnak. A hasonló kezeléseknek pedig ugyanannyiba kellene kerülnie az egyes kórházakban”
– mondta Szalay. Hozzátette: bár eredetileg nem erre a célra szánták a DRG-t, az elemzők később rájöttek, hogy sokkal átláthatóbbá válik tőle az egészségbiztosítók finanszírozási rendszere. Jelenleg ugyanis az egyes kórházak ugyanazért a diagnózisért nem ugyanazt a pénzösszeget kapják.
Beteget védő rendszer
A DRG-rendszer a betegek közös jegyein kívül figyelembe veszi, hogy az adott eset mennyire komplikált, és értelemszerűen ha több orvosi beavatkozás szükséges a gyógyuláshoz, akkor a kórházak több pénzt kapnak. A jelenlegi rendszerhez képest viszont nagy előnye, hogy kevésbé veszi figyelembe azt, mennyi ideig tartózkodik a beteg a kórházban.
„Ha a beteg például egy hét helyett egy hónapig fekszik a kórházban, akkor a DRG szerint ugyan több pénzt kapna a kórház, de nem annyival többet, hogy megérje 3 héttel tovább bent tartani a beteget”
– magyarázta a HPI elnöke. Elmondása szerint a világban általános trendnek számít, hogy a betegeket minél hamarabb hazaengedjék a kórházakból, azonban nem kell attól tartani, hogy a pácienseket idő előtt küldik el.
„A DRG-rendszerben vannak bizonyos biztosítékok a betegek védelmére. Például ha az orvosok túlságosan hamar hazaengednek valakit, és a hanyag munka miatt rövid időn belül visszakerül a kórházba, akkor kevesebb pénzt kapnak a biztosítótól”
– tette hozzá a szakértő.
10 éve vesződünk vele
A DRG-rendszer bevezetése már 2011-ben is felmerült, azóta a szakértők ki is dolgozták az egyes kategóriákat. Szalay szerint Szlovákiában körülbelül 1200 ilyen csoportot hoztak létre. Bár a kategóriák már készen vannak, a finanszírozás továbbra sem működik a DRG szerint. A HPI vezetője elmondta: nagyon sok múlik azon, hogy az új kormány hogyan viszonyul majd a rendszer bevezetéséhez.
„Ha jól fognak hozzáállni, akár már ebben a választási ciklusban is elindulhat. A korábbi kormány esetében úgy éreztem, hogy az egészségügyi minisztériumban nem mindenki érti a DRG működését. A rendszerhez körülbelül 10 ember ért igazán az országban. Van további 30–40 szakértő, akik nagyjából képben vannak, és van több száz olyan is, aki egyáltalán nem érti. Közülük jó néhány dolgozik a minisztériumban”
– zárta Szalay.
Rendelők is kellenek
Az ágyak kihasználtsága viszont nem csak a kórházaktól függ. A szakértők hangsúlyozzák, hogy ha a járóbeteg-ellátás megfelelően működne az országban, akkor az emberek bizonyos részének nem is kellene kórházba kerülnie. A rendelőkben dolgozó orvosokból azonban különösen kevés van az országban, főként az általános orvosok hiányoznak. A probléma az, hogy éppen ezek az orvosok segíthetnének elkerülni, hogy a kevésbé súlyos betegek súlyossá váljanak. A betegek hozzáállása szintén döntő lehet. Szlovákiában az orvosi megelőzés az európai országokkal összehasonlítva különösen rosszul működik.
Addig viszont nehezen járhatnak az emberek a szűrésekre, amíg nincs kihez. Az orvoshiány, valamint a rendszerszintű változtatások az új kormány legnagyobb kihívásai közé tartoznak majd.
Vagyis ön azt mondja, hogy az egészségügy reformjához a finanszírozási modellt is meg kellene változtatni, azon belül is a DRG-rendszert finomítani? Ön szerint enélkül nincs is értelme a reform elindításának?
