A miniszterelnök 5,5 milliárd eurót remél az országunkat megillető uniós pénzek átcsoportosításából, másfelet pedig a nálunk megtermelt villanyáram külföldi eladásából származó nagy haszon visszaszolgáltatásából. Hazai szakértők meglepődtek a kormányfő kijelentésein, habár mértékadó hazai elemzők a jövő évi kilátásokat illetően valóban borúlátók. A legoptimistábbak minimális gazdasági növekedéssel, mások még ennyivel sem számolnak. Akadnak, akik a gazdasági hanyatlást, vagyis a recessziót sem zárják ki. A pozsonyi jegybank 2023-ra 18 és 22 százalék közötti inflációt jelez, ami alaposan megkopasztja a pénztárcánkat meg a bankszámlánkat. Ám országos gazdasági csődöt egyikük sem vár.

A gyalogpolgárok mégis megdöbbentek a kormányfő válaszait ismertető hazai sajtóbeszámolókon. Főleg azért, mert idehaza az aktuális gazdasági helyzetünk kapcsán Heger a rá jellemző kincstári optimizmussal és mellébeszéléssel igyekezett eloszlatni aggodalmaikat, amelyek elsősorban sokasodó megélhetési gondjaikból adódnak. Ráadásul az esti tévéhíradókból és egyéb médiumokból naponta zúdulnak rájuk a cégek, az iskolák, a kórházak, az önkormányzatok egyre elviselhetetlenebb anyagi problémáiról tudósító hírek. Heger azonban idáig úgy viselkedett, mintha mindezt nem tudatosítaná. A pozsonyi közrádió Szombati dialógusok című politikai vitaműsorában magabiztosan jelentette ki, hogy kormánya képes „átvezetni az országot a gazdasági válságok háborgó tengerén”.

A valóság merőben más. Leállította a termelés nagy részét a garamszentkereszti Slovalco, a kassai US Steel hatszáz alkalmazottat bocsátott el. Máshol is erre kényszerülnek. A vágsellyei Duslo felfüggesztette az agrárium számára égetően fontos műtrágyák és más termékek gyártását. Az ügyvezető igazgató keserűen állapította meg: Európában már csak két olyan országról tud, amely idáig egyetlen centtel sem segítette a nagy bajba jutott gyárakat és a vállalkozókat. Ez pedig Málta, ahol nincs ipar. A másik tétlenkedő meg Szlovákia, amelynek a kormánya csak ígérget.

Nyilvánvalóan a jelenlegi kabinet megalakulása óta a bennünket sem kímélő világjárvány, idén pedig az elharapózó gazdasági válság miatt nincs könnyű helyzetben. Sehol a világon nincs, máshol viszont nem tétlenkednek. Hosszasan sorolhatnánk, akár csak a szomszédainknál milyen célirányos támogatásokkal segítenek a rászorulókon.

Sajnos, nálunk a közügyek iránt jórészt még mindig érzéketlen testület csődközeli helyzetbe sodorhatja országunkat. Még az egészségügyben is. Az illetékesek hónapokon át tárgyalgattak az érintettekkel anyagi és egyéb követeléseikről, de egyezségre máig nem jutottak. Egy ideig azért sem, mert a pénzügyminiszter gonoszságból alaposan beszűkítette Vladimír Lengvarský tárcavezető mozgásterét. Így aztán mintegy kétezer szakorvos megelégelte a szócséplést, és beadta a felmondását. Ha decemberben valóban külföldre távoznak, akkor a legtöbb kórház, talán nem kevés rendelőintézet is, képtelen lesz a betegek ellátására. Heger most rémülten kérleli őket, maradjanak, ne tegyék túszukká a polgárokat. Végre béremelést kaphatnak, ám ők emellett munkahelyi körülményeik lényeges javítását, a kórházak jobb finanszírozását követelik. Nem szóbeli igéretekben, hanem az intézkedések ütemtervét is tartalmazó írásos dokumentumban.

Eduard Heger végre tudatosíthatná: növeli, ki elfödi a bajt. Ha erre képtelen, akkor kormányával együtt értelmetlen jajkiáltások és parasztvakító ígérgetések helyett mielőbb távoznia kellene e felelősségteljes tisztségből.