A december elején elhunyt Gágyor Józsefről múlt vasárnap tartottak megemlékezést a tallósi kultúrházban. A Csemadok helyi alapszervezetének rendezésében megvalósult eseményen egykori kollégái, barátai, családtagjai beszéltek munkásságáról, életéről, és számos személyes élményt, példát mondtak el arról, milyen kedves, barátságos ember volt.

Elsőként a helyi alapiskola igazgatója, Horváth Anita köszöntötte az esemény résztvevőit és foglalta össze Gágyor József életének legfőbb mozzanatait. Felidézve a néhai tanító gondolatait, hitvallását elmondta, hogy Gágyor József szerencsésnek érezte magát pedagógusként, hiszen jó kollégákkal és tanulókkal dolgozhatott együtt. Azt vallotta, hogy a gyereket a pedagógus szellemi szintjére kell felemelni. Rendkívül fontosnak tartotta a játékot, szerinte minden játék olyan, mint egy társadalom, megvannak a saját szabályai, törvényei, amelyek utat mutatnak a gyerekeknek. A pedagógusi pálya mellett néprajzkutatóként, helytörténészként és az Ipoly menti, a mátyusföldi és a csallóközi nyelvjárások kutatójaként számos művet jelentetett meg, amelyekért rengeteg kitüntetést, díjat, elismerést kapott.

Hagony Ilona nyugalmazott pedagógus részletesen bemutatta Gágyor József költészetét. Elmondta, hogy egyes műveiben a szülei, a felesége és a gyermekei iránti szeretetet fogalmazta meg, de írt verset a természet szépségeiről, a hazaszeretetről, a magyarságtudatról, és számos közéleti személyiséget, ismert személy is köszöntött műveiben. A versei közül néhányat Molnár Kitti és Gazdag Adrienn, a helyi alapiskola pedagógusainak előadásában hallhatott a közönség, Koszorús Gréti pedig énekével tette színesebbé a műsort.

Horváth Zoltán, Tallós polgármestere kifejtette, a szakmai kapcsolaton túl családi szálak is fűzik Gágyor Józsefhez.

„Még nem értem el a felnőttkort, amikor közeli kapcsolatba kerültünk. Máig meghatározó élmény számomra, ahogy velem beszélgetett, hozzám viszonyult. Odáig nem láttam senkit, aki akkora odaadással dolgozott, mint Gágyor József, ugyanakkor mindennél fontosabbnak tartotta a családját. 2006 óta polgármesterként állandóan együtt dolgoztunk valamelyik könyvének a kiadásán. Felbecsülhetetlen értéket adott községünknek”

– emelte ki a polgármester. Hozzátette, 2020-tól, amikor az Esterházy-kastély Tallós tulajdonába került, mindketten szívügyüknek tartották annak felújítását. Az állandó kiállítás anyaga teljes mértékben Gágyor József gyűjtőmunkájának az eredménye. Az ő szellemiségének megőrzésére, emlékére és tiszteletére egy panelt terveznek készíteni a kastélyban.

Stiavnicky Márta az Őszikék Nyugdíjasklub nevében emlékezett a szervezet névadójára, lelkes tagjára, aki a klub 2012-es megalakulása óta ötleteivel, iránymutatásával, a szervezési feladatok végzésével segítette annak működését. Hangsúlyozta, Gágyor József több tucat főiskolai és egyetemi hallgatónak volt mentora és segített a szakdolgozatának megírásában.

Mézes Rudolf, a Csemadok Galántai Területi Választmányának titkára szerint Gágyor József munkásságának igazi nyertesei a helyiek, illetve minden szlovákiai magyar. Görföl Jenő, a Csemadok országos titkára örömmel emlékezett vissza a közös munkára Gágyor Józseffel, akivel a Csemadok néprajzi szakbizottságában dolgoztak együtt. Meghatározó élmény volt számára látni a néprajzkutatót, ahogy az adatközlők társaságában kíváncsi kisgyerekké változott.

Kozmér Beáta, a Csemadok Tallósi Alapszervezetének elnöke kiemelte, nem volt olyan rendezvény, amelyen Gágyor József ne említette volna feleségét, Tóth Máriát. „Igazi kultúrát teremtett maga körül, amibe a szívét-lelkét beletette. 1973-tól 29 éven át volt a helyi alapszervezet elnöke. Lehetetlen felsorolni azt a rengeteg rendezvényt, amelyet megszervezett, de a 2010-ben Hűség a küldetéshez címmel megjelent könyvében, amely a Csemadok Tallósi Alapszervezetének 60 évét foglalja össze, ebből sokat megtudhatunk. Jóska bácsi egy igazgyöngyöt adott át nekünk és tudjuk, hogy mindig velünk lesz művei által” – fogalmazott a szervezet elnöke.

A megemlékezés végén Gágyor József gyermekei közül a legidősebb, Zsigrai Andrea megköszönte a színvonalas rendezvényt, a megható szavakat édesapjáról. Emlékeztetett, hogy édesanyjuk nélkül nem jöhettek volna létre az életmű darabjai.

„Ő volt az, aki a zavartalan hátteret biztosította és nagyon nagy szerepe volt abban, hogy megszülethettek ezek a könyvek. Apu ezt sokszorosan meghálálta, főleg 57 évig tartó házasságuk utolsó éveiben. Apunak lételeme volt az írás, amit ő nagyon élvezett, de mindig elmondta, hogy talán a család terhére van. Egyáltalán nem volt a terhünkre, nagyon büszkék vagyunk édesapánkra és hálát adunk a jóistennek, hogy a gyerekei lehetünk”

– zárta Zsigrai Andrea.