Aki úgy lett elismert és egzisztenciálisan kiemelkedő, hogy valódi teljesítmény áll a háta mögött, különbözni fog azoktól, akiket például a média vagy az online tér emel úgy a magasba, hogy nincs mellettük kapaszkodó. Aki nyomon követi például a valóságshow-k médiahírveréseit a nyertesekkel kapcsolatban, láthatta, hogy sokuknak az élete tört ketté valójában az alatt a pár hónap alatt, hiszen olyan változásokat éltek meg, amiről ők maguk is elhitték, hogy ez a valóság. Több héten keresztül címlapon szerepelni, majd eltűnni a semmiben, komoly pszichés trauma. Mert tény, hogy a valódi világban valódi teljesítmény kell a megmaradáshoz. Nem mindegy tehát, hogy kérészéletű vagy tartósan megtartható sikerről beszélünk. Ahogy az egyszeri szegény lottónyertes, aki váratlan élménnyel gazdagodik, amikor kihúzzák a szelvényét. Először nyilván az öröm jelenik meg, de aztán felüti a fejét egy másik, már negatívabb tudattalan érzelem is, a szorongással vegyes hitetlenség, amit úgy old fel, hogy pár hónap alatt elkölti az egész összeget. Ha nem vagyunk felkészülve arra, hogy nagymértékben változhat az életünk, akkor ez a meglepetésbomba kárt ugyanúgy okoz, mintha baj történt volna. Ha azonban megfeszített, kemény munka áll a siker mögött, akkor is kell hozzá érzelmi támogatás.

Elhinni a siker,t és bízni önmagunkban az önértékelés és önbizalom függvénye lesz. Akinek biztos támasz van a lábai alatt, vagyis magáévá tudja tenni az eredményeit, az átélheti a hosszan tartó elégedettség érzését.

Ha azonban attól tart, hogy ez ingatag, elorozhatják, visszafelé sülhet el, akkor ezt az állapotot is előbb-utóbb szorongások fogják kísérni.

Amikor a nehézségek is jönnek

A filmekből jól ismerjük a hidegfejű bankárok és brókerek világát, és szinte kórrajz pontossággal láthatjuk, hogyan tarol közöttük is a droghasználat. A pénz közelsége, az olykor rekordösszegű juttatások egyes brókereket a legyőzhetetlenség érzetével ajándékozzák meg, más befektetők viszont érzelmi roncsokká válnak a folyamatos teljesítménykényszer miatt. Azok a pszichológusok, akik vezető beosztású tőzsdegurut kezelnek, tudják, hogy betegeik jellemzően a kokainhoz, az ópiátokhoz, ecstasyhoz és marihuánához nyúlnak, de éppoly gyakori a mértéktelen alkoholfogyasztás is. Hiába a hatalmas profit, a függőség azt mutatja, hogy folyamatosan szoronganak. Ha elolvassuk a Hiúságok máglyája című Tom Wolfe-kötetet, jobban megérthetjük azokat az érzelmi mechanizmusokat, melyek láttán egyáltalán nem biztos, hogy irigyelnünk kell a hideg és kemény piaci törvények között dolgozó embereket. Betekintést kaphatunk abba világba, ahol a napi 16-18 órás munka a szokásos adag, és nincsenek érzelmek, csak az üresség és a szorongás. Ez az ára a váratlanul érkező sikernek.

Más esetekben üzletemberek szembesülnek azzal a szorongással, hogy nem képesek elhinni azt, amit elértek. Olykor megtaláljuk ennek hátterében a gyors társadalmi mobilitást, ha egy szegény sorsból jövő gyerekből válik dúsgazdag felnőtt, akkor nagyon meg kell dolgoznia a gyerekkorban megtapasztalt érzelmi határait, hogy elhiggye, ő tényleg megcsinálta, ami elődeinek nem sikerült.

Árucikké váltunk

A fogyasztói társadalomban számos felkészítő tréninget találhatunk önmagunk megfelelő eladására, a sikeres kommunikációra és tárgyalástechnikára. Ez is azt jelzi, hogy át kellett állni egy másik típusú működésre: az ember önmagát mint jó árucikket kénytelen forgalmazni. Ha tehát a sikerességet úgy definiáljuk, mint azt a folyamatot, amelyben ez az eladás jól működik, akkor sikeresek azok az egyének, akiknek jó munkájuk, szárnyaló karrierjük van. Viszonylag ritkán esik szó arról, hogy a sikert nemcsak elérni nehéz, hanem felvállalni is. Hogy nemcsak a sikertelenség okozhat komoly szorongásokat, hanem a siker is. Ennek oldása az optimális önbizalom elérésével lehetséges. Az önértékelésünkben tudattalan érzelmeink között szerepel az énképünk is, mely nem mindegy, hogy pozitív vagy negatív. Amikor utóbbi a jellemző, akkor látjuk, hogy a hiányzó önbecsülés megfosztja az illetőt attól, hogy örülni tudjon, elégedett legyen és nyugodt. A siker csak akkor jó állapot, ha nyugalom kíséri, és nem szorongás attól, hogy bárki elveheti tőlünk.Amikor azt gondoljuk, hogy „le fogunk bukni”, vagy „senki nem hiszi, hogy én csináltam”, valójában megkérdőjelezzük saját képességeinket. Azok a személyiségek, akiknek sikere másoktól (is) függ, sokkal jobban érzik majd a kiszolgáltatottságot. Ezt látjuk még a nagyon híres hollywoodi színészeknél is. Aki abban a helyzetben van, hogy sikere független, annak nagyon kellene örülnie, amikor révbe ér. Ha azonban szorongásokkal küzd és minden napja monitorozással telik, az jelzésértékű arra nézve, hogy nem képes elhinni: neki sikerült.

„Nem elég, ha jó tulajdonságokkal bírunk, tudnunk kell azt is, hogyan bánjunk velük.” (La Rochefoucauld)

Az érzelmek

Az önbizalom tehát mindennek az alapja. Nem a túlzó, hanem az optimális, mely megengedi a hibázást, és nem emel ki úgy a szociális közegből, hogy a sikert a magány kísérje. Mert tudni kell beszélgetni valakivel az eredményekről, kell, hogy legyen legalább egy „empátiás szempár”, aki valóban örül és támogató. Nem irigy és bűntudatkeltő, vagy olyan, aki folyamatosan aggódik, mert ezzel a nyugalmat veszi el, amire pedig a legnagyobb szükség lenne. A siker záloga mindenekelőtt a megfelelő személyes hatékonyság (asszertivitás), a jó önismeret és a rugalmasság, ami lehetővé teszi az optimális megfelelést a kihívásoknak. Ha valakiben van elegendő rugalmasság az új befogadására, akkor tanulni is képes majd, vagyis fejleszteni önmagát, és előrelépni a saját életében. Aki reális célokat tűz ki maga elé, tisztában van saját képességeivel és értékeivel is. Ha nem ezt tesszük, az élet könnyen olyan agárversennyé válhat, ahol állandóan a műnyúl után rohanunk, soha el nem érve. A siker tehát nem olyan dolog, amit a „jó időben jó helyen lenni” elve működtet, hanem amit erőfeszítésekkel és kitartóan felépítünk. Akkor nem kell majd irigykedni vagy indulatokat érezni mások élete láttán, mert elégedetten szemlélhetjük a sajátunkat…

Tari Annamária pszichoanalitikus