Ahogy azt az UPre ženy kassai ötletgazdája lapunknak korábban elmondta, az Indiában sikeressé vált projekt mindenekelőtt a nők gondolkodásmódját próbálja megváltoztatni, hogy megtalálják a belső erejüket, hogy megértsék, ők is képesek saját döntéseket hozni, hogy képesek tanulni, dolgozni és változtatni saját maguk és családjuk életén. „Fontos, hogy a nők megértsék, hogy a társadalom által megszabott képzeletbeli határokat meghatározott határokat nem csak hogy képesek átlépni, de át is kell lépni. S mivel az AZAD évek óta tökéletesíti ezt a programot, és az eredmények elképesztőek, úgy gondoltuk, hogy idehaza is sokat használhatunk belőle. A marginalizált roma közösségekből származó nők hasonló kihívásokkal és problémákkal szembesülnek, mint az india nők. Az ő megkülönböztetésük valóban szélsőséges – nők, romák és szegregált közösségekben élnek. Mindez csökkenti az esélyüket a teljes és boldog életre. Több éve dolgozom a Kárpátok Alapítványnál, és a roma közösségfejlesztési program a legfontosabb programunk. Számos tevékenységet végzünk, amelyek a korai gondozásra, a foglalkoztatás támogatására, a lakhatásra figyel, ugyanakkor eddig nem összpontosítottunk közvetlenül a nőkre és a nők szerepvállalásának erősítésére” – közölte lapunkkal Fričová.

Általános tévhitek

„A roma nőkről elfeledkeznek a nemzeti kontextusban, holott a kutatások azt mutatják, hogy a nők azok, akik a legnagyobb hatást gyakorolhatják egész közösségükre és a társadalomra. Különböző tanulmányok, de a munkatapasztalatom alapján is arra a felismerésre jutottunk, hogy a nők képviselik a legerősebb potenciált a közösségekben a változásra. Gyakran halljuk, hogy a roma nők nem gondoskodnak a gyermekeikről, de ez nem igaz. A roma nők mindent megadnak a gyermekeiknek, amit csak tudnak abban a pillanatban és abban a környezetben. Lehet, hogy nekünk néha nem tűnik elégnek, de egy nő annyit adhat, amennyit adni tud. Ezért kell elgondolkodnunk társadalmunkban azon, hogy milyen akadályokat gördítünk eléjük. Az UPre ženy-nél ezért dolgozunk a társadalommal, a családdal és a közösséggel is. Mert kutatásaink azt mutatják, hogy a nők képesek megváltoztatni az életüket és munkát találni, ha családjuk, partnerük és szomszédságuk támogatja őket” – közölte lapunkkal Fričová. Az UPre ženy keretében megvalósult önvédelmi képzések első felvonására tehát a múlt hét folyamán kerítettek sort a Rozsnyóhöz közeli Dobsinában működő közösségi központban.

Globális vs. hazai helyzet

A képzést Michal Horňáček és Gabriela Horková önvédelmi oktatók vezették, a gyakorlati és elméleti órákba két nap leforgása alatt mintegy 15 roma nő kapcsolódott be. „Meglátásom szerint Szlovákiában jóval kisebb arányban szembesülnek a nők fizikai erőszakkal, mint globális szinten. Természetesen ezt nem azt jelenti, hogy idehaza nem bántalmazzák a nőket. Sajnos nálunk is számtalan példa van rá, de a világ különböző részeihez képest Szlovákiában ennek továbbra is jóval kisebb az aránya. A roma nők esetében azt látom a lehető legjobb megoldásnak, hogy az ilyen és ehhez hasonló szituációkat úgynevezett megelőző metódussal, tehát előre begyakorolt önvédelmi módszerekkel lehet elkerülni” –közölte lapunkkal Michal Horňáček. aki a kétnapos kurzus első részét mindig a gyakorlati bemutatóval kezdtük. „Megmutattuk a résztvevőknek az egyes fogásokat és lépéseket, illetve azt, hogy hogyan képesek a lehető legkönnyebben kiszabadítani önmagukat a támadó karjai közül. Valójában az önvédelem alapjaira és azok alkalmazására próbáltuk megtanítani őket. A második részben az úgynevezett pszichológiai önvédelem alapjairól tanultak a résztvevők, melyekre igazából a konkrét fizikai konfliktus beállta előtti pillanatokban van a legnagyobb szükség. Ez az a fázis, amikor az áldozatnak meghatározó döntéseket kell hoznia a gesztikuláció, a kommunikáció és az általános viselkedés terén, melyek segítségével a következő fázist, tehát a fizikai konfliktust is képes elkerülni” – tette hozzá az oktató azzal, hogy míg az ösztönös védekezésnek, önvédelemnek is effektív hatásai lehetnek egy támadóval szemben, a legtöbb esetben az áldozat olyan megfontolatlan mozdulatokat alkalmaz, mellyel csak ront a helyzetén. „Ha viszont képes az általunk bemutatottakat alkalmazni, akkor sokkal nagyobb esélye van a bántalmazás elkerülésére, komolyabb esetekben pedig akár a túlélésre” – zárta Horňáček.