Pontosan. Az államnak szabályoznia kellene, hogy minden egyes beavatkozásért minimálisan mekkora összeget kötelesek kifizetni a biztosítók az egészségügyi intézményeknek. Ehhez természetesen a biztosítóknak elegendő anyagi forrást kell a rendelkezésükre bocsátani. Nem az a lényeg, hogy egy, kettő, vagy száz egészségbiztosító működik az országban, hanem hogy miért vállalnak garanciát, és hogy ennek meg is legyen a fedezete. Amíg ez hiányzik, addig az alapprobléma sincs megoldva. Úgy gondolom, hogy jelenleg túl nagy hatalom összpontosul a biztosítók kezében: ők határozzák meg, hogy ki maradhat a rendszerben.
És hogyan értékeli magát az optimalizációt, amely során öt kategóriába sorolnák a kórházakat, annak függvényében, hogy milyen bonyolult beavatkozásokat végeznének az egyes intézményekben?
A szocializmus idején is működött egyfajta kategorizálás. Voltak egyes, kettes és hármas besorolású kórházak. Az egyes típusú kórházakban kezdetben négy, majd később öt fekvőbeteg–alaposztálynak mindenképpen működnie kellett, ezek látták el az akut eseteket. Kezdetekben egyes típusú volt például a Dunaszerdahelyi Kórház. A kettes típusú kórházakban már jóval több osztály működött. Ezek közé tartozott annak idején a Komáromi Kórház, 15 – 20 osztállyal. Ha valakinek olyan betegsége volt, amelyet Dunaszerdahelyen nem tudtak kezelni, akkor Komáromba vagy Pozsonyba küldték. A harmadik típusú kórházak voltak a kerületi kórházak. Olyan vidéki betegek kerültek ide, akiket sem az egyesben, sem a kettesben nem tudtak diagnosztizálni, kezelni. Fontos, hogy ez egy hierarchikus felosztás volt, az egyes vagy a kettes beosztású kórház betegeit a hármas kórházaknak el kellett fogadniuk, ha onnan tovább küldték őket. Ma sajnos ez nem így van, gyakran problémát okoz, hogy a „nagy” kórházak nem hajlandók átvenni a bonyolult eseteket.
Az egészségügyi minisztérium javaslata is hasonlót ígér, annyi változással, hogy három helyett öt kategóriát vezetnének be.
Ez való igaz, és szerintem az alapgondolattal nincs is probléma. Viszont definiálni kellene, hogy az egyes típusú kórházaknak milyen osztályokat kell működtetniük, illetve milyen osztályokat működtethetnek. Milyen fajta és milyen terjedelmű SVaLZ-ot kötelesek fenntartani, és természetesen azt, hogy itt a betegellátást a biztosítók kötelesek legyenek finanszírozni. Lényegtelen, hogy három vagy öt kategóriára lenne-e szükség. A probléma sokkal inkább azzal van, hogy jól és hatékonyan, azaz olcsón működő akut kórházakat akarnak megszüntetni, sajnos vidéken, hogy az így felszabaduló pénzt és az egészségügyi személyzetet majd átcsoportosíthassák a megmaradó kórházakba. Pozsony és a nagyvárosok lakosságát a tervezett kórházreform gyakorlatilag egyáltalán nem érinti. Álságos a minisztérium kommunikációja, amely szerint kórházak nem szűnnek meg, csak esetleg rehabilitációs intézménnyé – közösségi kórházzá – alakulnak át. A sürgős eseteket pedig sürgősségi szakrendelők fogják ellátni. Hát ez szakmailag nehezen elképzelhető. Eddig talán senki nem vette észre, de a benyújtott törvénytervezetben ezekkel az úgynevezett közösségi kórházakkal a biztosítóknak nem kell leszerződniük, tehát effektíve bármikor megszűnhetnek, azaz a régió tényleg elveszítheti az egyetlen megmaradt nagyobb egészségügyi intézményét.
Tehát ön szerint is ez tulajdonképpen jó néhány kórház bezárását jelenti – az egészségügyi minisztérium szerint viszont csak átalakításról van szó.
A rehabilitációs intézmények nem akut ellátást nyújtó kórházak. Egyébként ilyenekre is egyre nagyobb szükség lesz. Nyugaton az ilyen intézményeket rehabilitációs klinikáknak nevezik (lásd Schwarzwald Klinik).
