A mi kis falunk

Adventre falunkat is pompás díszekbe öltöztették. Az esti szürkületben karácsonyi égők, díszek jelzik az ünnep közeledtét. Ahogy haladtam a megbeszélt helyre, már messziről látszott a falu karácsonyfája. Gyönyörű, ez volt az első gondolatom. A készülődés kellős közepébe cseppentem, mégis arra kértem a Csicseri Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola igazgatónőjét, Markó Erzsébetet, meséljen kicsit a kezdetekről, a hagyományápolásról, hisz itt mindennek története van.

„Mi, pedagógusok községünkben nagy hangsúlyt fektetünk a hagyományok ápolására. Azért is tartjuk fontosnak, hogy a gyerekeink is megéljék a szokásokat, majd idővel ők is továbbadják az utánuk következő nemzedéknek – mondja. – Sajnos, nagyon sokszor hallhatjuk manapság, hogy ami jó volt régen, az már nem kell, arra ma semmi szükség. A mi történetünkben mégis az a szép, hogy beigazolódni látszik, az emberek ráéreztek, és visszavárják azt, ami régen olyan boldoggá tette őket.”

Kezdetek

2015 novemberében fogalmazódott meg a gondolat, hogy szeretnének valami maradandót adni a faluban élőknek karácsony alkalmából. „Összefogtak iskolánk tanítói, a barátok, és természetesen megszólítottuk mindhárom felekezet jó hangú gyerekeit is, így egy kis kórussal kibővítve megalakítottuk a Kincsem zenekart. Összehoztuk a próbákat, és karácsonyeste vittük az örömhírt mindhárom templomba. Ghymes-dalok és karácsonyi énekek szerepeltek a repertoárunkban. Idővel aztán arra gondoltunk, milyen jó lenne, ha a csicseriek mindannyian együtt tudnák meghallgatni azt, amit adni szeretnénk.”

Adventi sokadalom

A pozitív visszajelzések arra ösztönözték őket, hogy még többet nyújtsanak. Szerették volna összehozni a falu apraját-nagyját, a környékbelieket is. Egy évvel később, 2016-ban meg is szervezték az Adventi sokadalmat.

„Azért sokadalom, mert ha már zene és koncert, akkor az óvodások, iskolások is megmutathatják, mit tudnak. Pályázatot írtunk, felvázoltuk, mennyi pénzre lenne szükségünk. Örömmel fogadtuk az önkormányzat és az akkori polgármesterünk bizalmát. Rengeteg munka volt benne, de megérte. Az első évben rendezett vásáron az óvodások és iskolások saját készítésű ajándéktárgyakat árusítottak, a nyugdíjasok mézeskalácsot sütöttek eladásra. Természetesen sok más szervezet is hozzájárult, hogy az első adventi vásár sikeres legyen. Bár nagy kiadással járt, de tapasztalatot is gyűjtöttünk – mondja mosolyogva –, elkészült a mi betlehemesünk is, amit ünnepélyesen avattunk fel.”

A második évben már bővítettek. Az Adventi sokadalom keretében az óvoda pedagógusai vezette Százszorszép játéksziget várta a gyerekeket a kultúrházban, a terem másik felében pedig játszóházat alakítottak ki. „Mivel ez adventi vásár is, hívtunk őstermelőket, és kézművesek árulták szebbnél szebb portékájukat. Az ide látogatók vásárolhattak kóstolójegyeket, melyekért karácsonyi ételeteket, forralt bort kaptak.” 2019-ben már friss sütésű házikenyeret is kínáltak. Volt kosárfonó mester és kézműves ékszerek. A látogatókat szeretetvendégség is várta, a falu ügyes asszonyai sütötte finomságokat kóstolhattak. „Nagyon jó érzés volt tapasztalni azt az önzetlen segíteni akarást, amit kaptunk. Sokan bekapcsolódtak a szeretetvendégség előkészítésébe.” Délután a gyerekek legnagyobb örömére, az előző évekhez hasonlóan, a Mikulás is ellátogatott az adventi vásárba, segítői az önkéntes motorosok voltak. Míg az udvarban a karácsonyfa mellett – mely attól lett gyönyörű, hogy a gyerekek saját díszekkel öltöztették fel – az ajándékokat osztotta, addig a kultúrház „visszaváltozott” eredeti állapotába. Az est fénypontja a helyi óvoda és iskola gyerekeinek karácsonyi műsora és a Kincsem zenekar koncertje volt. Utána az emberek az udvarban beszélgettek, szürcsölték a forralt bort, kanalazták a karácsonyi káposztalevest, kóstolták a vadpörköltet. A gyerekek kürtőskalácsot, palacsintát majszoltak. „Míg először a kíváncsiság hozta ide az embereket, a következő években már tudatosan jöttek. Mi elsősorban a csicserieknek szerveztük a sokadalmat, hogy együtt legyünk, beszélgessünk, de nagyon örültünk, hogy ellátogattak hozzánk más falvakból is. Mindenkit szívesen fogadunk a következő Adventi sokadalom alkalmával is. Köszönettel tartozunk azoknak, akik kivették és kiveszik a részüket ennek megvalósításából, a siker az ő érdemük is.”

Hagyománytisztelet

Az Adventi sokadalom bár sok energiát felemésztett, de maradt még erejük. „A Petőfi Sándor Program keretében először 2018-ban szerveztük meg a karácsonyi kántálást. Ennek célja elsősorban az volt, hogy felélessze az emberekben a hitet, a tenni akarást, az értékek megőrzésének és továbbadásának igényét. Eredeti tervünk az volt, hogy iskolánk gyerekeivel betanulunk karácsonyi énekeket, és szenteste előtti délután körbejárjuk a falut, de már az első próbán vidáman újságolták, hogy a szüleik is szívesen bekapcsolódnak a kántálásba. Nagy örömmel fogadtuk, és már az énekeket is odaadással tanulták velünk. Legnagyobb boldogságunkra sokan összejöttünk, s amikor az emberek meglátták, mennyien vagyunk, hozzánk szegődtek és jöttek velünk. Így lettünk még többen – mondja nevetve, csillogó szemmel az igazgató asszony. – Nagyon jó érzés volt látni, tapasztalni azt is, hogy a házaknál már vártak és örömmel fogadtak minket. Rögtön tudtuk, hogy ezt folytatni kell.”

Történetük befejezéséhez hozzátartozik, hogy az utolsó karácsonyi kántálást három évvel ezelőtt tudták megszervezni utoljára. Az akkori karácsonyt nem a hó lepte táj jellemezte, csontig hatoló hideg szél fogadott mindenkit akkor este, mégis mentek kicsik és nagyok, lámpással kezükben, lelkesedéssel a szívükben vitték az örömhírt. „Úgy érzem, nem csak mi adtunk valamit az embereknek, cserében nagyon sok szeretetet kaptunk. Köszönet illeti érte a csicserieket” – zárta le a beszélgetést Markó Erzsébet.

A jó hír, hogy három világjárványos év után idén ismét lesz kántálás, vihetik az embereknek az örömhírt újra.

Szöveg Rajczi Emília

Kép Markó Gyula