Takács András, aki január 8-án ünnepli 91. születésnapját, ma is aktívan dolgozik, folyamatosan jelennek meg publikációi.

A második világháború után lelkes szervezője volt a hazai magyar néptáncmozgalomnak. 1953-ban egyik alapítója volt a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttesnek (Népes) és két éven át vezette az együttes tánckarát. Később a Szlovákiai Népművészeti Alkotások Központi Háza magyar néptánc szakelőadója lett. 1956-tól az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes művészeti vezetője és koreográfusa volt. 1960 és 1992 között pedig a Csemadok KB szakelőadójaként tevékenykedett.

Ág Tiborral járt gyűjtőutakra, módszeresen feltérképezte a dél-szlovákiai magyar tájegységek néptánchagyományát, több régió (Csallóköz, Mátyusföld, Gömör) táncanyagát monográfiában is feldolgozta. Később a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportjának tagja lett, ahol Martin Györggyel, Andrásfalvy Bertalannal és Kallós Zoltánnal dolgozott együtt.

A kilencvenes években egyebek mellett részt vállalt a Szlovákiai Magyar Folklórszövetség megalapításában is, amelynek ő lett az első elnöke. Kutatómunkája mellett koreográfusként több néptáncegyüttes működését segítette.

Munkásságát korábban is számos díjjal ismerték el (Életfa-díj, 1998; A Szlovák Köztársaság Kormányának ezüstplakettje, 2001; Pro Probitate – A Helytállásért Díj, 2006; Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje, 2011).

A Szlovák Köztársaság fennállásának 30. évfordulója alkalmából az államfő összesen 28 jelentős közéleti személyiséget tüntetett ki, közülük hatot in memoriam. A hazai magyarok közül Takács András mellett Korpás András felvidéki borász is elismerésben részesült: a Pribina Kereszt második fokozatát vehette át.