Mayrhofen, a tiroli Alpok ausztriai síparadicsoma fogadta a minap földrészünk 70 sakk-klubcsapatát, köztük a dunaszerdahelyit is. És a csallóközi együttes (ezúttal csupa magyarországi, ám évek óta nálunk játszó sakkozóval) kiválóan helytállt, hiszen a 12. helyen zárt a roppant erős mezőnyben. „A hét meccsből ötöt megnyertünk, s a két nagy esélyestől elszenvedett vereségnél is helytálltak a fiúk. Maximálisan elégedett vagyok a szereplésükkel, büszke vagyok rájuk, mert példásan képviselték a klubot, városunkat, az országot. Ilyen a dunaszerdahelyi szív, így kell a klubért játszani” – mérlegelt lapunknak Petényi György klubelnök, aki a helyszínen izgulta végig a partikat.

Hatodszor indult a dunaszerdahelyi sakkcsapat az Európa-kupában, egyszer már volt tizedik is, de a megszerezhető tizennégyből tíz pontot most gyűjtött először. „Ha megnézem a végeredményt, hogy milyen együttesek végeztek előttünk vagy mögöttünk, és kikkel álltak ki, nem is merem említeni a neveket, néhány játékosét mégis elárulom: Carlsen, Anand, Rapport, Szarkiszjan, Mamedzsarov… Azt kell mondanom: a kis Dunaszerdahely az óriások között vitézkedett – folytatta a klubelnök. – A 2. fordulóban az első táblán találkoztunk az első helyen kiemelt román Superbettel. Anand ugyan nem ült asztalhoz, de Rapport, Szarkiszjan és a többi nagymester igen. 5:1 lett, de 4:2-re állt a csata, és az a csoda, hogy nem 6:0-ra végződött, mert az erőviszonyok azt diktálták. Két erős csapattól – a románon kívül az izraeli Beer Shevától – szintén 5:1-re kaptunk ki, de nem voltak gyengék azok se, akiket legyőztünk. A legvégére a Bayern München maradt. Csupa olyan mezben ültek le a partihoz az ellenfél játékosai, mint amilyet a híres labdarúgóik viselnek. Klubszínek, szponzorok, minden rajta. Aztán elindultak a sakkórák: egy döntetlen mellett két vesztes játszma ellenében hármat megnyertünk, s a mérkőzésen egy ponttal mi győztünk. Szerény kis visszavágás a fociban közel harmincöt éve elvesztett párharc után, teszi hozzá a DAC-szurkolói énem.”