Húsz éve telt el a Szülőfalum, Tardoskedd és A tardoskeddi beszéd című könyv megjelenése között. Ez az új könyv az előző folytatása?

Kötődik hozzá annyiban, hogy az elsőben is foglalkoztam egy keveset a nyelvvel, de nem kimondottan a palóc nyelvjárással. Most az volt a célom, hogy a tájszavakat összegyűjtsem, megőrizzem, és ösztönözzek mindenkit arra, hogy bátran használja őket.

Te magad is használod?

A nyugati palóc kiejtést már nem, de a tájszavakat előszeretettel, igen. Annak idején az iskolában nekünk azt tanították: „Ne beszélj parasztosan!” De ha meg akarjuk őrizni a nyelvjárást, használnunk kell.

Az első könyv a Madách Posonium gondozásában jelent meg 2002-ben, most viszont a magánkiadást választottad. Miért?

Az elsőt bevittem a kiadóhoz, és pályázati pénzből kiadták. Most Tardoskedd község képviselő-testülete megszavazta, hogy a község állja a nyomdaköltségeket, és a községi hivatal a forgalmazó is. Tartalmilag teljesen szabad kezet kaptam, az került bele és olyan formában, ahogy én gondoltam.

Kimondottan természettudományi beállítottságú vagy. Kutató-tervező mérnökként dolgoztál, egy ipari középiskolában szaktantárgyakat tanítottál, az aranymetszés szerkesztéséről írtál matematikakönyvet… Honnan jön akkor ez a hobbi nyelvészkedés?

Sosem csak a természettudomány érdekelt. Több zenekarom volt, aztán tíz évig egyedül is muzsikáltam. Saját dalokat szereztem, megzenésítettem Ady, Petőfi, József Attila, Juhász Gyula, Áprily Lajos, Nagy László verseit. Ezek a legnagyobb videómegosztón fent is vannak a világhálón, de csak otthon a térdemen csináltam őket, nem valami profi stúdióban. Könyvet írtam a szlovákiai települések szlovák–magyar helyneveiről (ezt a könyvet a Vasárnap olvasói néhány éve, a Csak az ember olvas akciónkban szét is kapkodták – a szerk. megj.), próbálkoztam fafaragással – néhány munkám állandó jelleggel ki van állítva a faluházban. 1998-ban az Irodalmi Alap (Literárny fond) gyermekvers-pályázatán harmadik díjat nyertem a Vidám állatsereg kötetemmel. Hat éven keresztül egy kisvárosi kultúrház igazgatója voltam, ott saját szerzői esteket is tartottam a komáromi Jókai Színház színészeinek közreműködésével. És hát most éppen a nyelvjárást találtam izgalmas témának. Sok minden érdekelt, de sajnos semmihez nem volt kellő türelmem, így nem vagyok világbajnok egyik területen sem.

Kik voltak az adatközlőid?

Emlékezetből összegyűjtöttem az általam ismert tájszavakat, és kiposztoltam az egyik közösségi oldalra. Ott jelentkezett Kollár Mária nyugalmazott pedagógus, és javasolta, hogy örökítsem meg az egykori gyerekverseket, csúfolódókat is. Ezeket ő maga fel is mondta nekem. Aztán jött az ötlet, hogy ebből könyv is lehet. Innentől egy éven keresztül már reggel azzal keltem, hogy ma mit fogok dolgozni a könyvön, milyen forrásokat kell még felkutatnom.

Augusztusban a XXIII. Szent István-napokon megkaptad Tardoskedd község díját a társadalmi életben kifejtett tevékenységedért és a falu jó hírének terjesztéséért. Számítottál ilyenfajta elismerésre?

Váratlanul ért, nagyon meglepett. Annak ellenére, hogy 1972-ben Érsekújvárra költöztem, édesanyám haláláig, 2006-ig megtartottam a tardoskeddi lakcímem. Nekem ez fontos volt. Én mindig is tardoskeddinek éreztem magam. Pedig már csak a temetőbe járok haza, valamint az irodalmi rendezvényekre zenélni. A legnagyobb elismerés, amikor a sajátjaid, a szülőfalud elismer. Úgy szól a mondás, hogy senki nem lehet próféta a saját hazájában. Én most próféta lettem? Úgyhogy nagyon örültem a díjnak, büszke vagyok rá.

Mit mondtál, amikor felolvasták az érdemeid?

Elmondtam, hogy ötven évvel ezelőtt egy szovjetunióbeli menyasszony lagziján zenéltünk a zenekarommal, és reggel a násznép érdekes gesztussal köszöngette a munkánkat: szinte földig hajoltak előttünk. Szokatlan volt, komikus is akkor, de ha ötven év távlatából erre emlékszem, akkor ennek mégiscsak nagy jelentősége van. És akkor én is vállaltam, hogy majd komikusnak találnak – derékig hajoltam a közönség előtt. Így köszöntem meg a díjat.

Miben nem leszel még világbajnok? Mivel tervezel előrukkolni legközelebb?

Talán érdekes lenne olyan híres emberek eredeti nevét megtudni és bemutatni őket, mint Márai Sándor, Michael Curtiz, Honthy Hanna, Gárdonyi Géza… Ezeket a neveket is gyűjtögetem egy ideje.