Éppen Kínába szerződött Liu Shaolin Sándor edzője, amikor Bandika és Ervin megtudta, hogy Ferenc pápa nyugdíjba akar vonulni. A rettenthetetlen rókagombához címzett, erdő széli kiskocsmában ültek, és nézték, ahogy az eső tönkreteszi aznapi terveiket. Ilyenek a tervek, barátom – röpített egy rumot a garatjába Ervin. De én még mindig azt mondom, hogy jobb ma egy Vihorlat, mint holnap egy szigorlat. Sárban pedig nem túrázok, úgyhogy ezennel tudatom önnel, hogy a következő busszal hazamegyek. A következő buszon rajta leszek én is – bólintott Bandika, és beszippantotta a rönkasztalon várakozó stampedli borovicskát. Egyébként pedig a pápa is ember, úgyhogy joga van a nyugdíjhoz, nem? De, felelte Ervin, majd paradicsomot, szalonnát, zöldpaprikát vett elő. Most megmutatom magának, hogyan kell az uzsonnából tízórait csinálni. Mert hogy ezt már haza nem cipelem, az biztos.

A rádióból Jaromír Nohavica dala recsegett, az, amelyikben arról énekelt, hogy amíg éjszaka írt, az íróasztala mellől egy egér figyelte őt. A pápa azért pápa, hogy azt csinál, amit akar, jelentette ki Bandika, majd bólintott, jelezve, hogy egyetért a saját maga által mondottakkal. Meg a másik, a hogy is hívják… Parancsol? – kérdezte két szelet szalonna közt Ervin. Tudta jól, hogy Bandikának nincs szüksége kilométerekre ahhoz, hogy elfáradjon, más belügyeibe viszont nem szeretett avatkozni. Nem az, csak mondom, ha már így ráérünk, megkérdezem, nincsenek-e álmatlan éjszakái amiatt, hogy Kína hadgyakorlatozik Tajvan mellett, erejét demonstrálandó – vette vissza a szót Bandika, miközben a terasz alá rohant két rommá ázott cseh kerékpáros. Na schledanou – köszöntötte őket, de amazok jelezték, hogy mivel örülnek, hogy ideértek, még maradnának egy picit.

Nincsenek, felelte Ervin, majd félbevágott egy paradicsomot. A gyengébbek előtt mindig jól megy az erődemonstráció, tudja. Az okos ember nem mutatja meg az erejét. Ha ugyanis az ellenfél tudja, mit tudunk, arra is következtethet belőle, hogy mit nem. De ha már így kérdezi, mitől nem tudok aludni, elárulom. A legyektől. Sok a légy idén, a fene tudja, miért. Talán kellene kezdenünk velük valamit. Fejleszthetnének nekünk áramot, vagy fűthetnénk velük. Lehet, hogy ingyen is megtennék, ha megtalálnánk velük a hangot. De még a legyeknél is jobban zavar, hogy most ezek miatt az úgynevezett sztártémák miatt, mint a nyersanyagok, meg az étolaj ára, meg a háború, meg a tankolás, meg a többi, hogy most ezek miatt megint csak a lényegről vonják el a figyelmünket. Amit már évek óta szajkózunk, hogy figyeljünk rá, mint a bolti hús, meg a paradicsom minősége, meg a sok reklám, amit megnézetnek velünk. Ezekről most megint nincs szó. Mindenre az lesz a válasz, hogy ne válogass, örülj, hogy van. Mert holnap majd talán nem lesz, aztán hoppon maradunk. Hoppon? – kapta fel a fejét Bandika. Hoppon – bólintott Ervin. Négy perc múlva pedig megérkezett a busz, és nem maradt a teraszon más, csak a két elázott cseh turista.

A szerző a Vasárnap munkatársa