Ön szerint nem kellene átalakítani a vidéki kórházakat ilyen intézményekké?
Ha a betegek érdekeit nézzük, nekik az a legjobb, ha a sürgős egészségügyi problémájukkal minél kevesebbet kell utazniuk. Nem mindegy, hogy egy Komáromi járásban élő pácienst a helyszínen kezelnek, vagy pedig át kell szállítani Érsekújvárba, esetleg Nyitrára. 70–100 kilométeres távolságokról beszélünk, amit 30 percen belül kellene megtenni. Arról nem is beszélve, hogy a sürgős eseteknél minden egyes percnek komoly jelentősége van, akár életek is múlhatnak rajta. Vegyünk egy példát: egy idős személyt a családja beviszi a komáromi intézménybe, annak sürgősségi szakrendelőjébe. Mivel laikusok, nem tudják, hogy a beteg egészségügyi állapota mennyire súlyos. Ott majd közlik velük, hogy a betegnek akut kórházi ellátásra van szüksége. Innentől kezdve a szállítás csak mentővel lehetséges. Rengeteg értékes percet, akár órákat vesztegetnek el így.
Azt mondja, hogy a minisztérium által emlegetett 30 perces elérhetőség pusztán elméletben működik?
Ha visszatérünk az előbb említett példánkra, nem mondhatjuk az idős beteg családjának, hogy vigye tovább, ez orvosi és jogi problémákat vethet fel. Lehet, hogy ötször, akár tízszer annyi gyorsmentő fog kelleni, mint amennyi most a rendelkezésünkre áll.
Vagyis összegezve, ön szerint a kórházhálózat optimalizációja jó elképzelés, de a közösségi szintű kórházakban nem szüntetné meg a sürgősségi ellátást?
Én az akut kórházakat, ott ahol lehet, nem szüntetném meg. Abszurdnak, szakmailag megalapozatlannak tartom a déli régió 3–4 kórházának a tervezett „átalakítását”, valójában ennek a formának a megszüntetését. A sürgősségi ellátás bebiztosítása viszont minden egyes egészségügyi intézménynek már most a kötelessége, csak nem mindegy, hogy azt milyen – kórházi vagy ambuláns szinten – végezzük.
Ejtsünk még néhány szót a szakorvosok hiányáról, amely már hosszú évek óta komoly problémát jelent a szlovák egészségügy számára. Mennyire érinti a déli területeket az orvoshiány?
A déli vidékeken az egészségügyi dolgozók, főleg a szakrendelők hiánya komolyan érződik – minél távolabb vagyunk Pozsonytól vagy Kassától, annál inkább kirívó. A probléma azzal kezdődik, hogy a szakorvosi rendelők minimális számát megyei szinten határozzák meg. Csak ezekkel a szakrendelőkkel kötelesek a biztosítók szerződést aláírni. Így történhet meg, hogy míg a déli területeken szakorvos hiány van, addig – papíron – azaz megyei szinten általában elegendő rendelő van, a kvóták be vannak töltve. Viszont elegendő lenne a szakrendelők minimális számát járási szinten meghatározni. Ehhez semmiféle kórházreformra vagy más reformra, pénzinjekcióra nem lenne szükség, csak egy kis elhatározásra, akaratra. Ha tényleg javítani akarnánk a betegellátás minőségén, akkor sok mindent már most meg lehetne oldani.
Később Németországban is dolgozott, vendégtanárként, így jól ismeri az ottani egészségügyi rendszer működését.
Hazatérése után először a pozsonyi Szent Erzsébet Egyetemen, majd a komáromi Selye János Egyetemen is vállalt tanári állást.
Tavaly Zuzana Čaputová köztársasági elnök professzorrá nevezte ki.
A helyzetet tovább nehezíti, hogy a tárca egyelőre nem tette közzé, mely intézményeket alakítanának át közösségi kórházzá. Az optimális kórházhálózattal kapcsolatos tervezetet csak 2022 végén akarják közzétenni.
