Meglehet, némelyeket meglepetésként ért, hogy Ön lett a Szövetség Nyitra megyei elnöke. Hogyan került erre sor?

Ez annak köszönhető, hogy meglepő módon nagyon jól szerepeltem mindkét választáson. A helyhatóságin – amellyel ön is foglalkozott – sajnos nem úgy szerepelt a párt, mint reméltük, az eddigi polgármester pedig óriási győzelmet aratott. Viszont az egyik szemem sír, a másik nevet, mivel harmadik helyen futottam be a városi körzetemben, míg a járásit, a komáromi körzetet megyei képviselőjelöltként megnyertem. Még Csenger Tibornál is több voksot kaptam: rám 13843-an szavaztak járási szinten, rá pedig 13746-an. Ha pedig az egész megyét nézem, a képviselő-testületbe 54 képviselő került be, akik közül én kaptam a legtöbb szavazatot. Ez valószínűleg sokat nyomott a latban. Az eddigi elnökünk, Tardoskedd polgármestere, Tóth Marián jól végezte a dolgát, de a párt szervezeti-működési szabályzatában benne van, hogy a megyei tanácstagokat úgy kell összeállítani, hogy ha lehet, akkor megyei képviselők is legyenek. Tóth Marián simán megnyerte a tardoskeddi választást, viszont az érsekújvári nyolc mandátumos körzetből a párt színeiben senki nem került be a megyei testületbe, s ő úgy érezte, politikai felelősséget kell vállalnia. Lemondott, majd engem javasolt erre a tisztségre.

Ez tehát úgymond magától ment?

Senki sem gyakorolt rá nyomást. Azt azért hangsúlyozni kell, hogy sokkal könnyebb bejutni a Komáromi járásból vagy a párkányi körzetből, mint a „maradék” Érsekújvári járásból. A pártban most abban bíztak, hogy eléggé szétaprózódott a szlovák politikai szcéna, mert Matovičnak sikerült mindent szétvernie, mégsem jött össze a bravúr, hogy a Szövetség jelöltjei innen bejussanak. Hogy ennyi szavazatot kaptam, az nagyon meglepett, valamit valószínűleg nem csináltam rosszul. Ki kell emelni azonban, hogy ez nem egyéni, hanem csapatjáték volt. Szerencsém volt azzal is, hogy az elmúlt öt évben jól dolgoztak a megyei képviselők, tehát voltak eredmények. Szerencse volt az is, hogy a Szövetség összeállt, s nem „polgárháborús állapot” állt fenn. Végül pedig valószínűleg elfogadtak a járásban mint szakembert.

Habár önnek korábbról van jelentősebb politikai múltja is, az emberek az utóbbi időszakban főleg a Selye János Gimnázium igazgatójaként ismerik. Mit tud felhozni azon ellenérvekkel szemben, amelyek kritikával illetik, hogy egy fontos iskola igazgatójaként jelentősebb politikai posztokat is vállalt a párt regionális elnökeként és megyei képviselőként?

Mindig is vállaltam politikai funkciókat, sőt, 2006 és 2010 között az MKP parlamenti képviselője voltam. Ennél erősebb pozíció nem kell, s akkor is dolgoztam igazgatóként. Megnéztem a gimnáziumunk régi évkönyveit, amikor a bencés atyák vezették az iskolát. Egyiküknek 15 különböző funkciója volt, bár nem politikai. Én abszolút transzparens módon élem az életemet. Már 20 éve vállalok politikai funkciót, ha van rá lehetőségem. 2010-ben nem tetszett, hogy a szétesés nyomán létrejött az MKP és a Híd. Azóta „hibernált” állapotban voltam, helyileg vállaltam pozíciót, de semmilyen más szinten nem.

Nekem ez az állapot, hogy a Szövetség tagja vagyok, pont megfelel, de úgy, hogy a párt közben garantálja az ideológiai sokszínűséget.

Ha ideológiailag kell magam meghatározni, akkor nemzeti liberális vagyok: fontosak a magyar gyökereim, de ugyanilyen lényeges a liberális demokrácia. A diákok, szülők és tanárok is tudják a véleményemet. Soha nem küldtem még a szülőknek politikával kapcsolatos levelet. Ha kérték, akkor meghívtam a gimnáziumba Csáky Pált és Bugár Bélát is, mindig figyeltem a vendégkör sokszínűségére.

