II. Erzsébet angol királynőt, a legrangosabb vendéget, aki 2008-ban Szlovákiában járt, szintén Kicka Enikő csokrával tisztelték meg Poprádon. A Magas-Tátra önkormányzata már több alkalommal rendelt tőle csokrokat, virágdíszítést, és rögtön rá gondoltak a brit uralkodónőnek adandó bokréta kapcsán is. „Amikor felhívtak, rögtön fel sem fogtam, micsoda megtiszteltetés ért, máris azon kezdett járni az agyam, mit fogok csinálni. Tudtam, hogy a protokoll kicsi, könnyű csokrot kíván, amely jól fogható, és azt is rögtön elhatároztam, hogy a tátrai természetet fogja jelképezni a kompozíció. Nehezítette a dolgomat, hogy nem tudhattam, milyen ruhát visel majd a királynő, és azt sem, milyen virágokat kapott előtte, hiszen ő még csak a repülőn ült, amikor én már elküldtem a csokrot. Ezért elsősorban abból indultam ki, hogy a Tátrában fogják átadni neki, és rózsa meg a hortenzia mellé csipkebogyót, áfonyát, bükkfalevelet, törpefenyőcserjét, orbáncfüvet raktam bele. Én készítettem erre az alkalomra a köztársasági elnök feleségének csokrát is, kétféle rózsából, hortenziából, orbáncfűből meg borvirágból, azaz bouvardiából – ezt lilás színekbe árnyaltam. Két nappal a tátrai látogatás előtt kötöttem meg a csokrokat, de nem féltem, hogy elhervadnak, mert tudtam, hogy a teljesen friss virág két hétig kibírja. Csak azon izgultam, illik-e majd a művem a királynő ruhájához; de mintha a csokorhoz öltözött volna: prémgallér volt rajta.”

Hasonló csokrot, mint az angol uralkodónőnek, bárkinek készít Kicka Enikő, de ugyanolyat nem, mert egyetlen csokrot sem kötött meg soha kétszer. Mindegyik egyedi, mint ahogy maga a vásárló és a megajándékozandó is. Amikor nála jártunk, épp egy kedves vevőjének kötött csokrot a felesége szülésnapjára, mellé két kicsit, amelyet a gyerekeik adnak át. Évekkel ezelőtt ő készítette a fiatalasszony menyasszonyi csokrát; azóta visszajárnak hozzá, és a virágokon át életük minden jelentős eseményének tanúja. „Ez jóval több, mint hogy bejönnek egy üzletbe, és vesznek valamit: ez már bizalmi kapcsolat, amelyet minden alkalommal, minden csokorral újra ki kell érdemelni. Nagyon nagy dolog, hogy az angol királynőnek készíthettem csokrot, de ugyanilyen fontos számomra az is, ha egy ismeretlen férfi bejön, és a szerelmének szeretne virágot vinni. Mindenkinek megvan a saját királynője, és minden hölgy megérdemli a szeretettel adott virágot. Nem kell ehhez különösebb alkalom sem, de ünnepnapot virág nélkül megülni igazán vétek.