Ellenérvek
Szintén gyakori ellenérv a reformmal kapcsolatban, hogy nem oldja meg a legnagyobb problémát, vagyis a munkaerőhiányt. Ezt nemcsak az ellenzéki politikusok, hanem a szakszervezetek is kifogásolják. A tárca azonban azzal érvel, hogy a több mint 1 milliárd eurós helyreállítási alapból több száz milliót fordítanak majd a modernizációra. Eliášová állítja, a jobb munkafeltételek bizonyos mértékig megakadályozhatják az orvosok elvándorlását.
Marián Petko, a Szlovák Kórházszövetség (ANS) igazgatója viszont azt mondja, az egészségügyi dolgozók visszacsábításához magasabb fizetésekre lenne szükség. Ez ugyan nem része a reformnak, de Eliášová szerint már ezen is dolgozok a minisztérium.
Peter Visolajský, a Szlovák Orvosszakszervezet (LOZ) vezetője elsősorban azt kifogásolja, hogy a tárca nem fordít elegendő figyelmet a rendelők megreformálására. Állítja, ahhoz, hogy a kórházi ellátás megfelelően működjön, elsősorban a járóbeteg-ellátás minőségén kell javítani.
Bár a sajtóban gyakran csak kórházreformként emlegetik, azonban Eliášová hangsúlyozza, hogy a reformtervezet a rendelők helyzetén is javítana. A tárca évente értékelné át a rendelőhálózatot, meghatározná, melyek azok a régiók, ahol kevés a háziorvos, és különféle kedvezményeket – például anyagi támogatást – ajánlana azoknak a fiatal orvosoknak, akik ezekben a régiókban nyitnának rendelőt. Ez azonban csak az első lépés lenne, a későbbiekben újra meghatároznák az általános orvosok hatáskörét, csökkentenék az adminisztratív terheket, valamint a fizetésemelést is terveznek.
A munkaerőhiány ugyanis nemcsak a fekvő-, hanem a járóbeteg-ellátásban is megmutatkozik, viszont mindeddig nem voltak pontos adataik arról, hogy mely régiókban számít kritikusnak a helyzet. A 2008-ban elfogadott módszer még megyei szinten határozta meg, legalább hány rendelőre van szükség ahhoz, hogy a járóbeteg-ellátás biztosítva legyen. A tárca most változtatott ezen: egyrészt nem megyéket, hanem járásokat vizsgál, másrészt pedig nem a rendelők minimális, hanem az optimális számát határozza meg.
Legalább 600 szakember
A minisztérium szerint az új módszernek több előnye is van. Figyelembe veszi például az adott járásban megfigyelhető demográfiai változásokat, és évről évre ehhez igazítják hozzá, mi számít optimális számú rendelőnek. További előrelépés, hogy a tárca pontosabb képet kap arról, mely régiókban a legrosszabb a helyzet, így célzott támogatásokkal próbálhatnak meg javítani a munkaerőhiányon.
A tárca elemzése alapján jelenleg 2404 általános orvos és 1216 gyermekorvos biztosítja a rendelői hálózat működését. Ahhoz azonban, hogy a rendszer optimálisan működjön, még legalább 400 általános orvosra és a 223 gyermekorvosra lenne szükség. A helyzet ráadásul a következő években csak nehezebb lesz, hiszen ahogy a minisztérium is megállapítja, az általános orvosok esetében az átlagéletkor 57 év, és több mint 40 százalékuk 63 évnél is idősebb, ami azt jelenti, hogy bármikor nyugdíjba vonulhatnak. A gyermekorvosoknál még rosszabb a helyzet, esetükben az átlagéletkor 59 év, és közel 50 százalékuk már 63 év felett van.
