Tóth Marián, Tardoskedd polgármestere hívta fel lapunk figyelmét a nem mindennapi eseményre, és beszámolt az ünnepeltnél tett látogatásról. Emléklapot és gazdagon megrakott ajándék kosarat adott át az ünnepeltnek az önkormányzat nevében a polgármester. Mariska néni hallása már nagyon gyenge. Az őt lelkiismeretesen és odaadóan gondozó fiatalabbik lánya, Éva is halláskárosult, ezért végül Bračo Silvia a községi hivatal munkatársa, a tardoskeddi magazin szerkesztője osztotta meg velünk a Balla Máriával kapcsolatos történeteket. „Mariska néni élete során sok nehézséggel megküzdött, átélte a második világháborút, a csehországi deportálást és a jegyrendszert, a nélkülözést. A házukat és az életüket veszélyeztető árvizet. A mai napig sokmindenre emlékszik a régi időkből. Időnként már nehezen jut eszébe egy-egy szó, esetleg név, de ez ilyen idős korban már igazán megbocsájtható” — foglalta össze Balla Mária viszontagságokkal teli életét, jelenlegi állapotát Bračo Silvia. Néhány Mariska néni által mesélt történetet azért megosztott velünk. „Sokat dolgoztunk, nagyon sokat. A közeli majorokon, és mindenhol, ahol kellett. Dohányt simítottunk, kapáltunk, ritkítottunk. Amikor begyüttek az oroszok, olyan szegénység vót, hogy nem vót mit ennünk. A bótba csak negyed kiló cukrot kaptunk, kenyérért a szomszédba kellett átmennünk, hogy adjanak kölcsön“ — áll Mariska néni visszaemlékezéseiben. A vályogházuk építése sem volt egyszerű miután férjhez ment, mert a nagy eső mindent elmosott, és a fiataloknak nem kis erő, elszántság kellett ahhoz, hogy újra kezdjék a fészekrakást. „Amikor felépült a ház, jártunk kukoricát bengézni. Ha úgy adódott, egyedül is elmentem. Egyszer, amikor gyüttem vissza, az egyik vasúti átjárónál leesett a zsákom a bicikliről a sínekre. Mit csináljak? Ha gyün a vonat, engem elgyúr. Nagy nehezen kihúztam a zsákot a sín közű´, főtettem a biciklire, és úgy gyüttem haza“ — tolmácsolta Bračo Silvia a Mariska nénitől hallott történetek egyikét. A száz nem könnyű évet megélt asszonynak ma már fájdogál a lába, de botra támaszkodva még járni tud, és szerencsére sosincs egyedül. A faluban él az idősebbik lánya is, amellett három unokája, négy dédunokája van, és rendkívül segítőkész a szomszédságukban lakó Marsovszky házaspár. Éva, a kisebbik lánya odaadóan elvégzi az otthoni teendőket és a falubeli intéznivalókat. Ez nem egyszerű, mivel egy gyerekkori betegség következtében elvesztette a hallását. Nélküle viszont sokkal nehezebben boldogulna Mariska néni, aki még 2004-ben megözvegyült. Tóth Mariántól megtudtuk, nem csak ünnepeltek, de megoldást is kerestek a problémákra, segítenek a családnak abban, hogy az idős asszony mellé gondozót találjanak.

Tóth Marián elmondta, idén áprilisban egy másik lakójuk is megünnepli a századik születésnapját, őt is meglátogatják, felköszöntik a község nevében.