Így jellemezte a kormánykoalícióban uralkodó állapotokat, azt azonban elhallgatta, hogy ebben a zavarosban eredményesen halászik.

Boris Kollár vállalkozói és politikusi előéletéről sokan és sokszor írtak. Ezért mindannyian ismerjük fiatalkori tévelygéseit a pozsonyi alvilágban, ahol maffiózókat szolgált ki, többek között valutaüzérként. Érdemes megemlíteni azt is, hogy magiszteri tudományos fokozatát csaknem ötvenévesen, a nem éppen jóhírű szakolcai főiskolán plágiummal szerezte meg. Amiről az egyik sajtótájékoztatón teátrális mozdulattal mondott le, miután a csalás kiderült.

Mindenfajta moralizálást kerülve állapítom meg, hogy jelenleg ez a személy nem kevés választópolgár szavazatainak köszönhetően Szlovákia második közjogi méltósága, aki a rendszerváltást követően a hasonszőrű alakokhoz hasonlóan igyekezett tisztára mosni, tovább gyarapítani valószínűleg többmilliárdos vagyonát, amit a nehezen induló, de mára már sikeres politikai karrierjének köszönhetően el is ért. Számos tény igazolja, hogy parlamenti képviselőinek létszáma alapján ugyan az OĽaNO a legnagyobb kormánypárti frakció, mégis – nagyon kevés kivételtől eltekintve – Boris Kollár érdekeinek megfelelően születnek a döntések a nem különösebben tisztelt házban. A sok példa közül a tegnapelőttit említem csupán. A kormányprogramban is szerepel az a terv. hogy a büntető törvénykönyv időközben elhíresült 363-as cikkelyét módosítják, amivel korlátoznák a főügyész mozgásterét, aki máig egyedül dönthet a meggyanúsított vagy vizsgálati fogságba került polgár felmentéséről, ahogy többször meg is tette. Ennek köszönhetően jutott ki a börtönből Vladimír Pčolinský volt titkosszolgálati főnök, Kollár egyik bizalmasa, s egyelőre nem került oda az ugyancsak korrupcióval gyanúsított Peter Borguľa, a Sme rodina parlamenti képviselője. Több mint érdekesség, hogy egyetlen támogató szavazaton múlt, hogy a tervezet nem került második olvasatba, többek között a bűnüldözők látókörébe került Igor Hus miatt. Matovič pártjának egyetlen képviselőjeként voksolt az indítvány ellen. Alighanem a főügyész kegyeit kereste. Matovič jól tudja, ki az úr az immár hárompárti kormánykoalícióban, ezért vélekedett úgy, hogy ezt a cikkelyt a parlamenti többség nem módosítja. Azt nem tette hozzá, hogy azért sem, mert Kollár így akarja.

Aki egyébként az elmúlt hónap végén olyan törvénytervezetet nyújtott be, amellyel az akkor már a végnapjait élő négypárti kormánykoalíció vezetőit akarta észhez téríteni, ami nem sikerült neki sem. Az előrehozott parlamenti választást törvényesen lehetővé tevő, alkotmánykiegészítő javaslata viszont nem került le a napirendről.

Richard Sulíkék előre beharangozott módosító beadványa miatt korántsem biztos, hogy a többség megszavazza. Kollár azonban minden eshetőségre felkészülve, amolyan pávakakasként lejt egyre nyilvánvalóbb násztáncot a jelenlegi ellenzék, főleg Peter Pellegrini előtt. Újabban Robert Ficóra is kacsintgat. Többször hangoztatta, hogy jobboldali szélsőségesekkel nem bratyizik, mégis befogadta pártjának frakciójába Jozef Šimkót, Rimaszombat polgármesterét, aki Marian Kotleba pártjának listáján került be a törvényhozásba. A házelnök e hét elején a jobbközép pártok pozsonyi tanácskozásán – amelyen a lengyel kormányfő és a magyar igazságügyi miniszter is részt vett – hithű konzervatívnak álcázva önmagát, bőszen szidta a hazai liberálisokat. Senki sem kérdezte meg tőle, vajon a deklarált értékrendje miként fér össze azzal, hogy 12 gyermekét tíz nő szülte neki, akikkel az élettársi kapcsolatait úgy váltogatja, mint a ruhaneműjét. Ahogy a nézeteit, amelyeket mindig saját érdekeihez meg a polgárok többségének elvárásaihoz igazít.

További tündöklése vagy bukása attól függ, vajon az előrehozott vagy a 2024-ben esedékes választásig mennyien ismerik fel a házelnök mézesmázos szavai mögött rejlő gátlástalan önzését.