Megyei elnökként milyen tervei vannak? Egyáltalán mi az, amit megvalósíthatónak lát erről a posztról?

Jól hangzik a megyei elnökség mint pozíció, de nem annyira erős. Ez egy kollektív szerv, 10 tagja van, minden döntést együtt hozunk meg. Most az a legfontosabb feladat, hogy a leendő megyeelnökkel, Becík úrral tárgyalásokat folytassunk. Ezt nekem kell politikailag koordinálnom, van egy három-négy tagú küldöttség, amely tárgyal. Bárhogy végződnek is a tárgyalások, az eredmények a megyei tanács elé kerülnek, ahol közösen megvitatjuk, majd áldásunkat adjuk rájuk vagy nem. Még a választások előtt két fontos stratégiai döntést hozott ez a testület: hogy a Szövetség egyedül indul a választásokon, s hogy megyei elnökjelöltet kell indítani. A Komáromi járásban valószínűleg nekünk nem segített Csenger Tibor indítása a részvétel növelésében, de azt el kell ismerni, hogy a Lévai és a Vágsellyei járásban óriási szerepe volt abban, hogy meg tudta mozgatni a magyarságot, mert például Léván eddig egy képviselő volt – most van öt.

Milyen politikai mozgástérre számítanak a megyei önkormányzatban?

A 18 képviselőből álló csapatunk még nem találkozott. November 28-án, hétfőn tesszük le az esküt, utána kell összeülnünk, majd frakcióvezetőt – ez valószínűleg Farkas Iván marad –, s annak helyettesét megválasztani.

Viszont a megyében nélkülünk is össze tudnának rakni egy koalíciót, amelynek mi a részei szeretnénk lenni, s ezért kell óvatosan tárgyalni.

Az egyik célunk a magyarság fennmaradásának elősegítése, a másik pedig, hogy méltányos helyzetbe kerüljenek az itt élők – nemcsak a magyarok, hanem bárki, aki a déli régióban él. Az elmúlt öt év nagyon sikeres volt, ezt el kell ismerni. Ide, a Komáromi járásba 90 millió euró értékben érkeztek beruházások a megyei képviselőknek köszönhetően. Ha például utak épülnek, azt nemcsak a magyarok fogják használni.

Lapunk néhány napja közölte a hírt, hogy a jelek szerint a Szövetségen belüli platformokat belátható időn belül meg szeretné szüntetni az MKP-platform. Nyitra megye szintjén mit érzékelt eddig, mennyire tudnak például együttműködni a platformok, s mennyire életképes ez a rendszer?

Ahogyan mondtam, még nem ült össze a 18 megyei képviselő – viszont járási szinten azt tapasztaltam a kampány során, hogy ez abszolút nem volt kérdés. Tehát a kampány alatt sehol sem hangzott el, hogy én például a Hídból jöttem. Úgy kampányoltunk, hogy a Szövetség-brandet építettük.

Ez az Ön olvasatában azt jelenti, hogy feleslegesek a platformok, vagy hogy valójában egy jó rendszerről van szó, amely jól működik, s ezért nem volt gond a járásban?

Úgy gondolom, hogy azért nem feleslegesek a platformok, mert ez egy gyűjtőpárt.

Nagy túlzással képzeljük el, hogy betesszük egy pártba Orbán Viktort és Gyurcsány Ferencet, s ennek a pártnak működnie kell. Ez szerintem azt jelenti, hogy a szervezetnek garantálnia kell – s jelenleg garantálja is – az ideológiai sokszínűséget. Ez nagyon fontos, hogy megmaradjon.

