Annie Ernaux a kortárs francia regény egyik meghatározó alakja. Művei önéletrajzok – mert számára az irodalom elsősorban önvallomás. Stílusa világos és analitikus, az „érzelmeskedés” távol áll tőle, ám az emberek és az élethelyzetek, amiket ábrázol, mégis szenvedélyességgel és empátiával teltek.

1940-ben született egyszerű munkáscsalád gyermekeként. Szüleinek kávéházuk és egy közértjük volt, ő a roueni, majd a bordeaux-i egyetemeken tanult pedagógusnak; 1971-ben modern irodalomból is szerzett diplomát.

Első regényét még az egyetemi évei alatt kezdte írni, ám a kiadók „túl ambiciózusnak” találták. Csak 1974-ben jelenhetett meg Les Armoires vides címmel – Ernaux ekkor már két gyerek édesanyja volt. Már ez a könyv is tele van önéletrajzi elemekkel; egy abortuszon átesett bölcsészhallgatóról szól, aki normandiai ifjúkoráról mesél, és arról, hogyan éli meg a vidéki és a városi értelmiségi lét közti ellentmondásokat. Utóbbi téma műveinek visszatérő eleme lesz.

A könyvet titokban írta, miután férje kinevette első kéziratát (azt hazudta neki, hogy a doktori disszertációján dolgozik). Amikor a könyv végül egy neves francia kiadónál, a Gallimard-nál megjelent, Ernaux férje, Philippe a felesége szemére hányta: „ha képes vagy arra, hogy titokban könyvet írj, akkor arra is képes vagy, hogy megcsalj.” Ez a konfliktus végül Ernaux válásához vezetett (erről a La Femme gelée című könyvében ír), amely után Ernaux úgy döntött, számára tökéletesen kielégítőek lesznek a férfiakkal való alkalmi kapcsolatok is. Egy kelet-európai, házas diplomatával való románcáról ír Passion simple című könyvében – ebből (ahogy más műveiből) filmadaptáció is készült. Ekkor már teljesen elhagyta műveiből a fikciót: autobiográfiát ír, és egyre népszerűbb Franciaországban, mert olyan történeteket mesél, amikben rengeteg olvasó viszontlátja saját magát. Christine Détrez francia szociológus ezzel kapcsolatban azt mondta Ernaux munkásságáról, hogy „amikor olvasod, félsz, hogy meglátod benne önmagad, és akkor majd muszáj lesz levonnod a saját végkövetkeztetéseidet, de mégis tovább olvasol”. Détrez úgy gondolja, az írónő könyvei olyan hatással vannak a mai francia nőkre, amilyen hatással de Beauvoir művei voltak az előző generáció számára.

Árulás című regényében letisztult és tárgyilagos stílusban, flashback-technikával eleveníti fel édesapjával való viszonyát, a felnőtté válás útját, és azt, hogyan váltak szülei kemény munkával munkásokból kiskereskedőkké. A könyvért Renauld-díjat kapott. Ez a kisregénye egy másik – édesanyja halálát feldolgozó – szöveggel, az Egy asszonnyal együtt jelenet meg magyarul 1997-ben, Szávai János fordításában a Széphalom Könyvműhely kiadónál.

A most 82 éves írónő eddig 23 könyvet jelentetett meg. A francia kritikusok Évek című, 2008-as történelmi emlékiratát tartják Ernaux magnum opusának. Ezzel robbant be az angol olvasói köztudatba is, amikor 2019-ben Booker-díjra jelölték. Magyarul tavaly jelent meg Lőrinszky Ildikó fordításában a Magvető Kiadónál.

Annie Ernaux igyekszik távol maradni a párizsi irodalmi élettől, de gyakran szólal fel társadalmi és politikai kérdésekben. Kiállt a franciaországi #metoo és a 2018-ban indult sárga mellényes mozgalom mellett is.

Eddig 15 francia író kapott irodal- mi Nobel-díjat, legutóbb Patrick Modiano 2014-ben. Az eddigi díjazottakhoz hasonlóan Annie Ernaux is 10 millió svéd koronával (920 ezer euró) gazdagodik. A díjat hagyományosan december 10-én, a díjalapító Alfred Nobel halálának évfordulóján adják át Stockholmban.