Vágsellye gondban lehet
A minisztérium elemzői olyan tényezőket figyelembe véve, mint a rendelők elérhetősége, kapacitása, vagy a már említett átlagéletkor, négy különféle kategóriába sorolták Szlovákia járásait: bebiztosított, rizikós, kockázatosan hiányos, valamint kritikusan hiányos járások. Ami a háziorvosok hálózatát illeti, a bebiztosított járásokból van a legkevesebb, mindössze hat sorolható ide (a Puhói, a Zólyomi, a Kassai, a Bártfai, a Mezőlaborci és a Sztropkói járás). A rizikós járások – vagyis ahol a közeljövőben probléma lehet a munkaerőhiánnyal – közé tartozik a keleti és a déli régiók egy jelentős része is, egyebek mellett olyan magyarlakta járások, mint például az Érsekújvári, a Nagykürtösi, a Losonci vagy a Tőketerebesi járás. A kockázatosan hiányos régiók között szintén találni magyarlakta területeket, például a Dunaszerdahelyi, a Komáromi, a Galántai vagy a Rimaszombati járást. A legrosszabb helyzetben lévő, vagyis a kritikusan hiányos járások közé már nem nagyon kerültek magyarlakta régiók, egyedül a Vágsellyei járást érdemes kiemelni.
Sehol sincs biztosítva
A gyermekorvosi hálózat szempontjából még rosszabb a helyzet, itt egyetlen bebiztosítottnak mondható régió sincs. A hálózat javarészt a rizikós és a kockázatosan hiányos járásokból tevődik össze. Az előbbihez sorolható a délnyugati és a délkeleti régiók nagy része, így a legtöbb magyarlakta járás is. A kockázatosan hiányos csoportba főként az északi országrészek kerültek, de ide tartozik például a Galántai járás is. A gyermekorvosok hiánya leginkább a középső országrészt érinti, magyarlakta szempontból a kritikus helyzetben lévő járások között van a Rimaszombati és a Nagykürtösi járás.
Támogatás
Az egészségügyi minisztérium az Európai Unió helyreállítási alapját felhasználva vissza nem térítendő anyagi támogatást ad az új rendelők megnyitására azokban a járásokban, ahol kritikus a munkaerőhiány. Összesen 10 millió eurót különít el erre a célra. A tárca a megyei önkormányzatokkal együttműködve meghatározta azokat a konkrét településeket is, ahol mindenképpen szükség lenne újabb rendelőkre. A kérvényezők ilyen esetben akár 60 ezer eurós támogatást kaphatnak. Emellett a minisztérium honlapján arról is találnak információkat, hogy adott település kínál-e kedvezőbb feltételeket az új rendelőt nyitó orvosoknak, mint például kedvezményes lakhatási feltételek vagy akár olcsóbb bérleti díj. A minisztérium 170 új rendelőt akar nyitni az említett összegből. Az első pályázati felhívásokat várhatóan már augusztusban közzéteszik. A tárca hangsúlyozza, hogy olyan orvosok is jelentkezhetnek a támogatásért, akik még nem szerezték meg az engedélyt a rendelő megnyitására, illetve olyan szakemberek is, akiknek már van engedélye, de egy újabb rendelőt akarnak nyitni.
Konkrét esetek
A munkaerőhiányból fakadó problémákra az utóbbi hetekben több konkrét példát is láthattunk. Az egyik a rózsahegyi sürgősségi gyermekrendelőt érinti, ahol nemrégiben nyolc gyermekorvos adta be a felmondását. Az esetről elsőként az aktuality.sk hírportál számolt be. Jana Nosková, az intézmény üzemeltetője azt mondta, vele együtt eredetileg kilencen vállaltak készenléti szolgálatot. A rendelő a hétköznapokon délután 4-től este 10-ig, hétvégente, valamint ünnepnapokon pedig reggel 7-től este 10-ig tart nyitva, vagyis az orvosok a rendelési óráikon kívül teljesítik a szolgálatokat. Nosková szerint a probléma akkor kezdődött, amikor az egyik idősebb orvos nyugdíjba vonult. Mivel nem sikerült helyette újabb szakembert találni, ezért a továbbiakban nyolc orvossal működött volna a rendelő. Ebbe azonban a többi gyermekorvos nem egyezett bele. Amíg kilencen voltak, addig elég volt havi három ügyeletet vállalniuk, egyet hétvégén és kettőt hétköznapokon. Így azonban már legalább havi négy szolgálatot kellett volna teljesíteniük, amit túlságosan megterhelőnek ítéltek meg, ezért nyújtották be a felmondásukat. Nosková jelenleg úgy próbálja megoldani a helyzetet, hogy a helyi kórház gyermekgyógyászati osztályának munkatársaival tárgyal.