El tudom képzelni azt is, hogy középtávon megszűnnek a platformok. Viszont per pillanat a választók valószínűleg elfogadták ezt a modellt, mert az eredmények ezt mutatják. Bizonyos városokban nem voltak sikeresek a választások, de megyei szinteken igen. Az előbbiekben nem azért alakult ez így, mert a Szövetséget elutasították, hanem aki bírja az ottani polgárok bizalmát, azt megszavazták. Tehát most korainak tartom a platformok megszüntetésének kezdeményezését. Úgy látom, azt kéne elfogadni, hogy volt egy sikeres választás, a Szövetséget, mint brandet elfogadták az emberek, amely valószínűleg betört a köztudatba is, hiszen 5,6%-ot mért számára a Focus ügynökség. Az emberek elfogadták, hogy nyugalom van, hogy „ezek” tudnak együtt kampányolni, megjelenni. Mondok egy másik példát: 2007-ben ott voltam, amikor Bugár Bélát leváltották az MKP éléről. Mostanra ő már megkopott, de 2006 környékén a csúcson volt. A 2006-os választáson bekerültem a parlamentbe, akkor Bugár egymaga kapott több mint 160 ezer karikát. S emiatt szerintem óriási hiba volt a legnépszerűbb politikust leváltani. Ez meg is bosszulta magát 2010-ben, mert nekem meggyőződésem, hogy akkor nem az MKP és a Híd csatázott, hanem Csáky Pál és Bugár Béla, s utóbbi nyert 2:1-re: 8% és 4%. Tehát előtte egy olyan politikust váltottak le, aki a legjobban volt felépítve.

Szóba került az előbb, hogy milyen pozíciókat birtokol a Szövetség a megyei önkormányzatokban. A városok tekintetében nem sok jót lehet elmondani, mivel csak két polgármestere van a pártnak Ipolyságon és Naszvadon – s csupán az utóbbi városban van többsége a képviselő-testületben. Gútán és Párkányban vannak jelentékenyebb frakciók, utóbbi esetben szűk többséggel. A legjelentősebb városokat tekintve Komáromban egyértelműen gyengék a Szövetség ezen pozíciói, Érsekújvárban pedig gyakorlatilag nem is léteznek. Mi ennek az oka, s lehet-e ezen javítani?

Nehéz lesz javítani, de mindenképpen meg kell próbálni. Még jó 10 éve elkezdődött egy érdekes folyamat Szlovákiában, amely során megbélyegezték a politikusokat. Matovič jött elő ezzel az érdekes felfogással először, hogy „én a politikában vagyok, de nem vagyok politikus”. Az elmúlt időszakban nagyon elterjedt, hogy az emberek elfordultak a pártoktól, de érdekes módon eközben helyi kis pártokat kezdtek el támogatni. Erre két szép példa van: Nyitrán Marek Hattas pártja, a másik pedig a pozsonyi Team Vallo. Komáromban is ezt látom: Keszegh Béla nagyon ravasz módon már 8-12 éve építi ezt a modellt kicsiben. Létrehozta a „Keszegh Team”-et, a 4KN-t, s ez működik. A magyarok közül sokan köpködtek a Hídra, viszont ha megnézzük, Keszegh Béla egy Híd-modellt alkalmaz, mert a csapatában nemcsak magyarok vannak, hanem szlovákok is. A méréseink alapján a magyarok kb. 51, míg a szlovákok 49 százalékos arányban szavaztak a helyhatósági választáson Komáromban. Nekem nincs ezzel problémám, itt szlovákok és magyarok is élnek, meg kell találni az együttműködés lehetőségeit. Viszont most őszintén:

nem tartom tragédiának, hogy ha egy magyar ember nyer egy városban, s nem a Szövetség tagja, mert ha jól és a város érdekeiért dolgozik, akkor miért ne legyen ő?

Nyitra megyében mely városban építheti magát jobban fel a Szövetség a következő ciklusban?

Ha tényleg beindul jövő márciusig a platformok eltörlése, akkor ahelyett, hogy megnyugodnánk, újra felbolydul minden, s nem lesz esélyünk a választásokon. Én anno nem voltam ott a tárgyalásokon, de ezt a kérdést most azért nem szabadna megnyitni, mert megegyeztek, hogy a parlamenti választásig „gentelman‘s agreement” alapján nem nyúlnak hozzá. Szerintem azért is várni kellene addig, mert lesz egy nagy országos lista, az első 20 helyet valamilyen arányok alapján szétosztja a három párt egymás között, s a karikák alapján úgyis látszódni fog, hogy melyik platform az erősebb.