Nem szeretem a fölöslegesen használt szuperlatívuszokat, a „legjobb”, „legnagyobb”, „fölülmúlhatatlan” és hasonló jelzőkkel való dobálózást, most mégis azt kell írnom: ma este az egyébként is gazdag és a múltban is számos magas színvonalú, nagyszerű élményt nyújtó rimaszombati koncert-élet egy egészen különleges, le merem írni: világszínvonalú hangversenyt ígér.
Ránki Fülöp (a csodálatos zongorista házaspár, Klukon Edit és Ránki Dezső fia) 27 éves korára Magyarország egyik legelismertebb, legfoglalkoztatottabb zongoraművésze. Széles repertoárja a nagy klasszikusokon kívül magában foglalja több 20–21. századi szerző műveit is. Legutóbb szeptemberben Kodály Zoltán Magyarországon is meglepően ritkán hallható zongoraműveiből tartott nagy sikerű koncertet Budapesten a Magyar Zene Házában. Erről a koncertről írja Csengery Kristóf, a neves kritikus: „a mérce a lehető legmagasabbra került, kivételes intenzitású és hőfokú előadások születtek. A produkciók mind a hangszeres megmunkálás, mind a kifejezésmód szuggesztivitása terén csúcsminőséget képviseltek”.
Sokáig lehetne még magasztalni Ránki Fülöp művészetét, de a játéka nyújtotta élmény szavakkal visszaadhatalan, megközelíthetetlen. Nekem többször volt szerencsém hallani a játékát. Ha életem legnagyobb koncertélményeit kellene megnevezni, bár Richtertől Kererig, Szokolovtól Katzarisig, Schiff Andrástól Marta Argerichig a legnevesebbek közül is sokakat hallhattam, Ránki Fülöp 19 évesen játszott Messiaen koncertjét (A kanyonoktól a csillagokig azUMZE zenekarral Rácz Zoltán vezényletével) mindenképpen közéjük sorolnám. Csodának minősíthető, hogy ezt a nagyszerű művészt Rimaszombatban hallhatjuk. Aki eljön, maradandó, meghatározó koncertélményre számíthat.