Vladimír Lengvarský az esettel kapcsolatban azt mondta, szerinte eleve felesleges a rózsahegyi intézmény üzemeltetése, hiszen a városban van kórház is, ahol több gyermekorvos dolgozik. Hasonlóan fogalmazott a nem messze található alsókubini sürgősségi rendelőről is.
Rendelők is megszűnnek?
Ezen a példán keresztül is látható, hogy a munkaerőhiány milyen formában mutatkozik meg a járóbeteg-ellátásban. A gyermekorvosok hiánya az egész országban érezhető, így a közeljövőben szinte bármelyik intézményben hasonló helyzet alakulhat ki. A Pravda napilap értesülései szerint például Nyitrán is problémákba ütközik a sürgősségi gyermekrendelő üzemeltetése, mivel az orvosok itt is túlterheltek, ráadásul sokan már nyugdíjas korban vannak, ezért nem bírják az állandó nyomást.
Az egészségügyi miniszter azt mondta, a közeljövőben át kell értékelni a sürgősségi rendelők hálózatát. Jelenleg 56 ilyen intézmény működik az országban, de a tárcavezető szerint csökkenteni kell a számukat.
„Az állam már nem tud biztosítani egy ilyen sűrű sürgősségi gyermekrendelői hálózatot. Ráadásul szerintem nincs is ennyire szükség”
– jelentette ki. Hogy az átértékelésre pontosan mikor kerül sor, és milyen rendelőket érinthet, egyelőre nem pontosította.
Richard Raši (Hlas) korábbi egészségügyi miniszter sajnálatosnak tartja, hogy máris az intézmények bezárását fontolgatja a tárca. Szerinte keresniük kellene a megoldásokat arra, hogyan lehetne ezeket a rendelőket fenntartani. A Hlas képviselője állítja, meg lehetne határozni egy átmeneti időszakot, amely során megpróbálnák vonzóbbá tenni az ügyeletet az orvosok számára. Ez idő alatt kezdeni kellene valamit a munkaerőhiánnyal is.
„Az utóbbi két évben semmit sem tettek az ügyben”
– fogalmazott Raši.
Megosztott orvosok
Lengvarský ötlete az orvosokat is megosztja. Pavel Oravec, a Szlovák Orvoskamara (SLK) vezetője például egyetért a miniszterrel. Úgy véli, a hálózatot úgy kellene beállítani, hogy a megfelelő elérhetőség mellett az adott közigazgatási egység személyzeti lehetőségeit is figyelembe kellene venni. Rámutatott, hogy bizonyos régiókban van elegendő gyermekorvos a sürgősségi rendelők üzemeltetésére, viszont vannak olyan országrészek is, ahol havonta öt vagy több ügyeletet kell vállalniuk. Oravec szerint ez rendkívül megterhelő, az ideális az lenne, ha legfeljebb havi kétszer kellene szolgálniuk.
A Szlovák Kórházszövetségnek (ANS) azonban nem tetszik az a javaslat, hogy a sürgősségi rendelőkben szolgáló orvosok feladatait a kórházak gyermekgyógyászati osztályainak munkatársai vegyék át. A szövetség hangsúlyozza, hogy a kórházakban dolgozó orvosok már eleve leterheltek, ezért nem jó ötlet újabb feladatokat akasztani a nyakukba. A gyermekgyógyászati osztályokon gyakran életveszélyes esetekkel kell foglalkozniuk, ezért az ANS nehezen tudja elképzelni, hogy emellett még a sürgősségi ügyeleteket is bevállalnak az orvosok. Ráadásul a minisztérium készülő kórházreformja csak tovább fogja csökkenteni a gyermekgyógyászati osztályok számát, így a rendelők megszüntetésével kérdésessé válik a gyermekek ellátásának biztonsága, állítja a szövetség.
