Miután elballagtunk, más-más iskolákban folytattuk tanulmányainkat, és sokakkal nem találkoztunk éveken keresztül. Telt-múlt az idő, s 53 év után egy osztálytársnak az az ötlete támadt, hogy találkozót kellene szervezni. Ez a találkozó meg is valósult július 9-én. Mondanom sem kell, hogy számunkra, akik részt vettünk rajta, örökké emlékezetes, nagyon szép nap marad. Sajnos, nem tudtak mindenkit elérni a szervezők, de így is szép számmal összejöttünk. Az egyik osztálytárs piros szegfűvel fogadta az érkező nőket, ami nagyon jólesett. Ám a legszebb az volt, hogy mindkét osztály, A és B osztályfőnöke is elfogadta a meghívást. Sajnos a B-seké mégsem tudott eljönni, de az A-soké a feleségével – aki szintén a mi tanító nénink volt –, vagyis a Csizmadia házaspár ott voltak velünk. Nagyon megható beszédet mondott, és örömét fejezte ki, hogy ennyi év után láthattuk, hallhattuk egymást. Ezután gyertyát gyújtottunk, és megemlékeztünk volt tanítóinkról és osztálytársainkról, akik már nem lehettek velünk. Utána elbeszélgettünk, cseréltük a telefonszámokat, fogyasztottuk az utánozhatatlan géresi bélest meg a többi finomságot. Mivel találkozónk a természetben volt, már a bográcsból éreztük a gulyás ínycsiklandó illatát. Az ebéd utáni desszertünk pedig egy nagyon finom házi szamócatorta. Minden csodálatos volt, de leginkább az, hogy a 14-15 éves gyerekekből lett 68-69 éves férfiak, nők és tanítóik együtt szórakozhattak, és emlékezhettek a diákévekre.

Ezért a szép napért köszönetet kell mondani a szervezőknek, Tarr Ilonának, Géresi Katalinnak és Józsefnek, valamint Gergely Annának. Osztálytársainknak, azoknak is, akik nem voltak jelen, és kedves tanítóinknak minden jót, egészséget kívánok, hogy a következő alkalommal is együtt lehessünk.

Széles Valéria, Csány