Vidnyánszky egy rendezvényen azt mondta, az egyetem központi bázisa volt annak a rendszernek, amit a liberálisok kiépítettek maguknak, és ott utánpótlást képeztek maguknak. „Elég csak megnézni a tüntetések résztvevőit, ahol a színházi és a filmes szakma ott van az élvonalban” – fogalmazott. Szerinte azért alakult ki később „hisztéria”, mert az ő utolsó bázisukat is elfoglalták. Az intézményben jelenleg zajló oktatás kapcsán kijelentette, hogy akik ott végeznek, másik hangnemet és másik gerincet fognak képviselni. „A diákok áthangolása nem egyszerű dolog” – tette hozzá.

A nyílt levelet aláírók elutasították, hogy politikai alapon bélyegezzék meg őket. A Színház Online-hoz eljuttatott levelükben azt írták: „Tanárainkkal szakmai munkát végzünk az óráinkon, ami nem azonos Vidnyánszky Attila és a vezetőségi tagok ideológiai alapú megnyilvánulásaival.”

Egyúttal leszögezték, hogy nem kívánnak részesei lenni semmiféle áthangolásnak. „Ami pedig a »másik gerincet« illeti, köztünk mindenki a saját gerincéből dolgozik, úgy, ahogy az intézmény legtöbb hallgatója tette az elmúlt 157 év során” – fogalmaztak, mondván, hogy az SZFE-re való beiratkozással nem ideológiai tábort választottak maguknak. Hozzátették, hogy ők egy világnézettől és pártpolitikától független közösség, melyben mindenkinek helye van, aki filmmel vagy színházzal szeretne foglalkozni.

„Szeretnénk minél több nézőpontból rálátást kapni a színházi és a filmes világra, ezért fontos, hogy ne szélesítsük az árkokat, hanem temessük be azokat” – zárták levelüket.

Vidnyánszky az Origónak elküldött levélben reagált a diákok üzenetére. Szerinte a tőle idézett mondatokat kiragadták a szövegkörnyezetből, de még a félinformációkkal való tudósításokkal és félreértésekkel együtt is vállalja mondandója lényegét. Egyúttal leszögezte, hogy örül az elhatárolódásnak mint polgári gesztusnak. „Az, hogy ez a nyílt levél egyáltalán megszületett, tanúsítja, hogy a modellváltást követő erőfeszítéseink nem hiábavalóak: jó úton járunk egy szabad légkörű egyetem kialakításában és fejlesztésében, ahol minden egyetemi polgár szorongás nélkül formálhat véleményt”. Szerinte a modellváltás nemcsak infrastrukturális, de szellemi értelemben is szükséges volt, mert így lehet szabad, felelősségteljes, önálló polgárokat nevelni. Az áthangolás azért fontos, „mert az elmúlt 30-70 év nem erre nevelt bennünket. Aki szerint ez illúzió, nézze meg az általam vezetett Nemzeti Színházat, ahol a társulati tagok megtehetik, hogy tiltakoznak az igazgatójuk egyes lépései ellen.”