Mi is a Velemjáró? Saját megfogalmazása szerint a magyar nyelvhasználat előmozdítója Szlovákiában. Segédeszköz nyelvi jogaink érvényesítéséhez. Településtár, szószedet és közérthető útmutató a hétköznapi ügyintézéshez, sok hasznos információval.

„Még 2010 előtt, a Fico-kormány regnálása alatt szigorították az államnyelvtörvényt. Nagy vita kerekedett ebből, mélypontra is jutott a szlovák–magyar viszony, elhidegülés jött és feszültségek. Még jobban oda kellett figyelni a kisebbséginyelv-használati kérdésekre, hiszen visszavezették a büntetéseket, szankciókat az államnyelvtörvénybe, túlzott félelmeket generálva. A polgárok úgy reagáltak, hogy a szlovákot mindig használhatom, a magyart pedig, ki tudja. Látszott, hogy nagy volt a tájékozatlanság, és egyértelművé vált, hogy növelni kell a jogtudatosságot az emberekben” – idézi fel a kezdeteket Horony Ákos festőművész-jogász, a civil kezdeményezésként létrejött Velemjáró ötletgazdája és projektvezetője.

Először a Fórum intézetben hoztak létre jogsegélyszolgálatot az akkori magyar kormány támogatásával, és nagy példányszámban kiadtak egy nyelvhasználati útmutatót. Emellett további segítséget szerettek volna nyújtani azoknak, akik a magyar nyelv használatával kapcsolatban problémákba ütköztek.

„A legjobb megoldás ahhoz, hogy az emberek bejelentést tehessenek, egy weboldal létrehozása és a hozzá kapcsolódó mobilalkalmazás kifejlesztése volt. A közérthető tájékoztatást, a jogtudatosság növelését, a jogsértések bejelentésének lehetőségét tűztük ki célként. Emellett létrehoztunk egy településtárat, elsősorban azért, hogy jelezni tudjuk, hogy egy adott településen biztosítani kell-e a kisebbséginyelv-használati jogot, vagy sem. Ebből aztán teljesen organikus módon kialakult egy komplex településtár, amire később statisztikai, választási adatokat is felvittünk, településismertetőt, címert, sokféle alapadatot, és kereshetővé is tettük. Ez lett végül a legnépszerűbb része a Velemjárónak. Így már nemcsak jogorvoslatot, hanem a szülőföldhöz kötődést, lokálpatriotizmust is segítő weboldalt és mobilalkalmazást sikerült létrehoznunk magyarországi támogatásokból” – mondja a Dunaszerdahelyen élő jogász.

Horony Ákos magánemberként és jogászként is nagy hangsúlyt helyez a felvidéki magyarság kisebbségi, anyanyelvhasználati jogainak kérdéseire. 2006 és 2010 között Biró Ágnes parlamenti képviselő asszisztense volt, így került kapcsolatba az államnyelvtörvénnyel, majd bekapcsolódott a Fórum intézet jogsegélyszolgálatába. Orosz Örssel és Szalay Zoltánnal közösen kiadták A hely nevei, a nyelv helyei című négynyelvű könyvet. Az elmúlt években szakértőként részt vett a kormányközi magyar–szlovák kisebbségi vegyes bizottság ülésein és számos hazai, nemzetközi konferencián adott elő a nyelvhasználati jog témakörében. 2014-ben és 2019-ben is az MKP európai parlamenti választási listájának harmadik helyén szerepelt. Jelenleg a Szövetség párt jogásza, a kisebbségi kormánybiztos munkáját is segíti és immár a második választási ciklusban városi képviselő Dunaszerdahelyen.

„Kezdeményeztem egy kisebbségi jogi és nyelvhasználati bizottság létrehozását a képviselőtestület mellett, ahol szintén ezekkel az ügyekkel foglalkozunk. Sajnos Szlovákiában nagy probléma az, hogy ha bekerül is egy-egy lehetőség a kisebbséginyelv-használati törvénybe, az álta-lában csak jóval később válik érzékelhetővé a valóságban. Egy példát mondok, ami jól mutatja az állami bürokrácia hozzáállását. 2011-től a vasútállomások feliratai kikerülhet-nek kisebbségi nyelven is. Gyakorlattá mégis csak bő hat évvel később vált ez, mert a vasút el tudta gáncsolni a megvalósítást. Ugyanígy, amikor most a közlekedési táblák kisebbséginyelv-használatát nézzük, hasonló nehézségekbe ütközünk, mert a közútkezelő azzal hárít, hogy hozzájuk már nem jutottak el a végrehajtást szabályozó műszaki előírások, a minisztérium szerint viszont ilyenekre nincs is szükség. Dobálják ide-oda a labdát. Ha pedig kidolgoznak ilyeneket, akkor azokkal rendszerint szűkíteni is próbálják a törvényben adott lehetőségeket. Sajnos most is pont ez a helyzet, a tárcaközi egyeztetésre benyújtott mintaalapok elfogadhatatlan szűkítést tartalmaznak, például csak a nyíl alakú irányjelző táblákkal foglalkoznak és azok kihelyezését is csak a települések belterületén akarják lehetővé tenni. Dunaszerdahelyen mindenesetre a nyelvhasználati bizottság kezdeményezésére elfogadott egy határozatot a testület, ami azt irányozza, hogy a város teljes ingatlannyilvántartási területén kétnyelvűek legyenek a feliratok. Most készülnek a városi utak mellé az első ilyen táblák” – magyarázza a ma is meglévő nehézségeket Horony Ákos.

„Véleményem szerint a kisebbséginyelv-használati jognak a címzettjei maguk a nyelvhasználók, nekik kell dönteniük ezekben a kérdésekben. Mégis rendszeresen ellenállásba ütköznek, értelmezési viták útvesztőjébe szorulnak. Továbbra is megvan az aszimmetria. Államnyelv mindenhol, minden esetben, a kisebbségi nyelv jóval szűkebb körben, sokszor akkor is csak kérelemre. Úgyhogy rengeteg tennivalónk van még” – hangsúlyozza a jogvédő aktivista, a Velemjáró projektmenedzsere. A Velemjáróval pedig az önkormányzati választás kommunikációjában az ujszo.com-on is találkozhatnak olvasóink.