A két falut mindössze 1-2 kilométer választja el egymástól, és ezer szállal kötődnek egymáshoz, nem csoda, hogy zsúfolásig megtelt a nézőtér. Külön pikantériát szolgáltatott, hogy mindkét csapatban játszott Bartal Tibor nevű játékos. Az édesapa a tárnokiakat erősítette, míg fia a hazaiakat, sőt, egész meccsen egymást fogták.

A hazaiak nagy elánnal kezdtek. Lapos passzos, gyors játékukkal beszorították a vendégeket. A magas letámadáson alapuló taktika remekül működött, és a 7. percben máris góllá érett. Egy fent megszerzett labda után két passzal a kapu elé értek, és az első igazi ziccerüket gólra váltották (1:0). Öt perccel később újabb szép hazai támadás következett, melynek végén egy jobb oldali lapos beadást sikerült a hálóba juttatni (2:0). Nem sokkal később ismét megzörrent a vendégek hálója, pont akkor, amikor a tárnokiak kezdtek éledezni a bekapott gólok okozta sokkból. Vezettek egy ígéretes kontrát, ám lövésüket a nagyszarvai kapus magabiztosan védte. Az ellentámadás viszont parádésra sikeredett. Egy gyönyörű, egyérintőkből felépített akció végén a kapus elsőre még hárítani tudott, ám a kipattanót a 16-os vonaláról a jobb sarokba vágták a hazaiak (3:0). Ezt követően a vendégek jobban megnyitották a játékukat, volt pár ígéretes támadásuk, de az addig sem éppen acélos védelmük ismét kapitulált egy újabb kontra végén (4:0).

Jó játék, megnyugtató előny, biztos győzelem – konstatálták a hazai drukkerek. De hogy ne így legyen, arról mindkét csapat tett. A hazaiak kissé belealudtak a második fél- idő elejébe, míg a vendégek sokkal paprikásabb hangulatban jöttek ki az öltözőből. Tíz perc játék után egy hosszú kapuskirúgással sikerült elfutnia a tárnokiak csatárának, akit csak szabálytalanul tudtak szerelni a 16-oson belül. A jogos 11-est higgadtan be is gurították (4:1). A szépítő gólt követően szétszakadt a pálya. A vendégek minden mindegy alapon próbáltak támadni, míg a hazaiak az így keletkező üres területekbe próbáltak bemozogni. Ki-ki meccs alakult ki, amiből először a tárnokiak profitáltak. Egy szöglet utáni fejes talált utat a kapuba (4:2), és máris nyílt lett az összecsapás. Talán ez a bekapott gól kellett ahhoz, hogy a hazaiak ismét felpörögjenek. Tíz perccel a vége előtt végleg eldöntötték a meccset. Egy kiváló betörés után a kiugró játékos gyönyörűen lőtte ki a hosszú sarkot (5:2), és ezzel minden kérdés eldőlt. A vendégeknek már nem maradt ereje újítani, míg a hazaiak megelégedtek az eredménnyel, így szép lassan lepergett a hátralévő idő. A hazaiaknál ki kell emelni Jakub Beňadik játékát. A 2003-as születésű szélső bekk hihetetlen munkát végzett az egész meccsen, rengeteget futott, szerelt, indított, s tette ezt szinte hiba nélkül.

A mérkőzés után Herberger Csaba, a hazaiak 37 éves játékosedzője, aki korábban a DAC-ban és Ausztriában is focizott, elmondta: „Mivel a rájátszásba az 5-5 csapat magával viszi az addig megszerzett pontokat, szeretnénk a legtöbbet gyűjteni. Kiváló a kollektíva, népes a keretünk, és a pontelőnyünk a riválisokkal szemben is egyre nagyobb. Nem titkolt szándékunk a bajnoki cím és a feljutás. Ehhez adott minden, a munkamoráltól kezdve az eszközbeli és anyagi háttéren keresztül a szurkolókig. Ha sikerülne, ígérem, nem fogunk szégyent vallani egy osztállyal feljebb sem.”