1. Trambulin. Népszerűek manapság a kékes-feketés színekben forgalomba hozott trambulinok. Szinte minden gyerekes háznál látni ilyet. A lakosság tetemes része előszeretettel hangsúlyozza gyerekességét, ezért a trambulinok terjedésén csodálkozni nincs mit. Hiba viszont, ha a felnőttek csupán a tizennyolc éven aluliak szórakoztatásának eszközét látják ebben a pompás eszközben, hiszen kortól függetlenül mindenkinek segít, aki nem tudja, menjen vagy maradjon. A trambulinon ugrálva egyszerre lehet olyan érzésünk, hogy helyet változtatunk, közben mégsem megyünk sehová. Aki tehát a címben szereplő dilemmával küzd, naponta háromszor is igénybe veheti a trambulint. Először csak rövid ugrabugrálással kezdjen, mert úgy fogja érezni, mintha az agya szét akarná nyomni a koponyavarratait.

2. Burgonya. Ősi profán gyógymód, hogy ha nem tudjuk eldönteni, mit szeretnénk, üljünk le egy székre, húzzuk ki magunkat, vegyünk nagy levegőt, és mondogassuk hangosan egymás után a „burgonya” szót, sokszor. Van, akinek már négyszáznál habzik a szája, az edzettebbek simán elburgonyáznak tízezerig. Ügyeljünk arra, hogy közben azért legyen otthon valaki, ha esetleg mentőt kellene hívni. Ők aztán majd eldöntik, hogy maradunk vagy megyünk.

3. Meglepetés. A meglepetés azért hatásos, mert kizökkent minket a megszokottból. Felnyitja a szemeinket, és rájövünk, hogy amiről szentül hittük, hogy így van, arról most kiderült, hogy nem így, hanem úgy. Vagy amúgy. Vagy még amúgyabban. Persze eddig ez a nesze semmi fogd meg jól kategóriája, úgyhogy rá is térünk a mi kis meglepetésünkre, ami nem más, mint a szóda, amelyet most csak azért említünk, mert nem említjük, holott az előző héten azzal riogattunk, hogy ismét lesz róla szó. Hát kérem, nem lesz róla szó, úgyhogy csak azért írtuk le a dolog nevét, hogy mindenkit biztosítsunk róla: ez az a valami, amiről most nem lesz szó.

4. Menettérti jegy. Igen, a retúrjegyről van szó, amellyel nemcsak elutazni tudunk, hanem hazautazni is. Itt nem nagyon van mit magyarázni, úgyhogy megemlítjük a fiatalembert, akivel egyszer Pozsonyból Érsekújvár irányába utaztunk, véletlenül egy fülkébe kerülvén. Mi jön most? – kérdezte Galánta után. Mondom, Sellye. Igen? Akkor már elhagytuk Lévát? Nem, mondom, az Ság. Miután azt is megvitattuk, hogy Dunaszerdahely vagy Párkány van-e messzebb (már nem is emlékszem, mitől), kifejtette, hogy eszméletlen pénzkidobásnak tartja a vonatjegy árát. Gondolj bele, leszállsz a vonatról, és dobhatod a kukába. Onnantól kezdve semmit nem ér. Csak bólogattam, nem jutott eszembe a megoldás. A retúrjegy.

5. Rendeld meg a Vasárnapot. Ha gondot jelent a járás, kérj a szülinapodra egy féléves Vasárnap-előfizetést. Ha nem válik be, akkor az egész éves lesz a neked való.